Gyógynövény/Terápiák/Fizioterápia

A lap mérete: 20832 bájt

Gyógynövény

Fizioterápia

Latin • Gyógynövény • Gyógynövények listája • Gyógynövények hatóanyagai • Gyógynövények gyűjtése • Gyógynövény‐gyógyszer interakciók • Gyógynövények Interakciós hatásai • Gyógynövények felhasználása • Gyógynövények adagolása • Növények gyógyhatása • Gyógygombák • Terápiák • Betegségek • Gyógyteák • Illóolajok • Zsíros olajok • Mihez-mit • Tanácsok

---

A fizioterápia a természetes eszközök, módszerek gyógyászati alkalmazása.

Aromaterápia

Az aromaterápia különböző, többnyire növényi eredetű illóolajat használó terápia. Ezek az illóolajok nyugtató hatásúak, esetleg neurológiai stimulánsok. Pl. Az ausztrál teafa (Melaleuca alternifolia) illóolaja egyben az egyik leghatékonyabb légfertőtlenítő is.

Kiegészítő gyógymódként, vagy ami vitatottabb, alternatív gyógymódként alkalmazzák. Nem ismert meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy az aromaterápia alkalmas lenne bármilyen betegség megelőzésére vagy gyógyítására, de a beteg általános közérzetének javítására képes lehet.

Apiterápia

Az apiterápia fogalmán a méhek termékeinek gyógyító célú felhasználását értjük. A méhészeti termékekben koncentráltan megtalálhatók a növények, a növényi drogok hatóanyagai, a méhek anyagcseretermékeivel, speciális enzimjeivel és hormonjaival keverten. Farmakodinamikai hatásuk a gyógynövények hatásaihoz hasonlóak. Táplálkozás-élettani szempontból jellemzőjük az, hogy koncentráltan tartalmazzák a szervezet működéséhez szükséges létfontosságú anyagokat. Rendszeres fogyasztásuk segíti az egészség megőrzését (megelőzés) és az immunrendszer erősödését.

A méhészet termékei közül néhány alkalmazása megfontolást igényel.

A méhcsípést többek között ízületi bántalmakra jegyzik, de alkalmazása házi körülmények között semmiképpen nem ajánlott. Az allergiás reakció néhány embernél súlyos következményeket idézhet elő.

A propolisz a méhek ragasztója. Speciális kémhatása, összetétele határozott gyógyító erőt képvisel. A megfelelő tisztaságú propoliszt öreg kaptárból, korhadt, bomlásnak indult fáról nem lehet begyűjteni.

A virágport a kaptár bejáratánál elhelyezett speciális tálcán gyűjtik. A megfelelő tisztasághoz és szelekcióhoz fontos a virágzási naptár. A biotechnológiás méhészetben a vegyszermentesség mellett ügyelnek a keretek, az eszközök és a hordás tisztaságára is.

Apiterápiás termékek

• méz
• virágpor
• méhviasz
• propolisz
• méhkenyér
• méhméreg

Thalasszoterápia

A tengervíz gyógyító hatásainak hasznosítása.

1865-ben egy francia orvos, Joseph de la Bonnadiere használta először ezt az elnevezést. A tengervíz oldott ásványi sói segítik a bőr gyógyulását. Az algák által felvett jód és a tengeri iszap flórájának gyógyhatása elismert. A thalasszoterápiát elsősorban bőrgyógyászati, kozmetikai problémákra javasolják.

A nyílt seb, a szívbetegségek, a jódérzékenységi reakciók esetén alkalmazása ellenjavallt.

Fitoterápia

A gyógynövények hatóanyagainak alkalmazása, kutatása komplex önálló tudományág. A szintetikus, fél-szintetikus készítmények mellett a mai napig sikeres és keresett terápiás mód.

Sóterápia

A só a szabad víztartalom elvonásával és az ozmózisegyensúly felborításával hatékonyan pusztítja el a mikroorganizmusok legtöbbjét. A sóterápiák ennek a módszernek a gyógyításra alakított változata, alternatív gyógymódok egyike. A sóterápia feltételezett gyógyhatásai nem bizonyítottak. Étrendben, gyógyvízben történő alkalmazásakor fontos tudni, hogy az erős összehúzó hatás miatt vérnyomásemelkedés várható. Magas vérnyomásúaknál kompenzáló hatású módszerrel és felügyelettel ajánlott alkalmazni.

Az alkalmazott ásványi, tengeri sókeverékek, ellenőrzött gyógyvizek nem azonosak a nátriummal, a káliummal, vagy azok mérgező nitrátos vegyületeivel.

Koproterápia

A koproterápia testváladékkal, testfolyadékkal, exkrétummal, anyagcseretermékkel történő gyógyítást jelent. A görög koprosz, κόπρος (ürülék), a szanszkrit śakrt szóval rokon; a görög therapeia, θεραπεία szó jelentése javítás. A koproterápia szinonimájaként használják a szkatoterápia (görög szkatosz, szemét, széklet; a latin skatere, előtör) szó fogalmát, de ez csak a széklettel történő gyógyítás fogalmát takarja. A széklet és a vizelet használatának a gyógyításban az őskortól hagyománya van.

Mindenképpen kiemelendő, hogy a koproterápia a 18. században az orvosi gyakorlatból teljesen kikopott, de a népi gyógyászatban tovább él, például Indiában. A terápia veszélyei miatt egyszerűsége és olcsósága ellenére mindenki tartsa távol magát a kezelésektől, még ha szakavatottnak tűnő személy a terapeuta. Teljesen ellentmond a mai tudományos, evidenciákon alapuló orvoslásnak a koproterápia. Nincsenek klinikai vizsgálatok a koproterápia hatékonyságáról, amely ma nem több orvostörténeti terápiás kuriózumnál, amely napjainkban az emberi hiszékenységre és tanulatlanságra épít. Helyesebben: úgy hat, mint a jó (aktív) placebo, tehát nem hatástalan. Mind többen vallják, hogy nincs olyan betegség vagy kóros állapot, melyben ennél többre lenne képes. Maradt a hit mint a túlélés döntő tényezője.

A hagyomány szerint a Rómában tevékenykedő bithüniai Aszklépiadész (orvos) (Kr. e. 1. század) volt az első tanult orvos, aki gyógyszerként emberi ürüléket javallott betegeinek. Az emberi és állati ürülék, vizelet és vér, a menstruációs vér, tej és a nyál az emberből és állatból kerül ki. Tartalmazza tehát a szervezet minden „hasznos" anyagát. A múlt század elején „kíméletlen” orvoslásnak számított a hánytatás, a hashajtás, az izzasztás, az érvágás és a testváladékokkal, anyagcseretermékekkel gyógyítás, a koproterápia, amely a „szennypatika” része volt. A medicina pauperum (a szegények patikája) című compendiumokban jegyezték le különösen gyakran, hiszen ezek célja éppen az ingyen beszerezhető medicinák összegyűjtése volt.

Napjainkban is él a „koproterápia”, de nem az ethnomedicinális értelemben, hanem nagyon is evidenciákon alapul, amikor egészséges székletet transzplantálnak antibiotikus terápia okozta mellékhatás kivédésére, a Clostridium difficile hasmenést okozta tüneteinek kezelésére. A normál vastagbélflóra baktériumtörzsének újra-kolonizációjára használják az egészséges székletet. A cukorbetegség, sőt a kövérség és a Parkinson-kór is gyógyítható lehet egyszerűen azzal, ha kicseréljük a belek baktériumflóráját.

Transzcendentalitás és ethnomedicina

A népi gyógyászatban elsősorban a növényi, állati (koproterápia) és ásványi eredetű gyógyszereket alkalmaztak. A népi gyógyítás a nép hitének olyan rétege, amelyben keverednek a tudás- és a mágikus, transzcendentális elemek. Olyan összetett szabálysorozatról szól, amelyben nehéz elválasztani a hiedelmeket a tényszerű és hasznos tudástól, ráadásul a hit vagy a hiedelmek gyógyító erejét sem szabad lebecsülni. A hit a hagyománynak empirikusan ellenőrizetlen eleme, ugyanakkor a népi tudás számos elemét az évszázados gyakorlat megerősítette (a gyógynövények hatását egyes betegségek és gyógyító eljárások esetében). A népi gyógyításhoz kapcsolódó tudásanyag önmagában is többrétegű: egyrészt a betegségekről szóló ismereteket, másrészt a gyógyításhoz felhasznált szereket, illetve a gyógyító cselekvésekre, szövegekre vonatkozó utasításokat tartalmazza.

