Kertészet/Tünethatározó

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 26461 bájt

Kertészet

Tünethatározó

Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek
Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők



Tünethatározó
A kertek gyümölcsfáinak és zöldségféléinek növekedését, gyümölcsérlelését sokféle kártevő veszélyeztetheti. Közülük a legtöbb kárt a gombák és a rovarok okozzák. Általában közvetlenül a termést támadják meg, de károsíthatják a növény más részeit is. Ezzel terméscsökkenést okoznak. Az ellenük való védekezés szaktudást igényel.
A növényeink megbetegedésének oka lehet: a rossz termőhely, a nem megfelelő klíma, a rossz trágyázás, a szárazság, a pangóvíz stb...

Nem fertőző betegségek[szerkesztés]


Növénybetegségek‎[szerkesztés]

Baktériumos betegségek[szerkesztés]

Gombabetegségek[szerkesztés]

Fitoplazmás betegségek[szerkesztés]

Fitoftorás betegségek[szerkesztés]

Peronoszpórafélék[szerkesztés]

Vírusos betegségek[szerkesztés]

Kártevők és betegség elleni védekezés[szerkesztés]

Az információ nem terjed ki minden részletre, nem fed le minden lehetséges károsítót, és az azok elleni védekezést, mivel nincsenek a helyszínre, ill. a körülményekre vonatkozó, a szaktanácsadás szintjén szükséges valamennyi ismeret birtokában. Az egyes károsítók elleni szakszerű védekezési technológia kidolgozásához, a felhasználható növényvédő szerek megválasztásához, minden esetben kérje ki növényvédelmi szaktanácsadó véleményét!

Gyümölcsök

  1. Alma
  2. Birs
  3. Cseresznye
  4. Dió
  5. Dinnye
  6. Egres
  7. Gesztenye
  8. Kajszi
  9. Körte
  10. Málna
  11. Szeder
  12. Mandula
  13. Meggy
  14. Mogyoró
  15. Naspolya
  16. Őszibarack
  17. Ribiszke
  18. Szamóca
  19. Szeder
  20. Szilva
  21. Szőlő

Zöldségfélék

  1. Bab
  2. Lóbab
  3. Borsó
  4. Szója
  5. Csicseriborsó
  6. Burgonya
  7. Hagymafélék
  8. Káposzta
  9. Karalábé
  10. Karfiol
  11. Köles
  12. Kukorica
  13. Mák
  14. Paprika
  15. Padlizsán
  16. Paradicsom
  17. Petrezselyem
  18. Paszternák
  19. Retek
  20. Saláta
  21. Sárgarépa
  22. Sóska
  23. Spenót
  24. Tök
  25. Uborka
  26. Zeller

Dísznövények

  1. Árvácska
  2. Boróka
  3. Ciklámen
  4. Duglászfenyő
  5. Erdeifenyő
  6. Ezüstfenyő
  7. Feketefenyő
  8. Fűzfa
  9. Gerbera
  10. Gyertyán
  11. Hamisciprus
  12. Juhar
  13. Juharfa
  14. Kardvirág
  15. Krizantém
  16. Leander
  17. Lóhere
  18. Lucfenyő
  19. Muskátli
  20. Nyárfa
  21. Orgona
  22. Ördögcérna
  23. Rózsa
  24. Szegfű
  25. Tölgy
  26. Tuja
  27. Tulipán
  28. Vörösfenyő

Ipari növények

  1. Cirok
  2. Dohány
  3. Gabonafélék
  4. Kender
  5. Komló
  6. Len
  7. Napraforgó
  8. Repce

Kártevők

  1. Atkák
  2. Férgek
  3. Csigák
  4. Emlősök
  5. Kétéltűek
  6. Lepkék
  7. Rovarok
  8. Tripszek



Gyomnövények‎[szerkesztés]

Kártevők[szerkesztés]

Bogarak[szerkesztés]

Kétszárnyúak[szerkesztés]

A Wikimédia Commons tartalmaz Tünethatározó témájú médiaállományokat.

Hártyásszárnyúak[szerkesztés]

12-40 mm. Palearktikus faj. Késő tavasztól októberig repül. Lárvája fenyőkben (Pinus, Picea, Larix, Abies), ritkán lombfákban Nyárfa, Kőris, (Populus, Fraxinus), általában 3 év alatt fejlodik ki. A tojásrakó nőstény egy Amylostereum areolatum nevű gombát injektál a fába, mely a fát korhasztja, ezzel optimális táplálékforrást biztosítva a lárváknak. Ezek kezdetben a felszínhez közel rágnak, később fúrnak mélyebbre. Jelenlétükre a fatörzsön gyakran gyantafolyás utal. Magyarországon elsősorban a hegyvidékeken találkozhatunk vele.


A fajt 1963-ban Japánban írták le. 1986-ban oroszországi, 1996-ban lengyelországi, 2001-ben csehországi előfordulásáról tudósítottak. Azóta elterjedt Ausztriában, Németországba, Svájcban. Magyarországon 2002-ben jelent meg. Megjelenésről az első cikk 2003-ban tudósít. Azóta az egész országban megtalálható a hárson. Lárvája a levélen 1-2 cm átmérőjű foltaknát képez. Elsősorban sor-és parkfákat fertőzi, de erdei fákon is előfordul. Nagy méretű kártételétől nem kell tartani, mivel – ausztriai felmérés szerint – a lárvák 50-90 %-a parazitált.


A természetes előfordulása Északnyugat Afrika-Ibériai félszigettől Európa mediterrán vidékein át az Arab félszigetig terjed, ahol 3-4 nemzedéke is van évente. A hárs bodobácsot már megtalálták Szlovéniában, Svájcban, 2001-ben ausztriai előfordulásáról is beszámoltak. Magyarországon is megjelent. Remélhető, hogy nem fog nagyobb gondot okozni, mint közeli rokona a suszterbogár. A lepényfa Gleditsia magokban fejlődik ki, azokat a fán és a kipergetve is károsítja. Trópusi faj, Magyarországon 2001 januárjában szabadból gyűjtötték be. Akklimatizációja várható.

Képek[szerkesztés]

Amerikából az 1960-as években Olaszországon át behurcolt kártevő. A platán csipkéspoloskának „előnyös tulajdonsága”, hogy a platánmoly (Lithocolletis platani) kártételét visszaszorította. Még nincs itt, de idő kérdése, hogy mikor figyelünk fel rá, hogy a platán ágak kérgének felső része rózsaszínűre színeződik. A rózsaszín felsőrész és a barna alsó rész gyakran határozott vonal mellett válik szét. Ezt követően a fertőzött rész megfeketedik és rajta spórák képződnek, majd megindul a faszövetek korhadása és a korhadás egyre nagyobb farészre terjed ki. A fertőzött ág törékennyé válik. A fertőzés az alsó koronarészeken erősebb. A platánnak e Macrodiplodiopsis desmazieresi okozta betegségével először 2003-ban találkoztak Németországban, 2005-ben Svájcban 40-70 éves platánokon és 2006-ban már Bécsben is megjelent. Magyarországi megjelenésével is számolni kell.


Amerikából 2000 körül került Európába a . Magyarországi előfordulásáról még nincs tudomásunk. A levélek színén elszórtan apró fehér, vagy sárga szívásnyomok láthatók. Az erősen fertőzött levél megbarnul és lehull. Nagyobb fertőzés esetén a levelek elszáradnak, lehullnak. Parkokban, temetőkben súlyos károkat képes okozni. Szövedéke nincs. Felszaporodásának a száraz, meleg időjárás kedvez. Az Örökzöld puszpáng Buxus sempervirens-t erősebben fertőzi, mint a kislevelű puszpáng Buxus micrphyllus-t. Tojásalakban a fás részeken telel. Az első nemzedékkel április-májusban jelenik meg. Az imágókat nehéz észlelni, mert nem érik el a 0,5 mm-t. Európában 5-8 nemzedéke fejlődik.

A puszpángrák (Pseudonectria rousseliana, kon: Volutella buxi) ugyanúgy megtámadja a puszpáng fiatal hajtásait, mint az idős ágakat. A fertőzött ágon a levelek gyorsan elhalnak, és világos szürke-szalmasárgára színeződnek. Később a fertőzött leveleken, különösen a fonákon nagy számban megjelennek a rózsaszín-narancssárga spóratartók. Ezután a levél fonák vörösesre színeződik. A spóra kiverődés alkalmanként az elszáradt ágakon is megjelenik. Az idősebb ágak alapi részén nyitott rákcsoda található, amely amiatt alakul ki, hogy a károsító ellen a növény újabb és újabb kalluszt képez. A kórokozó azonban ezen az övezeten mindig áthatol, mind mélyebbre hatol, idővel a fatest is kilátszik. Ezen a részen a fatest szürkére színeződik. A lehullott leveleken zöldessárga termőtestek (peritécumok) jelennek meg. Különösen erős fertőzés alakulhat ki nedves idő, zárt telepítés, sűrű növényzet esetén. A kórokozó a lehullott levelekben telel át, amelyen tavasszal tömegesen megindul a rózsaszín spórák képzése. Az apró sérülések a fertőzésnek (pl. visszavágás) kaput nyitnak. Nedves meleg időben a spórák a leveleket fertőzik.


