Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Magyarországon közel 1 m-re növő évelő növény, ártereken, szegélynövényzetben, kultúrákban, szőlőkben elég gyakori mindenhol. (Rokona az Aristolochia durior Aristolochia macrophylla, a pipavirág, magasra kúszó díszcserje).
Tartalmaz:→ A leveleiből készített drogban (Aristolochiae folium) arisztolochiasav, keserűanyag, illóolaj, cseranyag, gyanta, C-vitamin és baktériumölő anyag található. Gyöktörzséből is készíthető drog (Aristolochiae radix vagy Saraceniae radix), amiben 0,5–1,0% arisztolochiasav (arisztolochia sárga) van, továbbá gyanta, keserűanyag, cseranyag és illóolaj.
Gyógyhatása(i): emberre és gazdasági állatokra nephrotoxikus, állatkísérletek szerint karcinogén, ezért belsőleg nem szabad használni, bár a phagocytosist fokozza. Állatgyógyászatban külső sebek fertőzését és fekélyesedését gátolja, sebgyógyulást és hámképződést elősegíti.
Felhasználjuk:Különösen lovak külső lemosására használták.
Ellenjavallat: Miután kimutatták a növény rákkeltő hatását, így manapság csak gyógyszeralapanyagként használatos. Arisztolochiasav hatóanyag található benne.