Az orvosi tüdőfű, vagy egyszerűen csak tüdőfű a borágófélék családjába tartozó tüdőfű nemzetség 4 Magyarországon is előforduló fajának egyike, melyet gyógynövényként alkalmaz a népi gyógyászat.
Üde, főként gyertyán- és bükkelegyes erdőkben él. Európa-szerte elterjedt. Magyarországon a domb- és hegyvidékeken gyakori, nem védett. E növényfaj előfordul a Bükk-vidéken is.
15–34 cm magas, lágyszárú, évelő növény. A szárlevelek szórt állásúak, ülők. A virágzás után kifejlődő nyári tőlevelek hosszú nyelűek, fehér foltosak, gyakran áttelelők. (A fehér foltok a Pulmonaria officinalis subsp. obscura alfaj esetében hiányoznak.)
Virága bimbóként piros, kinyílva bíboros, majd fokozatosan megkékül (a színt a sejtnedv savassága befolyásolja). Március-május között virágzik. Termése makkocska.
Geofiton, azaz az erdő lombfakadása előtt virágzik, majd a gyors termésérlelés után már csak a vegetatív szervei látszanak a felszínen.
Felhasználható része(i):Drogja a levél, ritkán a virágzó, föld feletti rész. Összetétele: 10-15% ásványi anyag, kovasav, allantoin, nyálkaanyagok, flavonidok (kempferol, kvercetin), a flavonidok glikozidjai.
Gyógyhatása(i): Köptető, köhögéscsillapító hatású, teakeverékek gyakori alkotóeleme. Régen TBC ellen használták. Homeopátiás szerekben légcsőhurut és tüdőasztma ellen vélik hatásosnak.
Ellenjavallat: Különösebb veszélyforrása a növénynek és az abból készült teának nincsen. Allantoin tartalma miatt az újabb kutatások szerint gyógyhatása megkérdőjelezhető.
Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek
