Más neve(i): Ipekakuánagyökér, útszéli hánytatógyökér
Az ipekakuána brazil növény, tupi nyelven: i-pe-ká-géne, azaz 'útszéli növény, ami beteggé tesz'.
Az ipekakuána 1672-ben került először Európába, egy Legros nevű utazó hozta a növényt Dél-Amerikából Párizsba. 1680-ban, egy Garnier nevű párizsi kereskedő kapott körülbelül 68 kg anyagot és értesítette a fizikus Helvetiust, (az azonos nevű híres filozófus nagyapját), a szer alkalmazásának hatásáról a vérhas (disenteria) kezelésében. Helvetius eladta a kizárólagos jogorvoslat jogát XIV. Lajosnak aki ezt az információt a francia kormánynak átadta, s ez utóbbi 1688-ban nyilvánosságra hozta.
Gyógyhatása(i): Vékony, elágazó gyökeréből kivont anyagot emésztési zavarokra használták. Mérgezés esetén hánytatásra használták, és bronchitist is kezeltek vele.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben az alábbi neveken hivatalos: