Növények/T/Tarlórépa

(Brassica rapa var. rapa, | Brassica rapa subsp. rapa var. majalis } fajok
Más neve(i): Fehér répa, kerékrépa vagy kerek répa, vajrépa, fehér répa, májusi répa

A tarlórépa egy, a káposztafélék családjába tartozó kétéves lágyszárú gyökérzöldség. Fő jellemzője a gyökérből és a gyökértőből képződő gumó. A formája lapos-gömb, vagy hosszú kúpos, a színe lehet fekete, szürke, fehér, vagy sárga, a gumó föld feletti felső része zöld vagy lila. A húsa fehér vagy sárgás.

A tarlórépa származási területe Kelet-Afganisztán, illetve Nyugat-Pakisztán lehet, de a Földközi-tenger vidéke is szóba jöhet. Az ókorban már elterjedt volt kis-Ázsiában. A rómaiak és a görögök már a kereszténység előtti időkben ismerték, szövegeik említik. A középkor- és reneszánsz gyógyfüves könyveiben is megtalálható. A régészeti bizonyítást bonyolítja, hogy nagyon hasonló a vad réparepce (Brassica rapa ssp. campestris) magja, amely szántóföldi gyomként nagyon elterjedt. Szintén régóta termesztik Indiában és Kínában.

A karórépához hasonlóan a burgonya elterjedése előtt fontos termény volt. Magyarországon főleg a Dunántúlon termesztették. A régi magyar szakácskönyvek "fehér répa" néven említik.

Az újkortól főként takarmányként jelentős és igazán gyakran csak éhínségek idején került az asztalra.

A 21. században a modern konyha az egészséges táplálkozásra való igény miatt újra felfedezte, ezért kulináris jelentősége ismét növekszik. Felhasználható nyersen retek helyett, és salátának, savanyítva, főzeléknek, és kirántva is.

Zsenge levelei és fiatal gumója nyersen is fogyasztható. Fejlett gumója főzve, illetve savanyítva a legjobb. A tarlórépa elsősorban téli gyökérzöldségként használatos, de felhasználása állati takarmányként is jelentős.

A tarlórépa magját művelési módtól függően 20-40 cm-es sortávolsággal vetjük 1,5-2 cm-es mélységbe. A növényeket 3-4 lombleveles korban 10-15 cm-re egyeljük. Kiválóan termeszthető kiemelt ágyban is.

A gumó gyorsan nő, így a tarlórépa alkalmas gabonafélék utáni másodvetésre. Egyes fajták már 50 nap után betakaríthatók, míg az áttelelőknek akár 100 napra is szükségük lehet.

Vajrépa

A vajrépát február végén - március elején kell 20–25 cm-es sortávolságban, egymástól 10–15 cm-re elvetni és 6-8 hét múlva szedhető. Jól terem agyagos, homokos és humuszos talajokban is. Tápanyag- és vízigénye viszonylag magas.

A fehér változat az őszi fehér-lila fajtákhoz hasonlóan az ókor óta termesztett kultúrnövény. A burgonya elterjedése előtt nagyon fontos termény volt. Gazdag a különböző vitaminokban, ásványi anyagokban, fehérjében.

A héj viszonylag magas arányban tartalmaz mustárolajokat, ezért nyers fogyasztás esetén célszerű meghámozni.

A vajrépa levelei a spenóthoz és a sóskához hasonlóan nyersen és főzve is felhasználhatók. A levélnyél felhasználása a spárgához hasonló módon készítik el.

Felhasználható

Nyersen retek helyett, turmixolva répalé, salátaként, főzve főzelékként, savanyúságként, rántva is fogyaszthatjuk.

Ápolása: egyelés, gyomirtás, talajporhanyítás, gyönge fejlődéskor pétisóval (20-30 g/m2) fej trágyázzuk. Öntözésére csapadékszegény vidéken három-négyszer (10-15 mm) kerül sor.

Szedése: szükség szerint a konyhára, piacra, takarmánynak. Általános szedése október hónapban, a nagyobb fagyok beállta előtt. Kapával, répakiemelővel, ásóval emeljük ki.

Tisztítjuk, 5 cm-es levélnyélcsonk meghagyásával lelevelezzük.

Tárolása fedett vagy födeles veremben, prizmázva vagy silózva. Magja a második évben, július hónapban érik.