Más neve(i): Kanadai betyárkóró, juhfark-kóró, kónizs, seprence, küllőrojt, kanadai küllőrojt.
A betyárkóró az őszirózsafélék családjába, az őszirózsaformák alcsaládjába tartozó növényfaj. Észak- és Közép-Amerikában honos, Európában először 1653-ban írták le. Mára azonban világszerte elterjedt, legelők, szántók, gyomos társulások gyakori növénye. Országunkban parlagokon, szántókon, kapásokban igen elterjedt, egy- vagy kétéves lágyszárú, gyakran 1 méterre is megnő.
Gyógyhatása(i): Az orvostudomány nem használja fel. - A népi gyógyászat a virágzó betyárkóró növény föld feletti részét használja. Elsősorban hasmenésgátló és vizeletelhajtó hatása van, gyulladásgátló, antidiarrhoeicum, anthelminticum, népgyógyászatban húgyúti betegségekben. - Elősegíti a húgysav eltávolítását is. - Illóolaja gyulladáscsökkentő és vérbőséget gátló. Sikeresen alkalmazzák reumás fájdalmak, mint például a sokízületi gyulladást (poliarthritis) és az ízületi kopást (artrózis). - Húgysav-eltávolító tulajdonságával megelőzheti a köszvényes rohamot.
Felhasználjuk:A homeopátia a vérzések, a vérzékenység kezelésére alkalmazza.
Ellenjavallat: A betyárkórónak nem ismert semmiféle káros mellékhatása. - Az ízületi kopás kezelésében hosszasan alkalmazható. - Az állatoknál kólikás tüneteket okozhat.