Új jövevény Európában. A szelídgesztenye Kínában őshonos kártevője. 2002-ben fedezték fel jelenlétét Torinó mellett Olaszországban. A 3 mm hosszú nőstény darazsak feketék. A 0,1-0,2 mm nagyságú fehér petéket június-augusztusban a fiatal hajtások rügyeibe rakja. A peték 1 hónap alatt kikelnek, de fejlődésüket csak a rügyfakadáskor kezdik el: a fiatal hajtásokon, a levelek főerén 8-15 mm átmérőjű gubacsot képeznek, amelyben több lárva is élhet. Ezzel jelentősen csökkentik hajtásképződést, több évig tartó erős fertőzés a fa pusztulását is eredményezheti. A lárvák június-júliusban bábozódnak, a bábállapot 10 nap. Az elszáradt gubacs több évig is a fán maradhat.


1985-ben fedezték fel, Magyarországon először 1994-ban írták le. 2002-re már Dániában is megtelepedett. Jelenleg a vadgesztenyét közterületeken is folyamatos védeni kell ellene.

Az EU növényvédelmi karantén intézkedései kiszorítják kontinensünkről. Terjedését megakadályozták azzal, hogy Portugáliában 50 000 fenyőfát semmisítettek meg a fenyőgyilkos fonálféreg okozta kárkép alapján.


1997-es megjelenése!

A széles gazdanövény körrel rendelkező citrus kabóca európai előfordulásáról 1980-tól tudunk. A mediterránon gyorsan felszaporodott, 2003-ban már Bécsben is előfordult. Hazánkba is behurcolták, egyre nagyobb kártételéről érkeznek tájékoztatás.

Az imágó 8-10 mm. nagyságú, szürkésbarna, testfelülete viaszporral fedett. A lárvák testén viaszpehely fejlődik, ami a növény felületén is megtalálható. Zavarásra pattanva menekülnek. Évente egy nemzedéke fejlődik. Tojás alakban telel.

A lárvák májustól jelennek meg. Szívogatásuk hatására hajtások deformálódnak, növekedésük gyengül. A felvett tápanyag nagy részét mézharmat formájában ürítik, amelyen megtelepszik a korompenész, amely tovább rontja a növény díszértékét. Polifág, lágy- és fás szárú növényeken is károsít.

Az egy-egy rakomány csomagolóanyagával néhány lárvából kifejlődő imágó fertőzi a környező fákat, amelyek a károsítás következtében gyorsan elpusztulnak. Ezeket a fákat addig kell a növényvédelem szakembereknek kiszűrni és megsemmisíteni, még mielőtt az újabb imágók kirepülnek, ellenkező esetben a következmények beláthatatlanok. Ahogy a csomagolóanyaggal Ausztriába, Franciaországba, Németországba bevitték, úgy hozzánk is bekerülhet. a Kínában őshonos Európában is csak elvétve fordul elő Nemcsak a kártevők, a kórokozók sem állnak meg határainkon


Magyarországi jelenlétét 2003-ban tapasztalták Budapesten. Tavasszal, a rügyfakadással együtt jelennek meg az imágók, majd a fakadó hajtáson szívogatnak. A hajtás érintésére a 2-3 mm-es imágók pattanva menekülnek. Szívogatásuk hatására a hajtások torzulnak, el is száradhatnak. A leveleken, különösen a levéléren szívogató lárvák, nimfák a felvett tápanyagot nem tudják felhasználni, azt ragadós mézharmatként ürítik. A levelek a mézharmattól fényesen csillognak, majd megtelepszik rajt a korompenész, ami csökkenti az asszimilációs felületet. A hajtásnövekedés idő előtt leáll, a fák télálló képessége csökken.

Az áttelelt imágók május elején rakják tojásaikat a júdásfa leveleire. A kikelő lárvák zöldessárgák, a nimfák kékeszöldek, az imágók világoszöldek. Több nemzedékes, a nemzedékek egybe folyhatnak. A lárvák és a nimfák mindaddig tojást raknak a júdásfa levelén, amíg a hajtások, hüvelyek növekedése tart. Az imágók júniusban valamely fenyőfára repülnek.


