A kabócák a rovarok osztályába és a fél-fedelesszárnyúak rendjébe tartozó egyik alrend. Ez fél-fedelesszárnyúak második legnagyobb és legváltozatosabb alrendje több mint 40 000 fajjal.
Legközelebbi rokonaik a poloskák, a levélbolhák, a levél- és a pajzstetvek.
A meleg és a mérsékelt égöv szárazföldi élőhelyein mindenfelé megtalálhatók.
Magyarországon 2005-ig 585 fajukat észlelték; ezek 12 családjukat képviselik:
Testük hossza többnyire 1 cm körüli. A legtöbb mérsékelt égövi faj 1 cm-nél kisebb, a trópusiak ennél gyakran nagyobbak. A legnagyobb termetűek az énekeskabóca-szerűek (Cicadoidea); ritka kivételként ezek magyarországi fajai is elérik a 3–4 cm-t. Legnagyobb képviselőjük, a császárkabóca (Megapomponia imperatoria) kb. 7 cm hosszú.
Testalkatuk igen változatos; ennek példájaként a bordáskabóca-szerűek és a púpos kabócákat (Membracidea) szokás említeni. A lepkekabócák neve a lepkékéhez hasonló külsejükre utal. Főleg a bordáskabóca-szerűek között vannak élénk színű és mintázatú fajok is, de a többség jelentéktelen külsejű, barnássárga vagy zöldes rejtőszíneket visel
Szabadon mozgó szárazföldi rovarok. A legtöbb faj kitűnően ugrik és repül. Virágos növényeken élnek, a lárvák és az imágók is azok nedveit szívogatják. Tápnövényválasztásuk szerint monofág, oligofág és polifág fajaikat különböztetjük meg, de a legtöbb faj tápnövénye(i) még ismeretlen(ek). Németországi adatok alapján a fajok nagyobb része egyetlen növényfajra specializálódik (monofág), ezt követik az egy-két növénynemzetségre, majd családra specializálódott fajok.
Táplálékforrásuk szerint megkülönböztetik floém-, xilém- és mezofillum-szívogató fajaikat — a fajok kb. 70%-a a floémet szívogatja. Mivel ez a folyadék sok cukrot tartalmaz, a floémet szívogató kabócák jellemzően mézharmatot termelnek. Ezek gyakran kerülnek szimbiotikus kapcsolatba különböző hangyafajokkal.
Megtalálhatók valamennyi szárazföldi növénytársulásban a tengerpartoktól a magashegységekig, a száraz gyepektől a mocsaras vízpartokig, a ruderális területektől a természetes vegetációig — de a leginkább az erdőket és a fűfélékben gazdag nyílt területeket kedvelik. Gyakoriságukat főleg a megfelelő tápnövény előfordulása befolyásolja, de jelentős szerepet játszik a mikroklíma és a vegetáció szerkezete is; a természetes ellenségek és ragadozók szerepe tisztázatlan.
A nőstények tojócsővel rakják élő vagy elhalt növényi szövetekbe, ritkábban a talajba petéiket. Ezek rendszerint megtermékenyített peték. A szűznemzés kivételesen ritka, az 1960-as évekig kimutatott egyetlen példája az Agallia quadripunctata faj (Urania).
Legtöbbször négy fejlődési stádium után érik el a kifejlett állapotot. Fejlődésük szélsőségesen hosszú ideig, akár másfél évtizedig is eltarthat.
A növényeket nem annyira szívásukkal károsítják, mint inkább azzal, hogy sokféle vírust és egyéb növénybetegséget terjesztenek.
Lásd még: Magyar Wikipédia:Kabócák
