Növények/Zs/Zsurló
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Latin Növények listája Allergén növényekDísznövények Ehető növények Élvezeti növények Fák Festőnövények Fűszerek Gabonák Ehető gombák Gyógygombák Gyógynövény lista Gyógynövény terápiák Növények gyógyhatása Gyógyteák Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények Gyümölcsök Hiperakkumulátor növények Húsevő növények Ipari növények Légtisztító növények Mérgező növények Mézelő növények Parazita növények Pszichoaktív növények Zöldségfélék Vadvirágok Védett növények Vízinövények Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk
Zsurló
- (Equisetopsida, Syn: )
- Más neve(i): '
A zsurlók a harasztok törzsének egy osztálya. Egyetlen ma élő rend, a valódi zsurlók, azon belül egyetlen ma élő család, a zsurlófélék és egyetlen, mintegy 20 fajt számláló nemzetség, az Equisetum tartozik ide.
Magyar elnevezésük egykori felhasználásukkal függ össze, a sejtfalak magas kovaanyag-tartalmától érdes szárakat súrolásra, fémek finom csiszolására használták. Magyarországon az „Equisetum” nemzetségnek 8 faja él.
- A zsurlók nagy része „monopodális” hajtásrendszerű. A hajtástengely szerkezete rendenként változó, de mindig egy erőteljes, kúszó, földalatti rizómából ered. A legfejlettebb alakoknál „(Calamites)” már másodlagos vastagodású, fejlett héjkérgű törzs van. A primitívebb alakoknál kevésbé differenciálódott „protosztéle” van. A szár hosszában feltűnően barázdás, ill. bordás. Ez szoros kapcsolatban van az örvös elágazásrendszerrel, mely alapvetően meghatározza a zsurlók külső alakját, kinézetét. A szárcsomókon fejlődő oldalágak örvei között hosszúra nyúlt internódiumok vannak, így a szár mintegy ízelt (innen a csoport régi neve: „Articulatae”). Kétféle levéltípusuk van: a „mikrofillum” (ez nem homológ a korpafüvek mikrofillumával, azaz konvergens sajátosságról van szó) és a makrofillum. Az élő alakoknál csak az előbbi van meg, az utóbbit csak a kihalt éklevelű őszsurlóknál „(Sphenophyllales)” találjuk meg.
- Nincsenek tipikus „sporofillumok”, hanem erősen módosult „sporangiumtartók” „(sporangiophorum)”, melyek együtt sprórtermő füzért alkotnak a hajtáscsúcsokon. A kihalt alakoknál a „sporangiofórumok” között kisebb-nagyobb murvalevelek „(bractea)” voltak, és ezek hónaljában fejlődtek a „sporangium”tartók. Ez a mai zsurlóknál már hiányzik. A ma élő zsurlók „izospórásak”, a hím és női ivarszerv is ugyanazon az előtelepen fejlődik, de időben elkülönülnek egymástól (ezért régebben homoiospórásoknak hitték őket). A kihaltak között heterospórásak is voltak (például zsurlófák). Ezek a karbon korban olyan fejlettséget értek el, hogy magot termő alakjaik is voltak „(Calamospermae, Calamocarpon)”, bár ezek fejletlenebbeknek tekinthetők, mint a pikkelyfák magvai. A spóra külső fala 4 szalagszerű repítőképletre szakad szét. Ilyet a harasztoknál sehol sem találunk, és valószínűleg csak az Equisetales rendre jellemző. A kihaltakról nem tudjuk, viseltek-e ilyet.
- Zsurló ellenjavallat: -
Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek
- Magyar Wikipédia: Zsurló
