Az orvosi medveszőlő a hangafélék családjába tartozó növényfaj. Honos az északi földtekén, Európában főleg Olaszország és Spanyolország hegyvidékein. Hazánkban nem őshonos. Földre terülő, örökzöld cserje.
A medveszőlő kúszó, szétterülő, a szárcsomóknál legyökerező szárú félcserje. Bőrnemű levelei visszás tojásdad alakúak, örökzöldek. Fürtökbe csoportosuló virágainak borsó alakú pártája a csarabéra hasonlít. A piros áfonyára emlékeztető élénkpiros csonthéjas bogyótermésében 5 mag található.
Tartalmaz:→ fenolheterosidok, a fő komponens hidrokinon-monoglükozid, az arbutin (eléri a 7%-ot), továbbá metilarbutin, piceosid, fenolkarbonsavak, 15-20% cserzőanyag (gallotannin és catechincsersav), 1-2% flavonoid (hiperozid, kvercetin- és miricetin-glikozidok), triterpén (ursolsav, uvaol). Fő hatóanyaga az arbutin (10-15%) és a metil-arbutin, de tartalmaz még cserzőanyagokat, flavonoidokat, iridoidokat, gyantát is.
A növény levelét és leveles hajtását gyűjtjük gyógyászati célokra, ezek egész évben szedhetők, mégis a legjobb késő nyáron gyűjteni.
Gyógyhatása(i): húgyúti fertőtlenítő, használata korlátozott ideig történhet magas tannintartalma miatt.
Figyelmeztetés
A medveszőlő ellenjavallt terhes és szoptató nők, illetve 12 évnél fiatalabb gyermekek számára, mivel kinonokat és nagy mennyiségű tannint tartalmaz. A tannin túlzott mennyisége, (még a terápiás adagok esetén is) némelyeknél émelygést és hányingert okozhat.
Az előírások szerint a kezelés nem tarthat tovább egy hétnél, és évente legfeljebb 5 kúrát szabad tartani. A hosszan tartó használat kezdeti tünete székrekedés, majd májkárosodás is kialakulhat.
Az összetevők közül a hidrokinon-származékok leukémiát (fehérvérűséget) is okozhatnak.
Lásd még: Mit-mihez használunk Natúr gyógytea Tanácsok, tippek [[|]]
