Ugrás a tartalomhoz

Növények/J/Jázminpakóca

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | J
(Stevia rebaudiana szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 4396 bájt

Növények

Jázminpakóca

Stevia
Jázminpakóca
Stevia rebaudiana


Jázminpakóca
(Stevia rebaudiana, Syn: )
Más neve(i): Sztívia, sztévia (stevia), édesfű vagy édes levél


A jázminpakóca az őszirózsafélék családjába tartozó évelő növény, mely Dél-Amerikában őshonos és édes leveléről nevezetes fűszer és gyógynövény.
A Stevia nemzetségbe tartozó 240 faj Dél-Amerikában, Közép-Amerikában és Mexikóban őshonosak. Közülük csak kettőnek édesek a hajtásai, a rebaudiana az egyik, mely tulajdonságát elsőnek 1899-ben a svájci botanikus Moisés Santiago Bertoni a növény leírásával egy időben említ meg.
A növény fűfélékhez hasonlóan zöld színű, levelei recézettek és elliptikus alakúak. Ősszel virágzanak apró pici fehér színű öt-hat szirommal ölelt virágai.
Bertoni előtt a dél-amerikai indiánok már évszázadokkal korábban felfedezték a növényt, mint édesítőszert és gyógyászatban is alkalmazták. Levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, kivonatai pedig akár 300-szor is édesebbek nála. Európába először az 1800-as években került, szélesebb elterjedése a második világháború cukorhiányának köszönhető.

Felhasználása

A növényt Japánban és Dél-Amerikában elterjedten használják, míg egyes országokban forgalmazását korlátozzák. Hasznosíthatóságát bizonyítja, hogy Japánban az édesítőszer piacon eladott termékek 40%-a a növény készítményei közül kerül ki.
Elterjedtségét korlátozta, hogy az Amerikai Egyesült Államokban az 1990-es években (vitatott okokból) betiltották élelmiszer-adalékként történő felhasználását, majd később korlátozottan engedélyezték forgalmát.
Az Európai Unió (Franciaország kivételével), Szingapúr és Hongkong szintén tiltja élelmiszer-adalékként való használatát. 2011 novemberében az Európai Unió engedélyezte a növény édesítőszerként való használatát, a rendelet 2011 decemberében lépett érvénybe.[1]
A levelét, illetve az abból kinyerhető és az édes ízért felelős szteviozidokat sokfelé édesítőszerként használják, ízhatása azonos tömegű cukorénál mintegy 300-szor erősebb, lassabban alakul ki és tovább tart.
Nagyobb mennyiségben fogyasztva kesernyés utóíz alakul ki, amely az édesgyökérre emlékeztet. A világ különböző részein ételek és italok édesítésére használják és főzésre is alkalmas, mert a hatóanyaga nem bomlik le a melegítéstől. Fogyasztása esetén nem jelentkezik fogszuvasodás, melyet az ázsiai több évtizedes használat alatt külön vizsgáltak. Az Egyesült Államokban a élelmiszeripar területén történő felhasználását feloldották, ezért a Coca-Cola és a PepsiCo piacra dobta első sztíviatartalmú termékeiket.
Intenzív édes íze alkalmassá teszi alacsony szénhidrát-bevitelű étrendekben édesítésre. Egyes tüneteket, mint amilyen az elhízás, a cukorbetegség, az allergia, az érelmeszesedés, vagy a magas vérnyomás, előnyösen befolyásolhat. A vércukorszintre nincs hatása, sőt még kissé növeli is a glükóztoleranciát, ezért cukorbetegek számára is használható. Meggátolja sok káros baktérium és vírus szaporodását, így hatékonyan alkalmazható megfázás, influenza és szájfertőzés ellen.
Ellenjavallat: '


Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Jázminpakóca


A Wikimédia Commons tartalmaz Jázminpakóca témájú médiaállományokat.
  1. Cargill sztevia-alapú édesítője, a sztevia Európában történő használatának hivatalos kérelmezője, 2011. november 11-én kapott értesítést az Európai Bizottságtól a szteviol-glikozidok hivatalos jóváhagyásáról Európában.