Állatok/Csigák
< Állatok
Állatok
Csigák
_(2999358117).jpg)
.jpg)
_(4947706383).jpg)
_(4631972937).jpg)
Csigák
- (Gastropoda, Syn: -)
- Más neve(i): haslábúak
- A csigák a puhatestűek törzsének legnagyobb fajszámú osztálya több mint 110 ezer fajjal. Latin nevük alapján a szakirodalomban haslábúak néven is ismertek, ugyanis hasuk ellaposodott, erőteljes bőrizomtömlővel ellátott testrész, úgynevezett hasláb, amivel haladnak.
- A legtöbb csiga legszembetűnőbb sajátossága a csigaház, amely tulajdonképpen meszes külső váz, amelyhez izmok is tapadnak. A váz — ellentétben pl. a kagylók héjteknőjével — aszimmetrikus. A csigák másodlagosan részaránytalanná vált állatok, amelyek ősei kétoldalian részarányosak voltak. A részaránytalanná válás három alapvető folyamat eredménye: a test visszahajlásáé (flexio), a csavarodásé (torsio) és a visszacsavarodásé (detorsio).
- A változás során a hátulsó testvég visszahajlott, ennek eredményeképpen a végbélnyílás és a kopoltyúk előre, a fej közelébe kerültek. A torsio folyamatában a belső szervek a visszahajlás síkjáról merőlegesen 180°-kal megcsavarodtak. Emiatt az eredetileg jobb oldalon lévő szervek átkerültek az állat bal oldalára és viszont ezután a páros szervek egyike redukálódott, majd felszívódott. Az így kialakult sajátos anatómiai jellegzetesség a keresztidegűség (streptoneuria), ugyanis a két fő párhuzamos idegköteg a bélcső alatt és felett a torsio következtében keresztezte egymást.
- A csigák egy részénél bekövetkezett további detorsio. Ennek következményeként a szervek (pl. szívpitvar, vese, kopoltyú) ugyan visszakerültek a test eredeti oldalára, de páratlanok maradtak, az eredeti szervek nem fejlődtek ki újra. Ezzel megszűnt a keresztidegűség, és másodlagos egyenesidegűség (euthyneuria) alakult ki.
- A csigák feje kicsiny, rajta található a szájnyílás, fölötte pedig a tapogatók. Ez utóbbiaknak az érzékelésben van szerepük. Lábuk erőteljesen ellaposodott csúszó- vagy hasláb. A szájnyílás és a talp széle között nyílik egy exokrin mirigy, a nagy talpmirigy. Ennek váladéka, nyálkája a hasláb felszínét sikamlóssá teszi, így tulajdonképpen az állat ezen csúszik tovább. Az araszoló mozgáshoz az izomzat periodikusan húzódik össze. Külsőleg ez kontrakciós hullámként jelenik meg és fut végig a haslábon. A haladó csiga a megszáradt nyálka mászásnyomát hagyja maga mögött.
- A csigák legjellegzetesebb morfológiai sajátossága a külső meszes váz, a csigaház (testa) — kivéve a meztelencsigák öregcsaládját (Limacoidea spf.) és a csupaszkopoltyúsokat (Nudibrachia).
- A csigaház alakja, mérete, színe fajonként változó, így az fajmeghatározó bélyeg. A házat a köpenyszegélyben található nagy, nyálka-, fehérje- és mésztermelő mirigysejtek választják ki. Ennek megfelelően a csigaház többrétegű. Legbelül lehet egy vékony gyöngyházréteg (hypostracum), de ez a csigák nagy többségénél hiányzik. Középütt vastag kristályos mészréteg, legkívül fehérjéből és kitinből álló réteg található. A csigaház egész életében együtt növekszik az állattal.
- A csigák emésztőrendszere háromszakaszos bélcsatorna. A szájnyílás a fej végén található, és a szájüregben folytatódik. A szájüreg felső boltozatán állkapocs, alul pedig erőteljes reszelőnyelv (radula) található. A szájüreg rövid, izmos garatban folytatódik, majd a hosszabb nyelőcső s végül a tág gyomor következik. A nyálmirigyek a garat és a nyelőcső határán torkollnak a bélcsőbe. Középbéli mirigyük nagy, fejlett, a teljes középbelet körülöleli. Feladata az emésztőnedv-termelés és a tápanyag-raktározás . A középbéli mirigy(hepatopancreatum) szívja fel a táplálék finomszemcsés részét, a többi a rövid utóbél felé halad, majd a légzőnyílás közelében lévő végbélnyíláson át ürülnek a szükségtelen végtermékek. Törmeléket szűrő életmódjuk pedig hozzájárul a vizek öntisztulásához.
- A szívük nagy szívburoküregben található, egy-egy szívkamrából és szívpitvarból áll. A szívkamrából induló aorta három fő artériára válik szét, melyek a fejbe, lábba és zsigerzacskóba indulnak. A vérük színe kékes a benne található, réztartalmú hemocianintól.
A csigákban alapvetően kétféle légzési mód alakult ki:
- a vízben légzés kopoltyúval;
- a légköri légzés a nedves falú, hajszálerekkel bőségesen átjárt köpenyüregtüdővel.
A kopoltyú lehet a szívkamra előtt (elölkopoltyúsok) vagy mögött (hátulkopoltyúsok), ami rendszertani bélyeg. A tüdővel lélegző csigák a tüdőscsigák; csoportjukban vízi és szárazföldi fajok is vannak.
- Az ivarszervek a zsigerzacskó felső részében helyezkednek el, bonyolult felépítésűek, járulékos mirigyekkel állnak kapcsolatban. Az elöl-kopoltyús csigák váltivarúak, a hátul-kopoltyúsok és tüdősök pedig hímnősek. A hímnősek kölcsönösen termékenyítik meg egymást; ilyenkor ondócsomagot adnak át egymásnak, s ez a peterakásig az ondótartályban tárolódik. A peterakáskor a petecsövön áthaladó petesejteket termékenyítik meg a spermiumok.
- A tengeri fajok egyedfejlődése átalakulással történik, több lárvaalakon keresztül, melyek mint planktonikus szervezetek élnek a tengervízben a kifejlődésig. Az édesvízi és szárazföldi fajok átalakulása már a petében megtörténik, így az ő posztembrionális fejlődésük átalakulás nélküli.
- Idegrendszerük fejlett, erősen központosított. A fő központ a feji dúc vagy agydúc, emellett van még köpenydúc, zsigeri dúc és lábdúc. Garatideggyűrűjüket az agy-, láb- és köpenydúc alkotják. A fejen található tapogatók az érzékelésben elsőrendűek. A tapogatók felületén mechanoreceptorok találhatók, a tapogatók tövén vagy végén fényérzékelő sejtek csoportosulásából kialakuló csésze- vagy gödörszem található.
|
Az ivarszervek részei
|
Felépítésük |
- Magyar Wikipédia Csigák