Szkatoterápia és similia similibus curantur

Állati, emberi eredetű anyagokat időtlen idők óta használják a különböző egészségügyi rendszerekben Európán belül és kívül, és még napjainkban is használatban vannak. Egyes esetekben ezeket szájon át alkalmazzák, hogy farmakológiai hatást érjenek el, más esetben inkább szimbolikus értelemben része a terápiának. Az anyagcsere végtermékeinek használata az ethnomedicinában az őskortól kezdve napjainkig gyakorlat.[19] Igen elterjedt volt mindenféle betegség gyógyítására a ganéjterápia. Ennek alkalmazásától azt várták, hogy a betegséget okozó démon megundorodjon a felhasznált anyagtól, és elhagyja a beteget. Az ötlet mögött a gyógyászati felhasználásra alkalmazott állati ürülék volt abból a célból, hogy felvegye a harcot a gonosszal (similia similibus curantur jelentése: „hasonló a hasonlót gyógyítja”). Fogfájás ellen holló ganéját és fehér kutya ürülékét javasolták.

Koproterápia a népi gyógyászatban Magyarországon

A magyar nép az orvos fogalma alatt hosszú ­századokon keresztül, majdnem a 19. századig, általában a gyógyítással foglalkozó embereket értette, akik néha parasztok, máskor csaló kuruzslók, máskor becsületes, jó szándékú empirikusok voltak. Az empirikusok gyakran minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül gyógyították az egyszerű népet éppen úgy, mint a nemesi kastélyok lakóit, gyakorlati ta­pasztalataik alapján. Orvosnak nevezték a misztikusokat, a bű­bájoskodókat, orvos volt a kuruzsló, a vándor, aki ravasz és haszontalan tanácsokat adott nekik ellenszolgáltatásért. Orvos volt a csontrakó csontkovács, éppen úgy, mint a kolduló vagy az ispotályos szerzetes pap. „Orvos"-nak tekintették a sebdoktorokat, akikről már a 13. századból is vannak relikviáink. Ezek em­pirikusok voltak kezdetben, később a céhrendszerben már sebmesterek oldalán tanulták a sebgyógyítás műveleteit. „Orvosok" voltak a balneátorok, a feredősök, fürdősök is, éppen úgy a borbé­lyok, akik eret vágtak, köpölyöztek, „kenyetet " kevertek és azzal „dörgöltek", azaz masszíroztak.

Éppúgy „orvos" volt ké­sőbb a füves ember doktor is, akik között akadtak „önálló mes­terek" is, de leginkább a várak és kastélyok főurait gyógyították. Egyetemet végzett orvos alig volt a nép mellett. Eleinte a királyi udvarokban (Könyves Kálmán, IV. Béla, II. Endre, Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond), később már a nagyobb városokban (Kolozsvár, Nagyszeben, Kassa, Pozsony) is akadt egy-egy orvos. Nem véletlen, hogy a szegénységben élő nép alkalmazta a régi magyar orvosló könyvek receptjeit, amelyben gyógyító szereik között a fekáliák is megtalálhatók. A népi gyógyászatban a tüdővészre farkas májat, forralt bort, menyét vért, galamb trágyát javasoltak. Magyarországon a betegek a saját vizeletüket a malária tüneteinek enyhítésére itták.

’A bikáról, ökörről, s borjúról’ c. tanulmányhoz, amely a címben szereplő háziállatok „orvosi hasznáról" is beszámol. Az ökörepéről megtudjuk, hogy „mikor a felettébb való szorulásban levő személyeket kristályozzák, az ökör epéjéből szoktak egy keveset a kristélyba elegyíteni, hogy az a béleket ösztönözze.” A bika vére – olvashatjuk- hasznos orvosság a vérhasban és vérköpésben. Külsőleg „kenésre, a dagadásoknak el- oszlatásokra, a sömöröknek s más bőrön való motskoknak kitörésekre” van jótékony hatással. Ezzel azonban még nem merülnek ki az ökör „farmakológiai” előnyei. „Az ökörnek még ganéjja is igen nagy hasznú az orvoslásban, a belső gyulladásoknak meg-enyhítésekre; kivált a gutaütésekben”. A tehénnek a vizelete „régtől fogva nevezetes orvosság a patikákban, de minthogy ez alatt a név alatt kevés kelne el belőle, ezerjó fő vizének neveztetik, s úgy árultatik”.

