Más neve(i): évelő libatop, kenő libatop, jó Henrik-király, vagy fehér libatop, lágyparéj, libaparéj, lisztes laboda, burján, libatop, cigányparéj, fostos paréj, laboda, lisztes paraj, östörparéj, pulykakása.
A disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj, a magyarországi kertek, szántóföldek egyik leggyakoribb gyomnövénye. Fiatal levelei és megőrölt magja ehető, Észak-Indiában régóta termesztett haszonnövény. Magjai aprók, feketék, kissé csíkozottak, folyamatosan érnek. Egy növény akár 20 ezer magot is hozhat.
Tartalmaz:→ magas kalcium-, vas- és fehérjetartalmú, ekdizonokat is tartalmaz.
Gyógyhatása(i): A leveleket borogatásra használják, magja enyhe hashajtó (laxans), egyeseknél hasmenést okozhat.
Felhasználjuk:Bár rendszeresen irtott gyomnövény, de minkét libatop ehető is; magas kalcium-, vas- és fehérjetartalmával a spenóthoz hasonlóan felhasználható levélzöldségféle lehet (csak fiatal 20–30 cm-es példányai vagy később hajtáscsúcsai). Salátának és levesnek lehet felhasználni, kissé hosszabb főzési időt igényel, mint a spenót. Összegyűjtött, megszárított és megőrölt magvai a hajdinaliszthez hasonlóan alkalmazhatóak a konyhában. - Takarmányozásra is alkalmas, de ha oxálsavtartalma magasabb, nagy mennyiségben etetve a háziállatokkal akár toxikus tüneteket is okozhat.
Ellenjavallat: Az oxálsav főzés közben részben lebomlik, de vesekő, köszvény, hiperacidózis esetén nem javasolt a fogyasztása. A növény kisebb mennyiségben mérgező szaponinokat is tartalmaz, de ezek csak kevéssé szívódnak fel és tüneteket többnyire nem okoznak. A túlműtrágyázott talajokban növő libatop leveleiben nitrátokat halmoz fel.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
