Növények/Sz/Szagos párlófű

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | Sz
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

[[Kategória:]]

Recept mérete: 2388 bájt

Szakácskönyv

Szagos párlófű

Fűszerekről Fűszerek hatóanyagai Ismertebb fűszerek Ételízesítők Fűszerkeverékek Fűszerolajok
Fűszerolajos receptek Fűszersók Ecetek Fűszeres ecetek Kandírozás Mustárkészítés Mit-mihez használjunk



Szagos párlófű
Szagos párlófű
(Agrimonia procera, Syn: eupatoria subs. odorata )
(Drog(ok): |Agrimoniae herba | | {{{3}}} | | | )
Más neve(i): -

A szagos párlófű a rózsafélék családjába tartozó évelő gyógynövény.

Akár 150 cm magasra is megnőhet, szára felálló. Erőteljes megjelenésű növény. Levelei szórt állásúak, félbeszárnyalt leveleinek széle fűrészes. Virágzata végálló fürt, virágai sárgák, kicsípett csúcsúak. A közönséges párlófűtől a kicsípett csúcsú szirmok, a szár egyféle hosszúságú szőrzete, a csak felső felében barázdált vacokkehely (hypanthium) (amely a közönséges párlófű esetében majdnem a tövéig barázdált), és az áltermések alakja különbözteti meg, amelyek harang alakúak. A teljes fajbizonyossághoz mindegyik bélyeg megvizsgálandó. Júniustól augusztusig virágzik. Termése júliustól októberig érik.

Előfordulása

Európában szubatlantikus területeken, Magyarországon szórványosan fordul elő, bár újabban (1990 után) több élőhelyét is megtalálták. A Kőszegi-hegység, a Keszthelyi-fennsík, a Bakony, a Bükk-vidék mellett a Kisalföldön és a Mátrában is fellelhető.[1][2] Régebben szerepelt a magyarországi veszélyeztetett fajok listáján, de ez inkább adathiányra utalt. A közönséges párlófűnél némileg hűvösebb éghajlatot kedvel.

Elnevezése Több forrás említi az Agrimonia odorata Mill. nevet, mint az A. procera szinonimáját, azonban erről a névről az 1960-as években bebizonyosodott, hogy a kis-ázsiai A. repens L.-re vonatkozik. Helytálló szinonim nevei: A. odorata auct. (non Mill.), A. eupatoria subs. procera (Wallr.) Arrh. in Fries (1842), A. eupatoria subs. odorata (Mill.) Hook.f. (1870), A. glandulosa (Simk.) (1882) és A. leroyi Sennen (1928).

Hatóanyag

4-10% catechin-tannin, 5-6% ellagi- és gallotannin, triterpének (főleg ursolsav), flavonoidok

Lásd még: Közönséges párlófű

Magyar Wikipédia: Szagos párlófű


A Wikimédia Commons tartalmaz Szagos párlófű témájú médiaállományokat.