Koproterápia a tradicionális orvoslásban külföldön

Tradicionális kínai medicinák gyógyászati boltja - Tsim Sha Tsui, Kowloon, Hongkong

Maszáj „sebészek” vérző, szakított sebeket inakkal szorították le, a sebkötöző gyakran tartalmazott mérgező anyagokat, mint például a tehén trágyát és porított kőrisbogárt, amelyek mint adstringensként és antiszeptikumként alkalmazták. A horvát népi gyógyászatban laikus férfiak a gonorrhea gyógyítására használták a tehéntrágyát úgy, hogy hason fekve a trágyában kellett meghatározott ideig tartózkodni. Ezután sört kellett fogyasztani. A népi gyógymódok szerint szűzlánnyal is lehetett a gonorrheát kezelni. Nemcsak az ürülék maga, hanem még a szagának az alkalmazása is gyógyító gyakorlat volt a szegények „szennypatikájában”. Az orvosi felhasználása a vizeletnek még szélesebb körben elterjedt, mint az ürüléké. Használták szemölcsök ellen, bronchitis, trachoma, diftéria és skorbut ellen is. Vizeletet használták a hagyományos kínai orvoslásban a sebek gyógyítására, a vérkeringés serkentésére. A németek azonban meg voltak győződve arról, hogy a vizelete a férjnek - belsőleg alkalmazva -, a feleség könnyebben esik teherbe.

Napjaink és koproterápia

A 18. század végére az ürülék gyakorlatilag eltűnik a gyógyszerkönyvek lapjairól. A népi gyógyászat viszont még sokáig alkalmazta a szkatoterápiát.

Az emberi ürülékkel történő gyógyítás bizonyos kivételektől eltekintve a kuruzslás fogalomkörébe tartozik

Uroterápia

Alternatív gyógyászatban alkalmazott gyógymód, vizelettel történő gyógyítást jelentett (urinoterápia vagy uropátia, auto-urinoterápia), az emberi vizeletnek gyógyászati és kozmetikai célokra történő alkalmazása, beleértve a saját vizelet elfogyasztását és az ember bőrébe masszírozását is. Hagyományosan alternatív gyógymódokat alkalmazó országokban mára egyértelműen az alternatív gyógymódok között tartják számon a saját vizelet elfogyasztását, annak ellenére, hogy sokan még annak gondolatától is rosszul vannak, hogy lenyeljék.

Kínában 3 millió ember issza rendszeresen sárga testnedvét, Indiában pedig mai napig alkalmazzák klinikákon szakorvosok. Milyen betegségek esetén? A vizelet ivása, főleg a súlyos, más módszerekkel nem kezelhető betegségeknél javasolt: például asztma, bélbetegségek, ekcémák. Az idült, szinte gyógyíthatatlan gombásodásoknál különösen ajánlott.

Vizeletterápiával foglalkozó orvosok szerint néhány cseppnyi reggeli vizelet igen hatásos gyulladt szemek kezelésében, továbbá alkalmazni lehet fülcseppként, vagy lábvízbe keverve fáradt lábak frissítésére. Néhány cseppnyi vizelettel egy pohár vízben gargarizálni is lehet torokfájás esetén, ha pedig orrlyukba szippantunk néhány cseppnyi vizeletet, az ki fogja tisztítani az eldugult orrot és a bedugult arcüregeket.

Hivatalos orvoslás

Helyzete folytonosan változik, módosul, eszközei bővülnek, ezért "technomedicinának" is nevezik napjaink orvoslását. Módszerei, eszközei egyre inkább és egyre tudatosabban tudományos evidenciákon alapulnak (Oxford, Cochrane Collaboration (CC), evidence-based medicine (EBM), tényeken alapuló orvoslás fogalma). A mai, dominánsan nyugati eredetű medicinának alapja a gyakorlat. A hivatalos medicina kritikusai, a természetgyógyászok számon tartják a nyugati orvoslás árnyoldalait, például a költségrobbanást; a gépies, személytelen természetét; felróják a holisztikus szemlélet hiányát; a mai konvencionális medicina főleg a krónikus betegségben szenvedőket nem képes a kívánt szinten, elvárható empátiával, emberséggel gondozni.

Hidroterápia

A hidroterápia (korábbi megnevezései szerint hidropátia vagy vízgyógyászat) részese az alternatív és fizioterápiás kezeléseknek, melyek a csapvíz által nyújtott fájdalomcsillapító és terápiás hatást használják fel. Széleskörű megközelítési és gyógyászati módszereket foglal magába, legfőbb hatástényezői közé tartozik a hőfok, hidrosztatikai nyomás, vérkeringést befolyásoló hatás, tehermentesítés (felhajtóerő). Legfőbb formái a hideg-meleg fürdők, borogatások, leöntések, lemosások, pakolások. A vízgyógyászati kezelések, csaknem minden szerv működésére kihatnak, változik a szívműködés, vérnyomás, a gyomornedv-, epe- és a vizeletelválasztás, de hatással van az izmok és az idegrendszer állapotára is.

