A zsurlók a harasztok törzsének egy osztálya. Egyetlen ma élő rend, a valódi zsurlók, azon belül egyetlen ma élő család, a zsurlófélék és egyetlen, mintegy 20 fajt számláló nemzetség, az Equisetum tartozik ide.
Magyar elnevezésük egykori felhasználásukkal függ össze, a sejtfalak magas kovaanyag-tartalmától érdes szárakat súrolásra, fémek finom csiszolására használták. Magyarországon az „Equisetum” nemzetségnek 8 faja él.
A zsurlók nagy része „monopodális” hajtásrendszerű. A hajtástengely szerkezete rendenként változó, de mindig egy erőteljes, kúszó, földalatti rizómából ered. A legfejlettebb alakoknál „(Calamites)” már másodlagos vastagodású, fejlett héjkérgű törzs van. A primitívebb alakoknál kevésbé differenciálódott „protosztéle” van. A szár hosszában feltűnően barázdás, ill. bordás. Ez szoros kapcsolatban van az örvös elágazásrendszerrel, mely alapvetően meghatározza a zsurlók külső alakját, kinézetét. A szárcsomókon fejlődő oldalágak örvei között hosszúra nyúlt internódiumok vannak, így a szár mintegy ízelt (innen a csoport régi neve: „Articulatae”). Kétféle levéltípusuk van: a „mikrofillum” (ez nem homológ a korpafüvek mikrofillumával, azaz konvergens sajátosságról van szó) és a makrofillum. Az élő alakoknál csak az előbbi van meg, az utóbbit csak a kihalt éklevelű őszsurlóknál „(Sphenophyllales)” találjuk meg.
Nincsenek tipikus „sporofillumok”, hanem erősen módosult „sporangiumtartók” „(sporangiophorum)”, melyek együtt sprórtermő füzért alkotnak a hajtáscsúcsokon. A kihalt alakoknál a „sporangiofórumok” között kisebb-nagyobb murvalevelek „(bractea)” voltak, és ezek hónaljában fejlődtek a „sporangium”tartók. Ez a mai zsurlóknál már hiányzik. A ma élő zsurlók „izospórásak”, a hím és női ivarszerv is ugyanazon az előtelepen fejlődik, de időben elkülönülnek egymástól (ezért régebben homoiospórásoknak hitték őket). A kihaltak között heterospórásak is voltak (például zsurlófák). Ezek a karbon korban olyan fejlettséget értek el, hogy magot termő alakjaik is voltak „(Calamospermae, Calamocarpon)”, bár ezek fejletlenebbeknek tekinthetők, mint a pikkelyfák magvai. A spóra külső fala 4 szalagszerű repítőképletre szakad szét. Ilyet a harasztoknál sehol sem találunk, és valószínűleg csak az Equisetales rendre jellemző. A kihaltakról nem tudjuk, viseltek-e ilyet.
Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek
