Kertészet/Tünethatározó/Kajszi

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 37004 bájt

Kertészet

Kajszi

Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek
Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek A vírusos betegségekről Vírusos betegségek





Kajszi kártevői



A Kajszi jellemző betegségei
Megnevezés Tudományos neve Megjegyzés
()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/|


Az Kajszi Kártevői
Megnevezés Tudományos neve Megjegyzés
()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()


Himlőbetegség, rajz, magon


Plum pox potyvirus (PPV)

Gutaütés


Pseudomonas syringae pv. syringae, Leucostoma cincta / Cytospora cincta, Verticillium dahliae

Lisztharmat


Podosphaera tridactyla

Apiognomóniás levélfoltosság, rajz


Apiognomonia erythrostoma / Phomopsis stipata


A gyümölcs korai hullása[szerkesztés]

A fiatal, zöld gyümölcsök lehullanak. Ha a gyümölcsöt kettévágjuk, akkor azt észleljük, hogy a csonthéj hiányzik, a mag összetöppedt, s esetenként mézga is képződik. Kórok: a sziromhullás utáni fagypont alatti hőmérséklet.

Vírusos betegségek[szerkesztés]

Kórokozó: (Prunus necrotic ringspot ilarvirus) (PNRSV)

Az őszibarack vonalas mintázottsága

Jelentőség A betegséget őszibarackon először 1932-ben az USA-ban észlelték. Azóta az egész világon elterjedt, hazánkban csak szórványosan találkozunk vele.
Gazdanövény A betegség csonthéjas gyümölcsfajokon fordul elő.
Tünet A levélen sárgászöld és élénksárga, csíkszerű mintázottság látható.


Kajszihimlő[szerkesztés]

Kórokozó: (plum pox potyvirus) Vírusos betegség (PPV)
A betegséget sarka betegségnek is nevezik. (Sarka bolgárul himlő.) A betegséget kajszin először 1934-ben Bulgáriában írták le, később számos országban is észlelték. Hazánkban a kajszin 1948-ban vált ismertté. Azóta a legelterjedtebb és legjelentősebb vírusos betegségek közé tartozik. A betegség következtében a fák fejlődésükben visszamaradnak, gyümölcsük pedig értéktelen.
A betegség gazdanövénye a kajszi, az őszibarack, a szilva, a ringló, a kökény és számos díszfa- és gyomfaj.
Tünet A levélen és a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek. A levélen a gyűrű alakú, halványzöld vagy sárgászöld, elmosódott szélű foltok a legjellegzetesebbek. Ezenkívül egynemű és az ereket körülölelő sárgászöld foltok is láthatók. A foltok fonáki részén az erek sárgászöldek. A gyümölcs felületén enyhén vagy erősen besüppedő, sárgászöld, majd sárgásbarna, gyűrű alakú vagy szabálytalan rajzolatok láthatók. A gyümölcs deformált lesz. A kajszi gyümölcse már félérett állapotban megpuhul. A gyümölcs húsában üveges vagy vörösbarna szövetrészek találhatók. A csonthéjon 1–2 mm széles, sárgásfehér, elmosódott szélű gyűrűk figyelhetők meg. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a mag részben vagy teljesen sárgásfehér lesz. A fertőzési források egyrészt az anyanövények, következésképpen az azokról származó szemzőhajtások és vegetatív úton szaporított alanyok, valamint a beteg magvak és az azokból fejlődött magoncok. A vírus szaporítóanyaggal és pollennel is terjed. A levéltetvek a kajszin nem károsítanak, így a vírusátvitel csak az esetleges próbaszívásokra korlátozódik. Ugyanakkor azonban az őszibarack és a szilva esetében a levéltetű-átvitel nagy jelentőségű.
Védekezés A beteg fákat meg kell semmisíteni. Új ültetvényeket vírusmentes szaporítóanyaggal kell létesíteni. E célból a szaporításra felhasználandó növényt, ill. növényrészeket tesztelni kell. A vírus kimutatására a szerológiai módszerek eredményesen használhatók. A vírus tesztnövényekkel is kimutatható. Tesztnövények: őszibarack (Elberta fajta), szilva (Olasz kék, Pozsegaca és Küsztendil fajta), Chenopodium foetidum és Nicotiana clevelandii. Értékes nemesítési szaporítóanyag vírusmentesítése 37 °C-on 2–3 hétig hőterápiával lehetséges. A vírusvektor levéltetvek elleni védekezés az őszibarack és szilva esetében elengedhetetlen.

Egyfonalú RNS vírus

Kórokozó: (apple mosaic ilarvirus) Izometrikus, gömb alakú vírus. (ApMV)
Tünet Fertőzési források az anyanövények és az azokról származó szemzőhajtások, valamint a vegetatív úton szaporított alanyok. A kórokozók pollennel és magvakkal is átvihetők.
Védekezés Legfontosabb feladat a vírusmentes szaporítóanyag előállítása. Ezzel kapcsolatban a cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága és az almamozaik betegségeknél leírtak az irányadóak. Szaporítóanyagot csak vírusmentes növényekről szabad előállítani és forgalmazni.

Őszibarackhimlő

Kórokozó:
Jelentőség A betegséget őszibarackon először 1964-ben Magyarországon közölték, de jelenleg már több európai országban is észlelték. Hazánkban a betegség előfordulása gyakori.
Gazdanövény Őszibarack, kajszi, szilva.
Tünet A levélen és a gyümölcsön észlelhetők a tünetek. A levélen leggyakrabban az erek mentén sávosan jelentkező sárgászöld foltok láthatók. Ezenkívül 2–3 mm-es sárgászöld foltok, ritkán gyűrűk is megfigyelhetők. A gyümölcs felületén enyhén bemélyedő, 10–25 mm-es sárgászöld gyűrűk láthatók. Ha a foltok összefolynak, akkor szabálytalan alakú, nagy kiterjedésű rajzolatok alakulnak ki. Az érett gyümölcsön a gyűrűk által határolt felület zöldessárga. A csonthéjon a sötétbarna elszíneződés nehezen vehető észre

A kajszi sárgulása és levélsodródása

Kórokozó: (european stone fruit yellowing phytoplasma) Fitoplazmás betegség(ESFY)

Polimorf, levélbolhával átvihető fitoplazma

A betegség az európai országokban, ahol kajszit termesztenek, egyre jelentősebbé válik. Magyarországon a betegség először 1992-ben vált ismertté. A betegségnek a kajszi pusztulásában fontos szerepe van. A betegségre a termesztett kajszifajták fogékonyak. Az alanyok közül főleg az őszibarack, de a vadkajszi is fogékony, a szilvaalanyok ellenállóbbak.
Tünet A levél érközei sárgászöldek, a levelek színük felé bekanalasodnak, törékenyek, kicsik lesznek. A hajtáson a levelek ritkásan helyezkednek el. A hajtás és a vessző háncsszövetei elbarnulnak. A fák növekedési erélye egyre lassul, végül a fák kipusztulnak. Az ültetvényben a fapusztulás nagyon jellegzetes, mivel a fák ún. boszorkánykörben egymás után halnak el. Fertőzési források a beteg növények, ahol a kórokozó főleg a gyökerekben telel át, ugyanakkor azonban fás részek háncsszöveteiben is fennmaradhat. A kórokozó a fa háncsszöveteiben gyorsan szétterjed, és a fa teljesen beteggé válik. A kórokozó szaporítóanyaggal, szemzéssel vihető át. Terjesztője továbbá a szilvalevélbolha (Cacopsylla pruni) is.

A kajszi ezüstös levélfoltossága Kajszi (Armeniaca vulgaris Lam.) Nem fertőző betegség A tünetek a levél fonákán szembetűnőek. Az erek mentén vonalszerű és az oldalerek által határolt apró, vagy 5–8 mm-t is elérő szögletes ezüstös foltok figyelhetők meg. Kórok a sziromhullás utáni, a levelek fejlődésekor bekövetkező fagypont körüli léghőmérséklet. A kajszigyümölcs korai hullása

A fiatal, zöld gyümölcsök lehullanak. Ha a gyümölcsöt kettévágjuk, akkor azt észleljük, hogy a csonthéj hiányzik, a mag összetöppedt, s esetenként mézga is képződik. Kórok: a sziromhullás utáni fagypont alatti hőmérséklet.

A kajszi sárgulása és levélsodródása

Kórokozó: (european stone fruit yellowing phytoplasma) Fitoplazmás betegség (ESFY)
A betegség az európai országokban, ahol kajszit termesztenek, egyre jelentősebbé válik. Magyarországon a betegség először 1992-ben vált ismertté. A betegségnek a kajszi pusztulásában fontos szerepe van. A betegségre a termesztett kajszifajták fogékonyak. Az alanyok közül főleg az őszibarack, de a vadkajszi is fogékony, a szilvaalanyok ellenállóbbak.
Tünet A levél érközei sárgászöldek, a levelek színük felé bekanalasodnak, törékenyek, kicsik lesznek. A hajtáson a levelek ritkásan helyezkednek el. A hajtás és a vessző háncsszövetei elbarnulnak. A fák növekedési erélye egyre lassul, végül a fák kipusztulnak. Az ültetvényben a fapusztulás nagyon jellegzetes, mivel a fák ún. boszorkánykörben egymás után halnak el. Fertőzési források a beteg növények, ahol a kórokozó főleg a gyökerekben telel át, ugyanakkor azonban fás részek háncsszöveteiben is fennmaradhat. A kórokozó a fa háncsszöveteiben gyorsan szétterjed, és a fa teljesen beteggé válik. A kórokozó szaporítóanyaggal, szemzéssel vihető át. Terjesztője továbbá a szilvalevélbolha (Cacopsylla pruni) is.
Védekezés Egészséges szaporítóanyag telepítése. A kórokozó kimutatása céljából a szaporítani kívánt kajszifajtát a rendkívül fogékony őszibarack-alanyra kell szemezni. Ha a beszemzett nemes fajta a kórokozótól fertőzött, akkor az őszibarack-alany, következésképpen az oltvány elpusztul. A kórokozó vektora, a szilvalevélbolha ellen is védekezni kell.

