Növények/C/Csabaire
- (Sanguisorba minor, Syn: Sanguisorba polygama )
- Drog ',
- Más neve(i): Csabaíre vérfű, kisvérfű, vérfű, csabagombire, dinnyeszagú fű, gombos fű}}
A (Sangiusorba) nemzetség faja, ehető, évelő gyógynövény. Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Magyarországon és Erdélyben is gyakori, főleg a száraz gyepekben, domboldalakon, általában meszes talajokon nő. Szárazságtűrő. Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Szibériában. Kisebb termetű, 0,1-0,6 m-es, áttelelő lágyszárú.
A 16. században feljegyzett monda szerint Csaba hun királyfi a katonáit a „Csaba íre” nevű csodás fűvel gyógyította. A csabaíre a mindenféle vérzést elállító tulajdonságáról a germán és szláv néphit is tud. Korábban egyes tájakon a hasznos földitömjént (Pimpinella saxifraga) is nevezték csabaírének. 30—70 cm. Szára kopasz. Levele 9—17 levélkével szárnyas. Virágzata gombos vagy hengeres, zöldes, napos törzse oldalán bíborral befuttatva. Felső virágai termők; a középsők gyakran kétcsúcsúak, az alsók porcosak. A porcos virágok sok porzójuk, sárga portokjaik hosszan kilógnak. A termő virágnak két bibeszála van, bibéje ecsetszerű. Termése 4—5 mm. átmérőjű: négy hártyás éle van, lapjai erősen ráncoltak. Magyarországon sziklagyepekben, száraz gyepekben elég gyakori, napos, szikár helyeken, főleg hazánk déli felében.
- Gyógyhatása(i): A fűnek úgy levelei, mint gyökere a legrégibb idők óta vérhasnál, véres vizeletnél, hasmenésnél, vérhányásnál, külső vérzéseknél hatásosan és eredményesen használnak. - Vérhasnál a fűnek leveleit vörös borban főzik. (2 gr. levél egy deci borban főzendő.) Ugyanígy használandó hasmenésnél. Reggel, este kortyonként! egy csészével. - Vérhányásnál a gyökér porát mézzel vegyítve használják. Négy kávés kanállal a mézes porból, egy napra elegendő. - Külső vérzéseknél vagy a leveleket rakjuk, vagy a gyökér porát hintjük rá, a sebes helyre.
- Ellenjavallat: -
Lásd még: Gyógyhatása
- Magyar Wikipédia: Csabaire