Növények/E/Eperfa

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | E(Növények/Eperfa szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 5288 bájt

Növények

Eperfa

Növények listájaAllergén növényekDísznövényekEhető növények Élvezeti növények Fák Festőnövények Fűszerek Gabonák Ehető gombák Gyógygombák Gyógynövény lista Gyógynövény terápiák Növények gyógyhatása Gyógyteák Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎ Gyümölcsök Hiperakkumulátor növények Húsevő növények‎ Ipari növények Légtisztító növények Mérgező növények Mézelő növények Parazita növények‎ Pszichoaktív növények Zöldségfélék Védett növények Vízinövények Inváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunk

Fehér eperfa (M. alba)
A hajtás alsó részén a levelek hasadtak
Fekete eperfa (M. nigra) termése
A fekete eperfa levelei az egész hajtáson egyformák, nem hasadtak.
Morus alba "pendula"
Eperfa
(Morus, Syn:-)
Más neve(i): szeder(helytelen elnevezés)

Az eperfa egyfelől az eperfafélék családjának nemzetségcsoportjába tartozó növénynemzetség, melybe mintegy 100 faj tartozik, másfelől két, e nemzetségbe tartozó, Magyarországon is gyakori fafaj hétköznapi elnevezése. Mindkét faj Európa legnagyobb részén elterjedt.

A fehér eperfa

(Morus alba, Syn:(Syn:{{{2}}}, ) Kínából,

a fekete eperfa

(Morus nigra, Syn:(Syn:{{{2}}}, ) feltehetően Közép-Ázsiából származik.

Régebben mindkettő az egész országban, majd minden parasztháznál megtalálható volt, manapság (különösen városi környezetben, hulló termése miatt) kevésbé népszerű. Termése a faeper vagy eper. Az eperfát egyes vidékeken szederfaként ismerik, gyümölcsét pedig szedernek mondják.

Fehér eperfa[szerkesztés]

(Morus alba, Syn:(Syn:{{{2}}}, )
Középmagas, elterebélyesedő koronát nevelő, erősen sarjadó, 10 m magasra is növő formás fa. Sűrű lombozata miatt árnyékot adó díszfaként is ültetik. Kérge barnásvörös, vagy zöldesszürke, nagy levelei változatos formájúak, szíves vállúak, osztatlanok vagy karéjosan osztottak, felszínük kopasz, széleik fűrészesek. A levélnyél és a lemez fonákján a vastagabb erek szőrösek. A porzós virágzat világossárga színű lecsüngő barka, a termős virágzat felfelé álló fejecske. Áprilistól júniusig virágzik.
Gyümölcsei (valójában áltermések) rövid kocsányon fehér, halványpiros, vagy sötétebb vörös színűek, kellemesen édesek, körülbelül egy hónapon át folyamatosan érnek.
A fehér eperfa zsenge leveleit, régebben a selyemhernyó tenyésztéshez tápláléknövényként, nagy mennyiségben gyűjtötték, fáját nagyon sok helyen ezért is telepítették.

Fekete eperfa[szerkesztés]

(Morus nigra, Syn:(Syn:{{{2}}}, )
Magasságához képest koronája szélesebb, törzse gyakran csavart, vagy ferde. Kérge sötét- vagy narancs-barna, friss hajtásai elszórtan para-szemölcsösek, megvágva tejnedvet eresztenek. A levél kevésbé változékony alakú, szíves vállú, széle szabálytalanul csipkézett, olykor kissé karéjos. A levéllemez felső oldala érdes tapintású, fonáka finoman pelyhes. A porzós barkák halványzöld színűek. A termés (az előző fajéhoz hasonlóan) áltermés, vagyis nem a magházból, hanem a kis fejecskevirágzat részeit képező virágtakaró-levelekből alakul ki. Színe éretten sötétbordó, majdnem fekete. Májusban virágzik.

Kártevői[szerkesztés]

Az amerikai fehér szövőlepke hernyói (is) nagyon szeretik, ez is oka volt annak, hogy az utak mentén teljesen felszámolták a fáit. Védekezés hiányában a kártevők, innen indulva a fekete bodzától a csonthéjasokig mindent elpusztítanak.

Felhasználás[szerkesztés]

Nyersen fogyasztható, bár a leszedett gyümölcsöt néhány órán belül fel kell használni, mert hamar elveszíti friss zamatát. Befőttként, vagy mély hűtve tárolható, gyümölcslevek, mártás, lekvár, szörp, a fehér eperfa termése pálinka és aszalványkészítésre, a fekete eperfáé gyümölcsborkészítésre is alkalmas.

Fája[szerkesztés]

Az eperfa fája igen kemény. Alig szegezhető.
Sárga színe miatt hordók készítésére, (főleg pálinkához) szívesen alkalmazták

Talajigénye[szerkesztés]

A talajokban nem válogatós, a téli hideget jól bírja, de nem kedveli a hideg, nedves talajokat.

Díszváltozatok[szerkesztés]

Termesztés[szerkesztés]

A fekete eper nagy gyümölcsű változatai a fehér eperfa magcsemetéire olthatók, vagy zöld hajtásaik dugványozva és megfelelő körülmények között tartva, gyökereztethetők. A M. a. pendula a fehér eper magcsemetéjére, magas törzsbe oltva szaporítható.[1]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jeszenszky Árpád (1978). Oltás, szemzés, dugványozás. Mezőgazdasági Kiadó. ISBN 963 230 440 3. 


Sideways Arrow Icon.svg Lásd még: Eperfa

Magyar Wikipédia: Eperfa
A Wikimédia Commons tartalmaz Eperfa témájú médiaállományokat.
  • Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Budapest: M-Érték. 2006. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 Korábbi kiadások: 1984, 1995  
  • Oleg Polunin (1981). Európa fái és bokrai. Gondolat kiadó. ISBN 963 280 947 5.