Növények/Növények gyógyhatása/B/Benedekfű

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 1887 bájt

Növények gyógyhatása

Benedekfű


Benedekfű
Benedekfű
(Cnicus benedictus, Syn: )
(Drog(ok):Cardui benedicti herba )
Más neve(i): áldott bogáncs, keserű bogáncs, áldottfű, áldott bárcs[1], áldott haloványka, pápafű.

A benedekfű () az őszirózsafélék (Asteraceae) vagy (Compositae) családjába tartozó növény, a Cnicus nemzetség egyetlen faja. A Földközi-tenger keleti medencéjéből terjedt el. Magyarországra (és egész Európába) a bencés szerzetesek hozták Itáliából, és sokáig a kolostorkertekben termesztették. Gyógyászati célokra oldalhajtásait és felső 30–40 cm hosszú virágos, leveles részét szedik. Árnyékos helyen kell szárítani, mert a napfényre érzékeny; azon hamar kifakul. Egy kilogramm szárítmányhoz 5 kilogramm nyers növény kell.


Tartalmaz:knicin glikozidikus keserűanyag, sok nyálka, 8% cseranyag, gyanta, illóolaj, nikotinsav
Gyógyhatása(i): epe-, máj-, gyomor-, és bélbajokban, emésztési zavarokban; étvágygerjesztő, (nagy adagja hánytató). Jó emésztés- és étvágyjavító hatású szer. Fokozza a gyomorsav elválasztását, az epefunkciót is előnyösen befolyásolja. A népi gyógyászatban epehajtóként alkalmazzák.


Felhasználjuk:Rendkívül keserű; ezt a likőriparban használják ki (gyomorkeserűk gyártásánál).
Benedekfű elenjavallat: Túladagolása émelygést, gyomorgörcsöt, hányást okozhat.


Nyíl.gif Lásd még: A növényről Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Benedekfű


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benedekfű témájú médiaállományokat.