A tajgagyökér az ernyősvirágzatúak rendjébe és az aráliafélék családjába tartozó növényfaj.
Északkelet-Ázsiában honos gyógynövény. A kínai orvoslás 刺五加|刺五加 (cì wǔ jiā) néven ismeri. Szibériai ginszeng néven is ismert, de hasonló gyógyhatásán kívül nincsen köze a ginszenghez, az USA-ban szibériai ginszengként való reklámozását meg is tiltották.[1]
2–3 m magas, tüskés cserje. Szürke kéreggel borított törzsén és ágain összetett, tenyér alakú leveleket találunk. Apró virágai állernyőt képeznek. Hímnős virágai sárgás színűek, rovarbeporzásúak.
Gyógyhatása(i): Kimutatták, hogy a tajgagyökér gyökere serkentőleg hat a központi idegrendszerre, valamint a mellék-vesekéregre és az ondóanyagra. - Segíti a szervezet alkalmazkodását a fizikai és lelki stresszel járó állapotokhoz, a hideghez, a sugárzáshoz, stb. immunrendszer-erősítő, és különösen a nyiroksejtekre valamint az alacsony vércukor szintre van kedvező hatással. - Orosz orvosok, akik elsőként hívták fel a figyelmet a növény gyógyító tulajdonságaira, stressz elleni és a szervezet alkalmazkodását segítő hatásáért alkalmazták. - Nyugat-Európában is hasonló okokból javasolják, továbbá az alacsony vérnyomással kísért erőtlenség (aszténia) kezelésére. - Az immunrendszert serkentő tulajdonsága miatt a vírusfertőzések megelőzésében is szerepet kap.
Napjainkban sem heveny, sem idült mérgező hatása nem ismeretes. Orvosi javallat nélkül is alkalmazható, de mivel számos ellenjavallata van, érdemes az orvos véleményét kikérni.
Ellenjavallat: terhes vagy fogamzásgátló tablettát szedő nőknek nem ajánlott. - A serdülőkor előtt fogyasztása tilos! - Magas vérnyomás, elhízás, erős szívdobogás, emlőbántalom (mastopathia) esetén, valamint ideges vagy álmatlanságban szenvedő egyének számára alkalmazása nem tanácsos.
Lásd még: Gyógyhatása
