Növények/S/Sáfrányos szeklice

Drog Carthami flos, Carthami fructus,
Más neve(i): bogáncssáfrány, kerti pórsáfrány, magyar pirosító, magyar sáfrány, parasztsáfrány, parasztok rokkája, pórsáfrány, szeklice, olajözön, saflor, szaflór, vadsáfrány.

A trópusi afrikai származású, de nálunk is több helyen termesztett, az őszirózsafélék családjába tartozó növény. Régi fűszer- és festőnövény, de az utóbbi ötven évben már elsősorban olajos magvaiért termesztik.

Virága nyíláskor világos narancsszínű, szárítás után pedig vörös, vagy vörösesbarna lesz. Gyenge illatú, kesernyés ízű. A fészekből kicsipegetett virágszirmok belsejében lévő bibék (Carthami flos) adják a fűszert.

Szárított állapotban vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés ízű növényi fűszer. A virágból kinyerhető két festékanyag a vízben oldódó szaflórsárga és a vízben nem oldódó szaflórvörös.

A sáfrányos szeklice szirmai a húslevesnek, a tésztaféléknek, a bornak és a vajnak szép, sárga színt kölcsönöznek.

A Mátrában megtalálhatóak állományai.

A népi gyógyászatban a virágok főzetét erős köhögés, fulladás ellen használták, ma már ilyen esetekben orvoshoz fordulunk.

Termesztése

A melegebb fekvésű talajokat kedveli, magját ősszel, vagy tavasszal 40–50 cm-es, vagy ennél kisebb 15–20 cm-es sor, és tőtávolságra áprilisban vetik. Különösebb gondozást nem igényel. Virágját folyamatosan szedik és árnyékos helyen szárítják.

Tárolása

A szárazanyag, a szín és a hatóanyag megvédése érdekében jól zárható, nem átlátszó üveg, porcelán, fa, vagy esetleg bádogdobozban ajánlott tárolni.