Amerikában honos kártevőt Európában 2003-ban (Észak-Olaszország) észlelték először. Hazánkban elsőként 2006-ban Ajka környékén találták meg. Azóta az ország számos helyén megfigyelték, rohamos elterjedésére kell felkészülni. Évente 3–4 nemzedéke van, az első nemzedék röviddel az akác lombfakadását követően rajzik. A nőstények fiatal levélkékre rakják petéiket. A levélkék szegélye lefelé besodródik, a sodrat kissé megvastagszik, a levél színénél általában kissé világosabb lesz gyakran az egész levél megpirosodik. Gyakori, hogy a megtámadott friss levélkék ki sem bomlanak, a levélzet minden egyes levélkéjén találunk esetenként 3-4 gubacsot is. Egyes leveleken a régi, megbarnult gubacsok együtt láthatók a friss gubacsokkal. Egy-egy gubacsban akár 10 lárva is élhet. A fehéres színű lárva két vedlés után éri el a 4 mm-es maximális hosszúságot. A nyári nemzedékek lárvái a gubacsban, az őszi nemzedékéi pedig lehullva a talajban bábozódnak. Mivel az akácon az egész vegetációs időszakban vannak friss levelek, a további nemzedékek is folyamosan találnak tojásrakáshoz ideális helyet.

Egyik legjelentősebb új szerzeményünk a tűzelhalás, amely fertőzés következtében sok Rosaceae családba tartozó faj hajtásai nagyon gyorsan elpusztulnak. Több tíz hektáron irtották ki a vele fertőzött gyümölcsösöket, vágták ki az út menti körtefákat, csakhogy a betegséget megállítsák. Nem sikerült.


Hazánkba valószínűleg gyümölcs oltványok behozatal került a Prunusokon baktériumos levélfoltosság és csonthéjasok fekélyét okozó Xanthomonas arboricola pv. pruni. 2004-ben észlelték először. A fertőzést követően a P. armeniaca, P. davidiana, P. domestica, P. laurocerasus, P. persica, P. salicina levél fonákán apró, sötétzöld vizenyős foltok jelennek meg, amelyek megnagyobbodnak, barnára, sötétordóra színeződnek, majd kihullnak. Körülötte a levél elsárgul. A sárgult levelek tömegesen hullnak. A gyümölcsön, hajtáson a folt képződést mézgafolyás is kíséri. A hajtáson a folt beszárad, de szegélye vízzel átitatott marad. A sebek több éven át aktívak maradhatnak, mély sebbé alakulnak és az ág pusztulását is okozhatják. Zárlati károsító! Azonosítása csak laboratóriumban lehetséges. A kórokozó a gazdanövény rügyében, kérgén, szállítószöveteiben, a lehullott, de el le nem bomlott levélbe telel. Felszaporodásának a mérsékelten meleg, csapadékos, szeles idő kedvez.


  • A lisztharmat sok növény betegsége. Sajnálattal kellett tudomásul venni, hogy

2000-ben Pécsett a Symphoricarpos albus díszértékét a Microsphaera symphoricarpi levelén megjelenő fehér micélium bevonat csökkentette. (A fehér bogyón a fertőzés csak mikroszkóppal látható). Sajnos nem egyedüli. 2004-ben a vadgesztenyén lelték fel és okozott járványt az Erysiphe flexuosa, járványszerűen fertőzte a szivarfát az Erysiphe elevata, majd később a borsófán az Erysihe palczewskii, a gyertyánon az Erysiohe arcuata okozott esetenként súlyos lisztharmatos tüneteket

Először 1993-ban észlelték Anglia déli területein, patak menti égeresekben. Az agresszíven terjedő gombát Magyarországról 2000-ben írták le. A vizsgálatok során megállapították, hogy egy Phytophtora fajhibrid gomba idézi elő a szíjács elhalását és ennek eredményeként a korona fokozatos, majd teljes pusztulását

  • Cylindrocladium buxicola-t 1998-ban mutatták ki Nagy-Britanniában, 2005-ben jelent meg először a Rajna vidéken és Oldemburgban, 2005-ben már nagy gondot okozott Ausztriában és Svájcban. Magyarországi előfordulása még nem ismert, de a megjelenésével számolni kell. Időjárásunk kedvező számára. Spórája már 5 oC-on, 3 órán át nedves levélen csírázik, az egészséges kutikulán át 5 óra hosszat tartó nedves levélfelület esetén fertőz. A gomba csírázás optimuma 25 oC, 33 oC-on elhal. Ez azonban ugyanúgy nem jelentheti a teljes pusztulást, mint ahogy a szőlő peronoszpórának is csak a szövetekben élő micéliumai pusztulnak el 35 oC-on. A gomba várhatóan 4 évig marad életben az elhalt növényi részeken. A spórák széllel, vízzel, szerszámmal terjednek.