Baktériumos betegségek[szerkesztés]

Kajszi agrobaktériumos gyökérgolyvája Lásd: Alma agrobaktériumos gyökérgolyvája

Kajszi pszeudomonászos elhalása

Kórokozó (Pseudomonas syringae pv. syringae)
A betegség legfontosabb gazdanövénye hazánkban a kajszi, az őszibarack, a cseresznye és a meggy.
A kajszifák hervadását és elhalását korábban összefoglaló néven gutaütésnek, azaz apoplexiának nevezték Kiváltó okként ide sorolták mindazokat az élettelen, nem fertőző és élő, fertőző kórokokat, amelyek hervadást és elhalást váltottak ki. Az élettelen, nem fertőző kórokok közül főleg a fagynak tulajdonítottak nagy fontosságot. Az élő fertőző kórokok közül a pszeudomonászos és a leukosztómás elhalás, valamint a verticilliumos hervadás kórokozóit tartották jelentősnek. Az 1970-es években tisztázódott, hogy a kajszifák egyik jelentős betegsége a pszeudomonászos elhalás, amelyet a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium okoz. Ehhez társulhat még a Leucostoma cinctum gomba is. Megállapították azt is, hogy az őszibarackfák elhalását szintén a fenti két kórokozó idézi elő, jelentőségük azonban fordított. Mindkét kórokozó külön és együttesen is megbetegíti a kajszi- és őszibarackfákat. Együttes előfordulásuk esetén azonban a megbetegedés mértéke nagyobb. Jelenlegi ismereteink szerint tehát az eddigi összefoglaló névvel jelölt betegséget szét kell választani, ezért a Pseudomonas syringae pv. syringae által kiváltott betegséget pszeudomónászos elhalásként külön kell tárgyalni. A Pseudomonas syringae pv. syringae fajt 1902-ben írták le, később számos országban észlelték.

A fa pusztulásának két formája különböztethető meg.

1. Részleges elhalás esetén a pusztulás csak a fa egy-egy ágára terjed ki. Az ágakon lévő hajtások, levelek fakózöldek lesznek, lankadnak, majd elszáradnak. Az elhalt ág alatti részből új hajtások törnek elő.
2. Teljes elhalás esetén az egész fa elpusztul, és a gyökérnyaki részből új hajtások fejlődnek. Mind a részleges, mind pedig a teljes elhalás esetén a fa lombja aránylag gyorsan szárad el. Az elhalás általában tavasszal és nyár elején következik be. Ha az elpusztult fák ágrészéből vagy törzséből metszlapot készítünk, akkor a pusztulás kiindulópontjánál a kambium és a háncsszövet erősen barnult, nedves, kellemetlen szagú. Az ágon és a törzsön rákos sebek keletkeznek és mézgásodás is megfigyelhető.
A kórokozó a vegetációs időszakban a növény felületén hosszú ideig fennmarad. Ősztől azonban csapadékos időjárás esetén felszaporodik. A baktérium sebzésen (metszési felületen, fagyléceken, állatok rágta vagy művelőeszköz okozta sebeken) keresztül hatol a növénybe. A kórokozó november elejétől március elejéig fertőz. A sebzésen keresztül a növénybe került kórokozó a kambiumot és a háncsszövetet fertőzi meg.
A baktérium még a fagyok beállta előtt főleg a háncsszövetben felszaporodik, ezáltal a háncsszövetben lévő cukortartalom egyre alacsonyabb lesz, így a növény fagykárosodási veszélye növekszik. A fagy hatására ezután a baktérium felszaporodása tovább fokozódik. A növény fagyérzékenysége nemcsak a szövetek alacsony cukortartalmára vezethető vissza, hanem arra is, hogy a baktérium sejtfalában található fehérjének a jégkristály képződésében ún. jégmagképző szerepe van. Ez a baktériumfehérje alkotja a jégkristályok „magját”, azaz belsejét. A baktérium jelenléte esetén a szövetnedv már –1 °C-on megfagy, hiányában viszont a fagykárosodás alacsonyabb, –6,7 °C hőmérsékleten következik be. A kambium és a háncsszövet végül teljesen elpusztul. Új háncs- és faszövet nem képződik, ezért az elpusztult szövetek fölötti növényrészek nyár elején hirtelen elhalnak. Ha a baktérium az ágalapot fertőzi meg, akkor a fa részleges elhalása következik be, ha pedig a törzset, akkor teljes elhalás figyelhető meg.
VédekezésA betegség leküzdésének alapja a sebzések kiküszöbölése a fertőzés időszakában. Ezért a korábbi gyakorlattól eltérően a metszést (alakító-, koronaritkító és ifjítómetszést) a rügypattanás és virágzás közötti időszakban kell elvégezni. Ilyenkor a metszési felületet permezetőszerrel nem kell lezárni. Ha azonban munkaszervezési okokból a fás metszést rügypattanás előtt szükséges elvégezni, akkor metszés után sebzárásként – réztartalmú szerrel lemosásszerűen kell permetezni. A réztartalmú szerek közül a rézszulfát hatóanyag baktericid hatása a legjobb. A rézoxiklorid hatóanyag hatásfoka valamivel gyengébb. Ugyancsak elengedhetetlen az ágrészek eltávolítása során ejtett nagyobb sebek kezelése sebkezelő szerrel. Előtérbe kell helyezni a vegetációs időszakban a zöldmetszést és a hajtásválogatást. Az üzemekben jelenleg a termesztéstechnológiát már a fentiek figyelembe vételével alakították ki.

