Növények/M/Molyhos ökörfarkkóró

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | M
A lap mérete: 10966 bájt

Növények

Molyhos ökörfarkkóró

Molyhos ökörfarkkóró
A kinyíló virágzata
Molyhos ökörfarkkóró
molyhos ökörfarkkóró
Szárított virágai
Molyhos ökörfarkkóró
(Verbascum thapsus, Syn: )
Más neve(i): '
A molyhos ökörfarkkóró a görvélyfűfélék családjába tartozó növényfaj, amelynek természetes élőhelyei Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában vannak. Betelepített növényfajként jelen van az amerikai szuper kontinensen és Ausztráliában.
E növényi szőrökkel (trichoma) borított kétnyári növényfaj akár kettő méternél is magasabbra nőhet. Magasra nyúló szárán tömött sorokban jelennek meg közepesen nagy, sárga virágai. A virágokat hozó szára a levelek csokrából tör elő. Életfeltételeinek számos élőhelyi sajátosság megfelel, főleg az olyan talajokat kedveli, amelyeket valamilyen szinten megbolygattak. Kedveli a napfényes területeket. Hosszú ideig csíraképes magvai a talajra szóródva, vagy állatok közreműködésével a talaj mélyebb rétegeibe jutva évek múltán is képesek kikelni.
Széles körben elterjedt gyomnövény magvainak elszórásával szaporodik, ugyanakkor csak nagyon ritkán válik invazívvá, mivel csírázásához és a növény életfeltételeihez feltétlenül szükséges a megfelelő mennyiségű napfény. A mezőgazdasági termőterületeken csak nagyon kis problémát okoz a jelenléte, mivel nem kimondottan agresszíven terjeszkedő növényről van szó, valamint nehezen viseli, ha a talajt megbolygatják gyökerei körül. Számos rovarfaj választja otthonául e növényt, amelyek veszélyt jelenthetnek a környező egyéb növényekre. Bár egyedeit viszonylag könnyű akár kézzel is eltávolítani, ugyanakkor hosszú csírázóképessége miatt viszonylag nehéz megszabadulni populációjától. Gyógyászati célokra már az ókortól kezdve felhasználják.
A föld északi féltekén elterjedt kétszikű, kétnyári és lágy szárú növény. A növény kifejlődésének első évében hozza hosszú, molyhokkal borított lándzsás levélrózsáját. A levelek hossza akár az ötven centimétert is elérheti. A második növekedési évben a növényen kifejlődik középső szára, mely az esetek többségében mindösszesen egyetlen ágból áll. Ez a szár akár egy-két méter magasságúra is megnőhet. Kínában, mely e növényfaj természetes élőhelyeinek keleti határát képezi, a növény magassága mindösszesen másfél méter körül alakul. A középső száron helyezkednek el az apró, sárga virágok, melyek sűrűn egymás mellett találhatóak a levélkorona felső részétől kezdve, a hajtás csúcsáig. A sárgás, gyapjas szőrökkel fedett ökörfarkkóró májustól szeptemberig hozza virágzatát, a virágzati tengely akár egy méter magas is lehet. Halványsárga virágai szoros füzérvirágzatot képeznek. A növény minden föld felett elhelyezkedő részét szőrök borítják minden irányból, kivéve a virágokat.
A sűrűn molyhozott levélzet a molyhoktól ezüstös színezetű. A virágzó növényeken a levélzet fölső, felfelé haladva fokozatosan egyre kisebbé váló részei elérhetik a füzérvirágzat vonalát is. A levélzet lefelé, a szár irányában egyre szélesebb és váltakozó méretű a növény szárának különböző pontjain. A levélzet többnyire hosszanti irányban elnyújtott lándzsás alakú. A levelek közül a leghosszabbak elérhetik akár az ötven centiméteres hosszúságot is, és akár 14 centiméteres szélességgel is rendelkezhetnek. A levélzet felfelé a szár mentén fokozatosan egyre kisebb méretű és egyre inkább lefelé mutat, míg az alsóbb, régebbi levelek a szárból kiindulva némi emelkedés után lefelé csüngenek a növény külső részein. A levélzet legalsó részei kisebb méretűek, mint a levélrózsa középső részén elhelyezkedő levelek.
A virágzó törzs akár 2-2,5 centiméter vastag, erős szárból áll, és többnyire csak valamilyen külső behatás miatt ágazhat el. A virágzást és a magvak elszórását követően a szár még télen is megmarad, sőt akár a következő nyárig is kitarthat, ám akkorra sötétbarnára színeződik és kiszárad a növény. A növény egy viszonylag sekély gyöktörzzsel rendelkezik.
Öt sziromból álló, ötszögletű virágaiban öt porzó, illetve öt bibe helyezkedik el. A virágok átmérője másfél centimétertől egészen három centiméterig terjedhet. A molyhos ökörfarkkóró virágai egy nagyon rövid virágnyélen ülnek, melynek hossza mindössze két milliméter. A szár felsőbb részein fokozatosan egyre kisebb méretű virágokat hoz a növény. Észak-Európában mindössze három hónapon keresztül virágzik június végétől augusztus végéig. A virágok a száron sohasem egyszerre nyílnak ki, hanem a nap meghatározott szakában, és akkor sem a szár minden részén nyílnak.
Mivel a molyhos ökörfarkkóró ritkán képes felvenni a termesztett növényekkel szemben a versenyt, ezért nem jelent komoly veszélyt, mint mezőgazdasági gyomnövény és könnyedén kiirtható a föld művelésével, kivéve azokat a területeket, ahol a növényzet eleve ritkásabban fordul elő, mint például Kalifornia félsivatagos vidékei és a Sierra Nevada keleti része. Néhány élőhelyen képes kiszorítani a természetes növénytakaró egyedeit, főleg erdőtüzeket követően, amelyek megzavarják a vegetáció átöröklődését. Bár nem igazán jelent veszélyt a mezőgazdasági növényekre, jelenlétét mégis bonyolulttá teheti azon tulajdonsága, hogy magjainak hosszú csírázóképessége miatt nehéz végleg megszabadulni tőle és a pihentetett, parlagon heverő területeken igen problémássá válhat.
A molyhos ökörfarkkóró kevés problémát okoz a mezőgazdasági földeken
A molyhos ökörfarkkóró káros gyomnövénynek minősül az amerikai Colorado államban[40] és Hawaiin, valamint Ausztrália Victoria államában törvényekkel szabályozzák West Gipsland régióban és más régiókban. Annak ellenére, hogy ez nem egy kimondottan veszélyes gyomnövény, mégis amiatt jelenthet leginkább veszélyt a mezőgazdasági növényekre, hogy számos rovarfaj, káros és hasznos egyaránt, megtelepedhet rajta és át is telelhetnek a növényen. Egy tanulmány szerint 29 különböző családba tartozó rovarfaj egyedei telepedhetnek meg a molyhos ökörfarkkórón. A molyhos ökörfarkkóró hordozója lehet az uborka mozaikos vírusának, valamint a texasi gyökérrothadásnak.
Helyenként szükségessé válhat a molyhos ökörfarkkóró terjedésének megállítása, melynek egyik eszköze a mechanikus irtása, melyet szántással, kapálással és egyéb talajmozgatási eljárásokkal lehet elvégezni. Az állatok viszonylag ritkán táplálkoznak az ökörfarkkóró molyhos leveleivel, mert annak szőrei izgatják az állat nyálkahártyáit és felületaktív anyagokat tartalmaz. A levélzet kialakítása és a szőrök egyébként hozzájárulnak ahhoz, hogy a növényen végiggördülő esőcseppek a növény gyökereihez eljuthassanak. Égetéssel nem igazán szabadulhatunk meg a molyhos ökörfarkkórótól, mivel azáltal újabb nyílt talajfelszínek keletkeznek, amelyeket e növény gyorsan képes birtokba venni. Kecskéket és csirkéket is szoktak alkalmazni arra, hogy e növény egyedeit lelegeljék és ezáltal megállítsák terjedését. Bizonyos gyomirtó szerek is hatékonyak lehetnek az ökörfarkkóró ellen, főleg azok, amelyek glüfoszfátot, triclopyrt és szulfurometuron-methylt tartalmaznak. Egyes földön ható gyomirtók, melyek tartalmaznak tebuthiuront, szintén hatékonyak lehetnek, de a kezelést többször meg kell ismételni, az újranövekedés elkerülése érdekében.