Kneipp-kezelés

Kezdetben csak a vízkúrára korlátozódott a kezelés, később azonban Kneipp kiegészítette táplálkozási és életmód-változtatási tanácsokkal is.

Ez a későbbi, teljes gyógyítási rendszer öt fő tételen nyugodott:

– Vízterápia – Víz használata a betegségek kezelésére

– Fitoterápia – Gyógynövények alkalmazása.

– Gyakorlatok – A test egészségének előmozdítása mozgással.

– Táplálkozás – Teljes kiőrlésű gabonákból, gyümölcsökből és zöldségekből álló teljes értékű étrend, korlátozott mennyiségű hússal.

– Kiegyensúlyozottság – Kneipp hitte, hogy az egészséges elme egészséges embert teremt.

A vízkúra lényege azon a feltevésen alapul, hogy a bőrön keresztül, különböző hőfokú vízzel, a legváltozatosabb ingereket lehet kiváltani. A vízkúra számításba veszi az alkalmazási idő hosszúságát is, a befogadó szervezet érzékenységét és a környezet hőfokát. A kúra lényege tehát azon alapul, hogy a hideg víz a bőrereket összehúzza, miközben meleget von el a testtől. A bőrerek kitágulásával ellentétes reakció lép fel, és kellemes meleg önti el a kezelt részt.

A bőr a hőszabályozás és az anyagcsere tekintetében sokkal fontosabb szerepet játszik, mint gondolnánk, mert számtalan fontos idegvégződés a bőrsejtekben található. A vízkezelések a bőrön keresztül az idegrendszerre hatnak. Összhangba hozzák a szívműködést, az anyagcserét, a vérkeringést, a légzést, az immunrendszert és a mirigytevékenységet. Segítik a bőr megtisztulását, kiválasztó funkcióját és a lelki egyensúly kialakulását. A hidroterápia nagy előnye, hogy a legtöbb esetben a páciens egyedül is alkalmazhatja. A hatásos kúra érdekében legalább egyhónapos, mindennapi kezelést javasolnak.

Nemcsak a vízkúra, hanem a Kneipp-ösvény is a nevét viseli. Ez az egyre szélesebb körben alkalmazott wellnessmódszer abból áll, hogy egy gyalogospályát különböző minőségű felületekkel látnak el (faháncs, fenyőtobozok, zúzott kő, kavicsok stb.), amelyeken mezítláb kell végigmenni. Kombinálható hidegvizes taposómedencével is. Mindez talpunk kombinált reflexmasszírozásával felfrissítve a szervezet működését, jótékonyan hat az egészségre. Szállodák, fürdők, kirándulóhelyek, óvodák stb. kedvelt objektumai.

Balneoterápia

A balneológia a gyógyforrásoknak, gyógyvizeknek a gyógyfürdői alkalmazásával és hatásaival foglalkozó tudomány, magyarul gyógyfürdőtan. A közönséges vízben fürdéskor a víz fizikai tényezői (hőmérséklete, nyomása, felhajtó ereje) hat a szervezetünkre. Ezeket a hatásokat használja fel a vízgyógyászat, más néven hidroterápia. A gyógyvizek esetében a fent írt hatásokat a gyógyvízben oldott állapotban megtalálható anyagok hatásai egészítik ki.

Az ásványvizek, iszapfélék, tengeri és folyami fürdők gyógyítási célokra való felhasználásával a balneoterápia foglalkozik. Ezen belül a gyógyterápia egyéni alkalmazása szakképzett balneológus (orvos) feladata.

A gyógyhelyeken nem csak a gyógyvizet használják fel kezelésre, hanem iszapkezelést, ivókúrát, inhalálást, mechanoterápiát (gyógymasszázst) és étrendi gyógykezelést (diétát) is alkalmaznak. Ezekhez még hozzájárulnak a klíma, a környezetváltozás, és a lelki hatások is. Ezért a felsorolt gyógytényezők együttes alkalmazására a gyógyhelyi kúra vagy fizioterápia elnevezést is használjuk. Ez utóbbi szélesebb körű fogalom, mint a fizikoterápia, mert beletartozik a gyógyfürdői kezelés, az éghajlat hatása és a diéta alkalmazása is. (A szó a görög füzisz szóból származik, és magyarul természetet jelent. Ez tükröződik a „természetes gyógymódok” elnevezésben is, bár ma már a felhasznált energiákat gyakran mesterségesen is előállítjuk.)

Magyar Wikipédia: Fizioterápia