A kajszi lisztharmata

Kórokozó (Podosphaera tridactyla) Gombás betegség Kleisztotéciumos gomba.
Tünet A betegség egyes évjáratokban jelentkezik. A levelek korán elszáradnak, lehullanak. A kórokozó gazdanövénye a kajszi, a szilva és a különböző Prunus fajok. A levélen figyelhetők meg a tünetek. Mind a levél színén, mind a fonákon kezdetben foltszerű, később az egész levéllemezre kiterjedő finom szürkésfehér bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal) látható. Később a bevonatba ágyazva elszórtan vagy falkában sárgásbarna, majd fekete kleisztotéciumok fejlődnek. A fertőzési források a lehullott levelek, ahol a kórokozó kleisztotéciumokkal telel át. Tavasszal, sziromhullás után a kleisztotéciumokból kiszabaduló aszkospórák a leveleket fertőzik meg. Később a levélen micélium fejlődik, amelyen a konídiumláncok nagy tömegben képződnek. A konídiumok az újabb fertőzések elindítói.
VédekezésA beteg lombot a talajba kell forgatni. Az első védekezést sziromhullás után, a lombfejlődés időszakában kell végrehajtani. Ezt követően a permetezéseket június végéig 10 naponként meg kell ismételni. A permetezésre kén, dinokap, kinometionát, benomil és tiofanát-metil hatóanyagú szerek hatásosak.

A kajszi apiognomóniás levélfoltossága Kórokozó. (Apiognomonia erythrostoma)

TünetA betegség Európa kajsziültetvényeiben rendszeresen előfordul, egyes években epidémiát okozva. E betegség elleni védekezés ma már a kajszi növényvédelmének gerincét alkotja. Hazánkban 1958-ban észlelték először. Jelentős lombhullást, s emiatt terméskiesést okoz. Csak a levélen jelentkeznek a tünetek. Először sárgászöld, majd sárgás, 4–5 mm átmérőjű, elmosódott szélű foltok mutatkoznak. A fonáki részen a levélerek vörösbarnák. (E tünet emiatt nem téveszthető össze a kajszihimlő levéltünetével!) A foltok később megnagyobbodnak, a levéllemez nagy részére kiterjednek, vörösbarnák, majd szürkésbarnák lesznek. A foltokat sárgás udvar övezi. A foltok fonákán apró, kissé kiemelkedő, fekete piknídiumok találhatók. A levelek kanalasodnak, elsárgulnak, majd lehullanak

Peritéciumos gomba

Kórokozó (Phomopsis stipata)

A piknídiumban az α-piknokonídium hiányzik, kizárólag hosszú, fonál alakú β-piknokonídiumok képződnek.

