Növények/N/Nehézszagú gólyaorr

(Geranium robertianum, Syn: )
Más neve(i): ': A nehézszagú gólyaorr a gólyaorrvirágúak rendjébe, ezen belül a gólyaorrfélék családjába tartozó disz-, és gyógynövényfaj. Európában, Ázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is honos.

Ez a gólyaorrféle 20–50 centiméter magasra nő meg. Sűrűn mirigyszőrös, elágazó szárai nagyon gyakran kárminvörösek. Illóolaj-tartalma miatt a szaga kellemetlen, különösen megdörzsölve.

Levelei 3–5 levélkéből állnak. Ezek a levélkék egy-kétszeresen szárnyasan szeldeltek, elálló szőrűek, ragadósak. Az 1,5–2 cm széles, bíborrózsaszínű virágok többnyire kettesével nőnek a kúszó vagy felemelkedő szárakon. A csésze szálkás, a 9–12 milliméteres sziromleveleken három fehéres csík húzódik végig. A portok vörösesbarna. Gólyaorrtermése van.

A nehézszagú gólyaorr egyéves növény, a lomb-, tűlevelű és elegyes erdők, vágások, törmelékes lejtők, árnyas sziklák, kőfalak lakója. Nitrogénkedvelő faj, ami nyirkos talajú és magas páratartalmú helyeken különösen jól fejlődik. Májustól szeptemberig nyílik.

Kellemetlen szagú illóolaja mellett ellagitanninokat (geranint és izogeranint), valamint flavonoidokat tartalmaz.

Gyógyhatása(i): Cseranyagtartalma miatt a népi gyógyászatban hasmenésre, a gyomor és a belek nyálkahártyájának gyulladásaira, belső vérzések kezelésére, máj- és epebetegségek kezelésére, gargarizálószerként a száj és garat gyulladásaira is alkalmazták. - Külsőleg fekélyeket, kiütéseket, nehezen gyógyuló sebeket kezeltek a friss növénnyel. - A homeopátiában hasmenésre, vérzésekre, fájdalmas vizelésre és krónikus mandulagyulladásra adják.