Kertészet/Tünethatározó/Erdeifenyő
Tünethatározó - Erdeifenyő
◄ Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Rovarok Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége
Az erdeifenyő károsítói
Gombabetegségek
[szerkesztés]Erdeifenyő tűelhalás
- Kórokozó: (Sclerophoma pithyophila)
- Tápnövény: erdeifenyő, feketefenyő.
- Tünetek: elsősorban erdeifenyőn, de esetenként feketefenyőn is előfordul. Idős és fiatal állományban egyaránt részleges vagy teljes levélpusztulás okozhat. A fertőzés nyáron következik be, a tünetek pedig röviddel a fertőzést követően megjelennek.
Erdeifenyő tűkarcgomba
- Kórokozó: (Lophodermium pinastri)
- Tápnövény: erdeifenyő, feketefenyő csemeték.
- Tünetek: a lombozat szürkül, a tűleveleken vörösesbarna foltok keletkeznek, amelyek erős fertőzés esetén összefolynak, az egész tű elvörösödik, fekete harántcsík képződik rajta. Nyártól fertőz egészen a fagyok beálltáig. A március végére megvörösödött tűk többnyire június elejéig lehullanak.
Erdeifenyő hajtásgörbítő rozsdagomba
- Kórokozó: (Melampsora pinitorqua)
- Tápnövény: erdeifenyő.
- Tünetek: csak a fiatal erdeifenyő hajtáson okozott májusi fertőzésnek van. Fertőzése után a hajtások meggörbülnek, többszörös "S" alakot vesznek fel. Később gyantafolyás is észlelhető. A rozsdagomba mellékgazdái a nyár fajok. A fertőzés áprilistól júliusig következik be.
Kártevők
[szerkesztés]Fenyő-takácsatka
- Kórokozó: (Oligonychus ununguis)
- Tápnövény: ciprus, hamisciprus, vörösfenyő, boróka, fekete- és erdeifenyő, lucfenyő, puszpáng, japánciprus, cédrus
- Tünetek: száraz környezetbe ültetett örökzöldek egyik leggyakoribb és legjelentősebb kártevője. A szívogatás hatására a tűleveleken sárga apró pontok jelennek meg, majd a tűlevelek lehullanak. Szövedék borítja a károsított leveleket.
- Fejlődés: soknemzedékes. A fás részeken telel. A lárvák kelése április elejétől várható.
Nagy fenyőormányos
- Kórokozó: (Hylobius abietis)
- Tápnövény: valamennyi fenyőfajon károsít.
- Tünetek: a kártételt a bogarak rágása okozza a fenyőcsemeték kérgén, gyökérfőjén. Károsíthatja a fiatal hajtásokat is, ami gyantafolyást, a fa legyengülését és teljes pusztulását okozhatja. A lárvák az elhalt fában fejlődnek. Egész tenyészidőszakban károsít.
Fehérfoltos fenyőbogár
- Kórokozó: (Pissodes notatus)
- Tápnövény: erdeifenyő.
- Tünetek: elsősorban a fiatal, vagy legyengült erdei fenyvesekben károsít. A lárvák az alsó ágörveknél, a kéreg alatti részt teljesen szétrághatják. A kérgen gyantacseppek jelennek meg, a hajtások és a tűk megvörösödnek. Áprilistól augusztusig károsít.
Szúfélék
[szerkesztés]Hatfogú szú
- Kórokozó: (Ips sexdentatus)
Nagy fenyőháncsszú
- Kórokozó: (Myelophilus piniperda)
Betűzőszú
- Kórokozó: (Ips typographus)
Rézmetsző szú
- Kórokozó: (Pityogenes chalcographus)
Firkáló fenyőszú
- Kórokozó: (Polygraphus polygraphus)
- Tápnövény: erdei-, fekete-, luc- és vörösfenyő fajok.
- Tünetek: a törzs vastag kérgű részében károsítanak. Gyakori és veszélyes kártevők, a legveszélyesebbek a hatfogú szú, nagy fenyőháncsszú. A hatfogú szú rossz termőhelyen élő fákon károsít. Nagymértékű károsításánál a faanyag kékülése felgyorsul.
- A nagy fenyőháncsszú alacsony egyedszám mellett is károkat okozhat. A kéreg alatt rág, majd a friss hajtásokon, melynek következtében az ágak lekonyulnak, letörnek, télen pedig telelő rágást is folytat a gyökfőben. A vékonyabb ágrészekben elsősorban a rézmetsző szú károsítása a gyakoribb. Lucfenyveseink leggyakoribb és legveszélyesebb kártevői az betűzőszú, rézmetsző szú, firkáló fenyőszú. A betűzőszú a vastag ágakon, törzseken rág, a másik két faj a vékonyabb ágakon és a koronában fordul elő.
A kártétel ideje áprilistól többnyire szeptemberig tart.
Fenyőilonca
- Kórokozó: (Rhyacionia buoliana)
- Tápnövény: erdei- és feketefenyő.
- Tünetek: kis hernyó eleinte a tűlevél hüvelyeit fogyasztja, majd a rügybe fúrja magát, és itt telel át. Tavasszal a rügyeket rágja. A hajtások meggörbülnek, ún. postakürt jön létre. Tavasz a fő károsítási időszak.
Fenyődarázs félék
[szerkesztés]Fenyőrontó darázs
- Kórokozó: (Neodiprion sertifer)
Fésűs fenyődarázs
- Kórokozó: (Diprion pini)
- Tápnövény: erdei- és feketefenyő.
- Tünetek: a nagyobb kártételt Magyarországon a fenyőrontó darázs okozza. A lárvák a másodéves tűket teljesen lerágják, csak a tűcsonkokat hagyják meg. A fésűs fenyődarázs olykor az első éves tűket rágja le. Jelentős növedékbeli veszteséget okozhatnak, egyes fák pusztulását okozhatják. Április-május, ill. augusztus-szeptemberben okoz kárt.
- Fejlődés: a fésűs fenyődarázs 2, a fenyőrontó darázs 1 nemzedékes.
Sárga szövődarázs
- Kórokozó: (Acantholyda hyeroglyphica)
- Tápnövény: erdei fenyő.
- Tünetek: fiatal erdeifenyőn, ritkábban 8–10 éves fiatalosban károsít. Az álhernyók június–július között a tűket gyakran tövig rágják. Sűrű szövedéket készítenek.
◄ Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Rovarok Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége
- Szirmai J.: Kajszi vírusbetegsége. In Magyar Bor és Gyümölcs. 1948. 7–8. o.
- Husz B. – Klement Z.: A csonthéjas gyümölcsök vírusos mozaik betegsége. In Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Évkönyve. 1950. 83–94. o.
- Szirmai J.: Kajszi vírus a faiskolában. In Kert és Szőlő. 1950. 10. o.
- Szirmai J.: Almafa-mozaik és cseresznye vírus előfordulása a gyümölcsfákon és a faiskolai csemetéken. In Agrártudomány. 1951. 458–460. o.
- Richter G. – Szatala Ö. – Nagy B. – Milinkó I.: Növényvédelmi Zárszolgálati Kézikönyv. Budapest: Mezőgazdasági. 1952.
- Szirmai J.: Vírusbetegségek térhódítása a fás növények körében. In MTA Agrártudomány. 1955. 121–123. o.
- Németh M.: A gyümölcsfák vírusbetegségei elleni védekezés lehetőségei. In Mezőgazdasági Világirodalom. 1960. 85–96. o.
- Németh M.: A gyümölcsfa vírusbetegségek hazai terjedése. In Kertészet és Szőlészet. 1960.
- V. Németh Mária: A gyümölcsfák vírusbetegségei. Budapest: Mezőgazdasági. 1961.
- Dobray Ené – Eperjesi I. – Galambosi B. – Seléndy Sz. – Timon B. – Tóthné R.E. – Válas Gyné – Zatykó L. – Zatykóné D.E. – Zolai J.: Házikerti kézikönyv. [Budapest]: Mezőgazdasági. 1985. ISBN 963-231-656-8
- Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. ISBN 963-232-264-9