Tünet A fertőzési források a levelek, ahol a kórokozó peritéciumokkal telel át. A peritéciumok szerveződése március elején kezdődik. A peritéciumokban az aszkospórák tavaszra, a kajszi sziromhullása után alakulnak ki. Az aszkospórák kiszóródása általában április közepén, a levelek kihajtásakor kezdődik és június közepéig tart. Az aszkospórák kiszóródásának üteme és a lehullott csapadék között szoros összefüggés van. Ezért a lombfakadástól június közepéig lehullott csapadék gyakorisága és mennyisége a megbetegedés mértékét döntően befolyásolja. Az aszkospórák fertőzésére tehát már sziromhullás után, lombfakadástól kell számítani. Az első tünetek a fertőzés után 2–3 hetes inkubáció után, általában június közepétől jelennek meg. A levél fonákán augusztustól a piknídiumok is megjelennek, amelyekben nagyszámú β-piknokonídiumok képződnek. Ezek fertőzőképességét eddig nem igazolták. Így a betegség terjesztésében legnagyobb szerepük az aszkospóráknak van, amelyeknek mindkét sejtje 24 óra alatt csíratömlőt fejleszt.
Védekezés A lehullott lombot a talajba kell forgatni. Ősszel, lombhulláskor, a fán maradt és talajra hullott leveleket DNOC, benomil vagy tiofanát-metil tartalmú szerekkel lemosásszerűen kell permetezni. E lombfertőtlenítés gátolja a peritéciumok kialakulását, következésképpen lényegesen csökkenti az aszkospórakiszóródás mértékét. Az őszi, karbamiddal történő permetezés elősegíti a levelek korhadását, s így a peritéciumok pusztulását. A vegetációs időben a permetezéseket sziromhullás után, április közepén kell megkezdeni és folyamatosan, 10 naponként, június közepéig kell permetezni. A június közepétől végzett permetezéseknek nincs gyakorlati jelentősége. Védekezésre a tirám, a cineb, a mankoceb, a kaptán, a dodin, a ditianon, a bitertanol, a benomil, tiofanát-metil vagy prokloráz hatóanyag-tartalmú szerek eredményesen használhatók. Az eredményes védekezés feltétele, hogy az aszkospórás fertőzést hárítsuk.

A kajszi leukosztómás elhalása

Kórokozó (Leucostoma cinctum)

Jelentősége A betegséget több néven ismerik. Valzás betegségnek a kórokozó korábbi nevén, vagyis aszkospórás alakja alapján, citospórás betegségnek pedig a piknídiumos alakja szerint is nevezik. A betegség a kajsziültetvényekben elterjedt, és a kajszifák elhalásának egyik előidézője. Újabban az őszibarack elhalásában és vázág-pusztulásában e betegség döntő szerepet játszik. A betegség kórokozója a Pseudomonas syringae pv. syringae baktériumfajjal együtt is előfordulhat. Ilyenkor a megbetegedés mértéke nagyobb. Lásd: A kajszi pszeudomónászos elhalása.

Gazdanövény A kórokozó gazdanövénye a kajszi, az őszibarack és más csonthéjas fajok.
Tünet A fa pusztulásának két formája van: az egyik a részleges, a másik pedig a teljes elhalás. Részleges elhalás esetén a pusztulás csak egyes vázágakra terjed ki. Az ágon lévő hajtások elszáradnak, az ág alatti részből pedig hajtások fejlődnek. Teljes elhalás esetén az egész fa elpusztul, és a gyökérnyaki részből új hajtások törnek elő. Mind a részleges, mind pedig a teljes elhalás esetén az ágon és a törzsön ovális alakú, enyhén besüppedő foltok láthatók. A foltokat kalluszredők szegélyezik, és mézgásodás is jelentkezik. A kéreg felületén apró dudorok, ennek megfelelően a kéreg alatt apró, párnaszerű exogén sztrómákban elhelyezkedő piknídiumok figyelhetők meg. A kéreg alatti háncsszövet és a kambium elhal. A beteg folt évről-évre folyamatosan növekszik, s végül a folt fölötti növényrészek elhalnak.

Peritéciumos gomba

Kórokozó (Cytospora rubescens)
Tünet A fertőzési források a beteg fák, ahol a kórokozó a kéreg alatt piknídiummal vagy micéliummal telel át. Peritéciumok ritkán, csak a teljesen elhalt ágrészeken exogén sztrómákban fejlődnek, ezek szerepe a gomba életében alárendelt. A kéreg alatt lévő piknídiumok a kérget áttörik, és az azokból kanyargósan kitóduló piknokonídiumok a vízcseppekkel szétterjednek. A piknokonídiumok sebzéseken (metszési felületeken, fagyléceken vagy művelőeszközök okozta sebeken) keresztül hatolnak be a növénybe. A frissen ejtett sebek hosszú ideig alkalmasak a kórokozó behatolására. A kórokozó júliustól március elejéig fertőz, és a kambiumot, valamint a háncsszövetet lassan pusztítja el. A növények a márciustól júniusig terjedő időszakban nem fogékonyak a gombára.
Védekezés Lásd: A kajszi pszeudomonászos elhalása.

A kajszi ventúriás varasodása Jelentőség. A betegséget korábban megakladospóriumos vagy kladospóriumos betegségnek is nevezték. A betegség a kajszin rendszeresen nem jelentkezik, csapadékos években azonban nagymértékben felléphet. A levelek elpusztulnak, a gyümölcs pedig értéktelen lesz.