Fertőzés következtében az idősebb levelek szélén világos-sötétbarna foltok jelennek meg, a levél felülete megsötétedik, a betegség előrehaladtával a foltok összefolynak, a fertőzött levelek lefolynak. Fiatal levélen a foltok narancssárgák-barnák. Ha a fiatal levelek fertőződnek, akkor az idősek általában épek maradnak. Tipikus tünete a betegségnek a csaknem fekete sérülések, léziók az ágon és magas légnedvesség esetén az elhalt leveleken a fehér spórapor. Kedvező feltételek esetén viharos gyorsasággal terjed és néhány nap alatt lehullik a lomb, az érintett ágdarabok elhalnak, de az egész növény nem pusztul el.


  • A Phytophtora ramorum fertôzésrôl a faiskolások 2004-ben a Büki konferencián Jürgen Schlenz szaktanácsadótól hallhattak elôadása keretében. Elmondta, hogy Európában jelentős károkat a Rhododendron és Bangita (Viburnum) fajokon okozzák, azóta tudjuk, hogy rajtuk kívül – nemcsak Amerikában – többek közt az Aceraceae, Ericaceae, Fagaceae, Hypocastanaceae, Pinaceae, Taxaceae családba tartozó növényeken is kimutatták kártételét.

Egyes esetekben csak levél nekrózist, máskor ágelhalást, de néha a teljes növény pusztulását is előidézheti. Igen. A határok leomlottak, a piacok megnyíltak. Csakhogy nemcsak a faiskolások számára, hanem a károsító szervezetek számára is. Vélem, hogy az előzőkben felsorolt károsítók csak egy része került hazánkba szaporítóanyaggal, mások természetes úton (légáramlat, folyóvíz, madarak) érkeztek. Érkezési módjuktól függetlenül kisebb nagyobb járványokat okoztak, okozhatnak.

Csigák[szerkesztés]



Növények
Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Egyéb fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Tünethatározó
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Madarak
Emlősök
Növényvédő szerek
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Teendők a kertben
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények


Növények
Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Egyéb fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Tünethatározó
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Madarak
Emlősök
Növényvédő szerek
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Teendők a kertben
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények
  • Szirmai J.: Kajszi vírusbetegsége. In Magyar Bor és Gyümölcs. 1948. 7–8. o.  
  • Husz B. – Klement Z.: A csonthéjas gyümölcsök vírusos mozaik betegsége. In Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Évkönyve. 1950. 83–94. o.  
  • Szirmai J.: Kajszi vírus a faiskolában. In Kert és Szőlő. 1950. 10. o.  
  • Szirmai J.: Almafa-mozaik és cseresznye vírus előfordulása a gyümölcsfákon és a faiskolai csemetéken. In Agrártudomány. 1951. 458–460. o.  
  • Richter G. – Szatala Ö. – Nagy B. – Milinkó I.: Növényvédelmi Zárszolgálati Kézikönyv. Budapest: Mezőgazdasági. 1952.  
  • Szirmai J.: Vírusbetegségek térhódítása a fás növények körében. In MTA Agrártudomány. 1955. 121–123. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfák vírusbetegségei elleni védekezés lehetőségei. In Mezőgazdasági Világirodalom. 1960. 85–96. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfa vírusbetegségek hazai terjedése. In Kertészet és Szőlészet. 1960.  
  • V. Németh Mária: A gyümölcsfák vírusbetegségei. Budapest: Mezőgazdasági. 1961.  
  • Dobray Ené – Eperjesi I. – Galambosi B. – Seléndy Sz. – Timon B. – Tóthné R.E. – Válas Gyné – Zatykó L. – Zatykóné D.E. – Zolai J.: Házikerti kézikönyv. [Budapest]: Mezőgazdasági. 1985. ISBN 963-231-656-8  
  • Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. ISBN 963-232-264-9