Növények/O/Orvosi füstike

A lap mérete: 2676 bájt

Növények

Orvosi füstike

Latin‎ Növények listája‎ Allergén növényekDísznövények‎ Ehető növények Élvezeti növények Fák Festőnövények Fűszerek Gabonák Ehető gombák Gyógygombák Gyógynövény lista Gyógynövény terápiák Növények gyógyhatása Gyógyteák Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎ Gyümölcsök Hiperakkumulátor növények Húsevő növények‎ Ipari növények Légtisztító növények Mérgező növények Mézelő növények Parazita növények‎ Pszichoaktív növények Zöldségfélék Védett növények Vízinövények Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk

Növények listája – Ábécé szerinti tartalomjegyzék

A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
Ö
P
R
S
Sz
T
U
Ü
V
W
X
Y
Z
Zs

Orvosi füstike

(Fumaria officinalis, Syn: -)
Más neve(i): füstike, füstikefű, epefű, földi epefű.

Az orvosi füstike, a boglárkavirágúak rendjébe és a füstikefélék családjába tartozó lágy szárú, egynyári növényfaj. Európától Közép-Ázsiáig honos, a Fumaria (füstike) nemzetség leggyakoribb képviselője Nyugat- és Közép-Európában. Szántóföldek szélén, utak mentén, köves helyeken, kertekben terem.

10–30 cm-re megnövő, vékony, szétterülő szárú, kékesszürke, hamvas bevonatú, tejnedv nélküli növény. Szórt állású levelei kétszeresen szárnyaltak. Május-szeptember között virágzik. Hajtásvégi fürtvirágzatában 20-40 rózsaszínű, a csúcson sötétpiros, sarkantyús, zigomorf virág található, melyek szirmainak vége csaknem feketésen elszíneződik. Pártája 6–9 mm hosszú, keskenyebb a fogazott csészeleveleknél, melyek hamar lehullnak. Egymagvú termése gömb alakú makktermése, ráncos, száraz.

Izokinolin-alkaloidokat (fumarin), fumársavhoz kapcsolódó szerves savakat, flavonoidokat tartalmaz.

Gyógyhatása(i): A gyógyászatban a fumaria alkaloidok kivonatát használják, ami szabályozza az epekiválasztást és oldja az Oddi-sphincter (gyűrű alakú izomréteg, amely az epevezetéket kapcsolja a patkó bélhez) görcsét. - A hatóanyagaiból előállított fumársav észterét a pikkelysömör terápiás kezelésében használják. - Kivonata görcsoldó hatású a tápcsatorna felső részén. Enyhíti az epehólyag, epeutak és a gyomor-bél traktus görcsös panaszait. - Hashajtó és vizelethajtó hatása miatt a népi gyógyászat székrekedés, krónikus bőrgyulladás kezelésére használta.

Gyógyteaként a szárított, virágzó hajtásrészeit használják fel. Már az ókorban is alkalmazták vízhajtóként, székrekedés ellen és epegyógyszerként. Népies nevei – epefű, földi epefű – főleg epegyógyító hatására utalnak.

A homeopátia ekcéma és a máj működési zavarai (sárgaság) ellen használja.