Tünet A kajszin a levélen és a gyümölcsön jelentkeznek a tünetek. A levélen először 2–4 mm-es kerek, halványzöld foltok mutatkoznak. A foltokat később egynemű, barna, bársonyos konídiumtartó gyep borítja. Végül a folt elhal, a levelek elszáradnak. A gyümölcsön először apró, majd 2–4 mm-es sárgászöld foltok, azokon pedig sötétbarna bársonyos konídiumtartó gyep látható. Később a foltok alatti szövet elparásodik. A gyümölcs töpped és lehullik.

Lásd: A mandula ventúriás varasodása.

A kajszi monilíniás betegsége

Kórokozó A kajszin két Monilinia faj fordul elő. A Monilinia laxa (Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis, virág- és hajtáspusztulást, ágrákot, valamint gyümölcsrothadást okoz. A Monilinia fructigena (Schroet. ex Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis gyümölcsrothadást okoz. Hajtáspusztulására hazánkban csak az utóbbi években figyeltünk fel.

A monilíniás virág- és hajtáspusztulás elleni védekezés a kajszi védelmének fontos része. A monilíniás gyümölcsrothadás viszont a sebzést kiváltó kártevő állatok, elsősorban a barackmoly (Anarsia lineatella Zell.) és a keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta Busck.) elleni védekezéssel hárítható. Az éredő gyümölcsök rothadása ezenkívül gyümölcsrepedés és jégverés után is bekövetkezhet.

Tünet A M.laxa által kiváltott tünetek a virágon, a hajtáson, a vesszőn, az ágon és a gyümölcsön figyelhetők meg. A virág csésze- és sziromlevelei világosbarnák. A virágkocsány barna, elhalt. A virágrészeken, elsősorban a virágkocsányon apró, szürke exogén sztrómák figyelhetők meg. A termőnyársak elpusztulnak. Tövüknél mézgacseppek jelennek meg. A hajtás alsó harmadában szabálytalan alakú, több ízközre kiterjedő barna folt jelentkezik. Később a folt kifakul, felületét pedig apró exogén sztrómákból álló bevonat borítja. A hajtás lankad, elszárad. Hajtáspusztulás akkor is bekövetkezhet, ha a hajtás a rothadó gyümölcs mellett található. A vesszőn a termőnyársak tövében ovális, kissé besüppedő, sötétbarna foltok láthatók. Az ágon rákos sebek alakulnak ki. Ezekben elszórtan szürke exogén sztrómák figyelhetők meg. A gyümölcsön egyre nagyobbodó barna színű rothadás látható, amely végül az egész gyümölcsre kiterjed. A rothadó foltokon elszórtan apró, szürke, exogén sztrómákból álló bevonat (M. laxa kórképe) vagy elszórtan 2–3 mm-es okkersárga exogén sztróma (M. fructigena kórképe) észlelhető.
Védekezés A M.laxa ellen a virágfertőzés megakadályozása céljából a virágzás kezdetén és végén kell permetezni. A hajtásfertőzés leküzdése érdekében sziromhullás után, a hajtásfejlődés időszakában 10 naponként legalább két alkalommal kell védekezni. Védekezésre a kaptán, a prokloráz, a benomil, a tiofanát-metil, az iprodion, a procimidon, a vinklozolin vagy a triforin hatóanyagú szerek ajánlottak. A gyümölcsrothadás nagymértékben csökkenthető a barackmoly (Anarsia lineatella Zell.) és a keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta Busck.) elleni védekezéssel.

Lásd: A cseresznye és a meggy monilíniás betegsége.

Kajszirozsda Lásd: Szilvarozsda

A kajszi fómás betegsége

Gazdanövény Kajszi, cseresznye, meggy, szilva.
Jelentőség A betegséget korábban koniotíriumos betegségnek nevezték. A betegséget hazánkban a kajszin 1938-ban levélen és gyümölcsön észlelték, azóta általánosan elterjedt. A kajszi levelei kilyukadnak, a gyümölcsökön pedig liláspiros, parás foltok mutatkoznak. A betegség tüneteit a sztigmínás betegségtől a tünetazonosság miatt elkülöníteni alig lehet. Nehezíti még a két betegség elkülönítését az is, hogy szabad földön a levél- és gyümölcsfoltok gyakran meddők, piknídium nincs rajtuk. A betegség meghatározása ezért csak a kórokozó tenyésztésével lehetséges. Vizsgálataink szerint a kajszi levéllyukacsossága és gyümölcsfoltossága a legtöbb esetben a fómás betegségre vezethető vissza.


