Más neve(i): kelésfű, vargyógyítófű, koszfű, rühfű, fekélyfű;[1] Apostein fű, gombos kóró, kuzupa, rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű vagy seprőfű.
A mezei varfű a mácsonyavirágúak rendjébe sorolt loncfélék családjában a varfű nemzetség egyik faja. Honos Európában, Közép-Ázsiában, Szibériában, Kaukázusban. Évelő lágyszárú. Inkább a Dunántúlon található réteken.
Gyógyhatása(i): Kivonatával régen bőrbetegségeket gyógyítottak, innen ered magyar megnevezése is. népgyógyászatban vértisztító krónikus bőrbajoknál (ekcéma, urticaria), cystitis kezelésére
Felhasználjuk: Elsősorban a föld feletti, virágzó hajtásrészeket (régen a gyökerét is) használják fel. A népi gyógyászatban krónikus bőrbetegségek (ekcéma, csalánkiütés, rühösség) kezelésére, továbbá köhögésre, torokgyulladásra, hólyaghurutra is adták. A homeopátia légúti megbetegedésekre, emésztési gyengeség kezelésére használja.