Gyógyhatása

Az ökörfarkkóró több különböző gyógyhatását sikerült kimutatni. A növényben található nyálkaanyag csökkenti az enyhe gyulladást. A szaponinoknak köszönhető gyulladáscsökkentő és felületaktív hatása a savós hártyákon. A szaponinok és a flavonoidok együttes hatására, amelyek gátolják a hisztamin kiválasztását, gyulladásgátló és antihisztamin tulajdonsággal rendelkezik. A növényben található kumarin, mely vegyületet az asztma kezelésére is felhasználják.


Felhasználása

A molyhos ökörfarkkórót már az ókortól kezdve használták különféle bőrbetegségek, valamint torok és légzőszervi megbetegedések kezelésére. Bőrpuhító hatású.
Hatóanyagai közt szaponint, kumarint, glikozidokat találunk. Dioszkoridész ajánlása szerint légúti megbetegedések kezelésére használható fel. Napjainkban számos gyógynövény szaküzletben kapható. Nem orvosi célú felhasználásakor festékek és színezőanyagok, valamint fáklyák készítésére használják.

Orvosi célú felhasználása

Dioszkoridész már közel 2000 évvel ezelőtt tüdőbetegségek gyógyítására ajánlotta e növényt, és ez, valamint a köhögéscsillapítás maradt napjainkig is az egyik elsődleges felhasználási területe. :Leveleiből főzeteket, vagy gyógyteákat készítettek, melyet köptetőként, szamárköhögés, hörghurut, torokgyulladás ellen és aranyér esetén használtak. Leveleinek elszívására szintén tüdőbetegségek gyógymódjaként tekintettek, mely szokás gyorsan elterjedt az észak-amerikai őslakosság körében. Az ökörfarkkórót hagyományosan hasmenés és hasfájás, illetve sebek, szemölcsök, köszvény és aranyér gyógyítására használták. A népi gyógyászat a belőle készített szirupot légúti megbetegedések esetén alkalmazta. Ma elsősorban légzőszervi problémákra (gégehurut, légcsőhurut, hörghurut), valamint emésztési zavarokra (hasmenés, gyomorhurut, bélhurut, vastagbélgyulladás) javasolják. Külsőleg hatásos sebek, a lábon lévő fekélyek kezelésére, enyhíti a bőr irritációit.


Ellenjavallat: A molyhos ökörfarkkórónak semmilyen mérgező vagy káros hatása nem ismert.


Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Molyhos ökörfarkkóró


A Wikimédia Commons tartalmaz Molyhos ökörfarkkóró témájú médiaállományokat.