A betegség tünetei a levélen, a hajtáson, a vesszőn és a gyümölcsön láthatók. A levélen 2–3 mm-es kerek, sárgászöld, majd barna foltok észlelhetők. A foltokat keskeny, barna szegély határolja. A foltok legtöbbször meddőek. Később a foltok kiesnek, a levél lyukacsos lesz. A hajtáson ritkán 3–4 mm hosszanti átmérőjű, meddő liláspiros foltok lehetnek. A gyümölcsön 3–5 mm, kissé kiemelkedő világosbarna, parás foltok figyelhetők meg. A foltokat liláspiros udvar határolja. A foltok legtöbbször meddőek. Jellemző, hogy a tünetek a gyümölcs egyik oldalán vannak.

Lásd: A szilva fómás betegsége.

A kajszi sztigminás betegsége[szerkesztés]

Kórokozó (Stigmina carpophila)
Kórokozó gazdanövényei a termesztett és vadon előforduló csonthéjas gyümölcsfajok.
A levélen, a hajtáson, és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek. A betegséget a levéltünetek alapján levéllyukasztó, ill. levéllikasztó betegségnek hívták. E betegséget a kórokozó korábbi neve (Clasterosporium carpophilum) alapján klaszterospóriumos betegségnek is nevezték. Először 1843-ban, Franciaországban jegyezték fel a betegséget, de 1894-ben az amerikai földrészen, az USA-ban is észlelték. Hazánkban a betegséget 1933-ban közölték, a régebbi tünetleírások alapján azonban korábbi előfordulása valószínűsíthető. Magyarországon a betegséget mint súlyos károk előidézőjét említik, mivel az élettelen, nem fertőző okok, valamint más kórokozó gombák által okozott tüneteket is – a tünethasonlóság alapján – e betegségnek tulajdonítják. A betegség a kajszin elsősorban a gyümölcsöt, kisebb mértékben a levelet károsítja. Őszibarackon főképpen a levélen és a hajtáson, ritkán a gyümölcsön jelentkezik. Különösen a magról kelt, termesztési szempontból értéktelen őszibarackfákon gyakori. A betegség a mandulán, a cseresznyén és a meggyen, valamint a szilván szórványosan figyelhető meg.
Tünet A levélen 2–3 mm átmérőjű, kerek, sárgászöld, majd barna foltok láthatók. A foltokat keskeny, barna szegély határolja. (A cseresznye és a meggy foltszegélye liláspiros.) A foltok legtöbbször meddők, esetenként azonban közepükön 1–2 fekete pontszerű konídiumtartó nyaláb figyelhető meg. Később a foltok közepe kiesik, a foltok parás szegélye azonban megmarad.

A hajtáson rendszerint a rügyek körül 5–10 mm hosszú, ovális, barna foltok alakulnak ki. A nyár vége felé a folt közepe fokozatosan kiszürkül. Az elhalt epidermisz fölrepedezik. A vesszőn az 5–10 mm hosszú, ovális foltok szürkék és barna vagy liláspiros, elmosódott szélű udvarral határoltak, az epidermisz pedig repedezett. A foltok felületén elszórtan fekete pontszerű konídiumtartó nyalábok láthatók. A rügyek nem hajtanak ki. Ha a folt a vesszőt körülölelte, akkor a vessző elszárad. A gyümölcsön először 1–2 mm átmérőjű, kerek liláspiros foltok jelennek meg. Később a folt közepe kiemelkedik, elparásodik, szélét pedig liláspiros udvar övezi. (A mandula termésén a parás foltokon mézgacseppek jelennek meg.) A foltok legtöbbször meddők, konídiumtartó nyaláb ritkán képződik

Konídiumtartós gomba

Kórokozó (Verticillium dahliae)
A betegség lefolyása. A fertőzési források a vesszők és a lehullott levelek, ahol a kórokozó micéliummal és konídiummal telel át. A kórokozó a kedvezőtlen körülményeket jól elviseli, mert egyrészt a növény felületén lévő konídiumok a hideggel szemben ellenállóak és 1–2 évig fertőzőképesek maradnak, másrészt a növény szövetében nyáron megtelepedett gomba életműködését tovább folytatja, sőt télen konídiumokat is képes létrehozni. A tavaszra felszaporodott konídiumok vízcseppekkel a zöld növényrészekre kerülnek, ott csíráznak, majd csíratömlőjük a sztómán keresztül vagy a kutikulát áttörve a növénybe jut. A kórokozó számára ezért a csapadékos tavasz rendkívül kedvező. A gomba számára a hűvös időjárás is elengedhetetlen, mivel optimális hőmérsékleti igénye 15 °C. A betegség nagymértékű fellépésére tehát a csapadékos, hűvös tavaszi időjárást követően kell számítani. A növénybe jutott gomba szétterjedését a gazdanövény paraszövet kialakításával (hisztogén demarkációval) akadályozza meg.
Védekezés A kajszi-, az őszibarack- és a mandulaültetvényekben kell a betegség ellen védekezni.
Metszéskor a beteg vesszőket el kell távolítani és meg kell semmisíteni. Rügypattanás előtt a fákat rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyagtartalmú szerrel lemosásszerűen kell permetezni. Rendkívül fontosak a bimbós állapotban, a virágzás előtt és a közvetlen sziromhullás után végzett permetezések. E permetezésekre cineb, mankoceb, propineb, kaptán, folpet, ditianon, valamint benomil, tiofanát-metil, difenokonazol hatóanyag-tartalmú szerek eredményesen használhatók. Nagyobb mértékű megbetegedés esetén őszszel, közvetlenül lombhullás előtt célszerű rézszulfát vagy rézoxiklorid tartalmú szerrel permetezni.

