A káposztafélék családjába tartozó növényfaj. A Földközi-tenger térségében (a Mediterráneumban) őshonos, de termesztése vagy behurcolása révén Európa más részein és a világ számos táján is elterjedt, mint például Iránban, Afganisztánban, Turkesztán területén, Mongóliában, Indiában, az Egyesült Államokban és Oroszországban.
Magyarországon a második világháborút követően terjedt el igazán, feltehetően annak köszönhetően, hogy magjait a külföldről származó lenmagokkal együtt rendszeresen behurcolták, így főleg lenvetések gyomtársulásainak tagjaként tenyészett az alföldeken (Tiszántúl, Duna–Tisza köze, Duna-völgy, Dél-Dunántúl, Kisalföld). Világszerte termesztett saláta-, fűszer- és olajnövény.
Tartalmaz:→ magban 16-33% félig száradó zsíros olaj (a zsírsavak közül legtöbb, kb. 46% az erukasav), szterolok, glikozinolát (glükoerucin), a levélben glikozinolátok mellett flavonoid (főként izorhamnetinglikozid)
Gyógyhatása(i): porított magja antibakteriális, mustárpótló, hajtása a vizelet keletkezését és kiürítését fokozó (diureticum), a nemi vágyat fokozó (aphrodisiacum). Élelmiszer; emésztést elősegítő, fűszer, saláta.
Felhasználjuk:Az aromás, kellemesen csípős, borsos ízű, zsenge leveleit salátákban fogyasztják, de fűszerként is felhasználják mártásokban, párolt zöldségekben, illetve ételeket díszítenek velük. - A száraz, meleg, napsütéses helyen fejlődő borsmustár leveleinek íze erősebb, keserűbb, mint a nedves, hűvös helyen tenyészőké. A szintén fogyasztható virágainak aromája enyhébb a levelekénél. - Magvaiból csípős, erős illatú mustárt készítenek például Franciaország déli részén és Görögországban, illetve savanyú ízű olajat (taramiraolaj, jambaolaj) préselnek Indiában és Iránban.