A kajszi verticilliumos hervadása

Gazdanövény. A kórokozó 70 kétszikű fás és lágy szárú növénynemzetségbe tartozó fajon fordul elő, a gyümölcsfák közül főbb gazdanövénye a kajszi és a szilva.

Jelentőség. A betegséget korábban a gutaütés, azaz apoplexia betegség komplex egyik jelentős betegségeként tartották számon. Jelentőségét esetenként túlértékelték. A betegséget először 1879-ben Németországból közölték, hazai kártételével már az 1930-as években foglalkoztak. A betegség jelenleg hazánkban a kajszin szórványosan mindenütt megtalálható, kártételével számolni kell.

Tünet A hajtások elvesztik turgorjukat, a levelek fakózöldek lesznek, majd a lankadást gyors hervadás követi. A vessző, a vázág és a törzs keresztmetszetében az edénynyalábok pont- vagy csíkszerű, sötétbarna elszíneződése látható. Az edénynyaláb elhalásának mértékétől függően a fa részleges vagy teljes hervadása következik be.


Konídiumtartós gomba

A gomba mikroszkleróciumot képez.
A betegség lefolyása A legfontosabb fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó mikroszakleróciummal hosszú ideig fennmarad. Fertőzési források lehetnek még a kétszikű termesztett és gyomnövények is, amelyekben a kórokozó micéliuma megtalálható. A gomba a talajból a gyökereken keresztül a törzsbe, a vázágakba és a hajtásokba jut. Előfordulhat azonban, hogy a gomba a felfröccsenő talajrészecskékkel a fás részek sebzésein át is behatol. Az edénynyalábokban élő kórokozó toxinjai hervadást váltanak ki. A gomba optimális hőmérsékleti igénye 18–23 °C. A kórokozó szemzőhajtásokkal vagy vegetatív úton szaporított alanyokkal is átvihető.
Védekezés A beteg fákat meg kell semmisíteni. A fa koronájának részleges eltávolítása eredménytelen. Telepítés előtt előveteményként csak egyszikű növények jöhetnek számításba. A fiatal ültetvények kétszikű növényekkel történő hasznosítását kerülni kell. Szaporítóanyagot csak ellenőrzött anyafákról szabad szedni.

Nem fertőző betegség




Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége


  • Szirmai J.: Kajszi vírusbetegsége. In Magyar Bor és Gyümölcs. 1948. 7–8. o.  
  • Husz B. – Klement Z.: A csonthéjas gyümölcsök vírusos mozaik betegsége. In Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Évkönyve. 1950. 83–94. o.  
  • Szirmai J.: Kajszi vírus a faiskolában. In Kert és Szőlő. 1950. 10. o.  
  • Szirmai J.: Almafa-mozaik és cseresznye vírus előfordulása a gyümölcsfákon és a faiskolai csemetéken. In Agrártudomány. 1951. 458–460. o.  
  • Richter G. – Szatala Ö. – Nagy B. – Milinkó I.: Növényvédelmi Zárszolgálati Kézikönyv. Budapest: Mezőgazdasági. 1952.  
  • Szirmai J.: Vírusbetegségek térhódítása a fás növények körében. In MTA Agrártudomány. 1955. 121–123. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfák vírusbetegségei elleni védekezés lehetőségei. In Mezőgazdasági Világirodalom. 1960. 85–96. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfa vírusbetegségek hazai terjedése. In Kertészet és Szőlészet. 1960.  
  • V. Németh Mária: A gyümölcsfák vírusbetegségei. Budapest: Mezőgazdasági. 1961.  
  • Dobray Ené – Eperjesi I. – Galambosi B. – Seléndy Sz. – Timon B. – Tóthné R.E. – Válas Gyné – Zatykó L. – Zatykóné D.E. – Zolai J.: Házikerti kézikönyv. [Budapest]: Mezőgazdasági. 1985. ISBN 963-231-656-8  
  • Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. ISBN 963-232-264-9  
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kajszi témájú médiaállományokat.