Kertészet/Tünethatározó/Lucfenyő

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Tünethatározó - Lucfenyő


Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége


A lucfenyő károsítói

Kártevők[szerkesztés]

Ezüstfenyő-levéltetű

Kórokozó: (Elatobium abietinum)
Tápnövény: ezüstfenyő, lucfenyő, a szitka luc- és cukorsüvegfenyő.
Tünetek: főleg a száraz, déli kitettségű, széltől védett területeken élő fák veszélyeztetettek. Az ezüstfenyő idősebb tűlevelein szívogat. A növénybe juttatott toxikus nyál hatására a tűlevelek gyakran gyűrű alakban sárgulnak, ami később az egész tűre kiterjed. A sárgára színeződött tűlevelek elbarnulnak és lehullanak. A levéltetű az egész fa koronáját képes ellepni és károsítani. A kártétel létrejötte gyors lefutású.
Fejlődés: többnyire a tojások telelnek át az ezüstfenyőn. Tavasszal az ezekből kikelő szárnyatlan alakok tavasszal március végétől károsítják a tűleveleket. A szárnyas egyedek április végén, május elején tömegesen telepedhetnek át új növényegyedekre.

Fenyő-gubacstetvek[szerkesztés]

Lucfenyő-gubacstetű

Kórokozó: (Adelges abietis)

Zöld fenyő-gubacstetű

Kórokozó: (Adelges viridis)

Kis lucfenyő-gubacstetű

Kórokozó: (Adelges laricis)

Tápnövény: lucfenyő, vörösfenyő.

Tünetek: a fiatal lucfenyőn az 1-2 cm-es gubacsok gyakoriak. A kedvezőtlen (száraz) környezetbe ültetett lucfenyőkön nagyobb eséllyel telepednek meg a gubacstetvek. A lucfenyőn mindhárom faj okozhat gubacsot. A vörösfenyőn a levelek szívogatásával a mészharmaton megtelepedő korompenész megjelenésével a zöld fenyő-gubacstetű és a kis lucfenyő-gubacstetű okozhat károkat, a károsított tűlevelek meggörbülnek. A jelenlétük a testüket borító hófehér viaszváladék alapján könnyen felismerhető.

A kis lucfenyő-gubacstetű a lucfenyő hajtásának végén hozza létre gubacsát, így a hajtás nem képes túlnőni azon. Ezzel szemben a zöld fenyő-gubacstetű és a lucfenyő-gubacstetű fajok gubacsát a hajtás túlnövi. A két utóbbi faj gubacsát nem lehet egymástól elkülöníteni.

Fejlődés: a lerakott tojásokból kikelő lárvák a fiatal tűlevelekre vándorolnak, ahol azok tövén gubacsot hoznak létre. A gubacsban kifejlődő szárnyas egyedek a vörösfenyőre vándorolnak. Gazdacserés fajok ősszel repülnek vissza a lucfenyőre.

Pajzstetvek[szerkesztés]

Kis lucfenyő-pajzstetű

Kórokozó: (Physochermes hemichryptus)

Nagy lucfenyő-pajzstetű

Kórokozó: (Physochermes piceae)

Örvös fenyő-pajzstetű

Kórokozó: (Physochermes inopinatus)

Tápnövény: lucfenyőn, ezüstfenyő.

Tünetek: az elágazódásoknál örvszerűen találhatók meg a pajzstetvek. Kávészemekre emlékeztetnek. A kirajzó lárvák a tűleveleket szívogatják. Nagy mennyiségű mészharmatot ürítenek.
Fejlődés: 1 nemzedékűek. A lárvák a tűleveleken telelnek. A lárvák rajzása júliustól szeptemberig tart.

Sodrómolyok[szerkesztés]

Lucfenyőtű-sodrómoly

Kórokozó: (Epinotia nanana)

Lucfenyőtűfészek-sodrómoly

Kórokozó: (Epinotia tedella)

Tápnövény: lucfenyő fajok.

Tünetek: déli kitettségű területekre ültetett növényeken gyakori és jelentős kártevők. A lárvák a tűleveleket kiodvasítják, majd egymáshoz szövik őket. A finom szövedék a károsított tűleveleket a növényen tartja.
Fejlődés: 1 nemzedékes fajok. A lucfenyőtű-sodrómoly májustól, a lucfenyőtűfészek-sodrómoly júniustól rajzik.

Fenyő-takácsatka

Kórokozó: (Oligonychus ununguis)

Tápnövény: ciprus, hamisciprus, vörösfenyő, boróka, fekete- és erdeifenyő, lucfenyő, puszpáng, japánciprus, cédrus

Tünetek: száraz környezetbe ültetett örökzöldek egyik leggyakoribb és legjelentősebb kártevője. A szívogatás hatására a tűleveleken sárga apró pontok jelennek meg, majd a tűlevelek lehullanak. Szövedék borítja a károsított leveleket.
Fejlődés: soknemzedékes. A fás részeken telel. A lárvák kelése április elejétől várható.

Lucfenyő levéldarázs

Kórokozó: (Lygaeonematus abietinus)

Tápnövény: lucfenyő, ezüstfenyő, szerb lucfenyő, jegenyefenyő

Tünetek: főleg fiatal állományokban, karácsonyfa telepeken, de középkorú állományokban is okozhat károkat a tűlevelek lerágásával. Tavasszal a lerágott tűlevelű hajtások lankadnak, megvörösödnek, később megbarnulnak. Májustól júniusig károsít.

Nagy fenyőormányos

Kórokozó: (Hylobius abietis)
Tápnövény: valamennyi fenyőfajon károsít.
Tünetek: a kártételt a bogarak rágása okozza a fenyőcsemeték kérgén, gyökérfőjén. Károsíthatja a fiatal hajtásokat is, ami gyantafolyást, a fa legyengülését és teljes pusztulását okozhatja. A lárvák az elhalt fában fejlődnek. Egész tenyészidőszakban károsít.


Szúfélék[szerkesztés]

Hatfogú szú

Kórokozó: (Ips sexdentatus)

Nagy fenyőháncsszú

(Myelophilus piniperda)

Betűzőszú

Kórokozó: (Ips typographus)

Rézmetsző szú

Kórokozó: (Pityogenes chalcographus)

Firkáló fenyőszú

Kórokozó: (Polygraphus polygraphus)

Tápnövény: erdei-, fekete-, luc- és vörösfenyő fajok.

Tünetek: a törzs vastag kérgű részében károsítanak. Gyakori és veszélyes kártevők, a legveszélyesebbek a hatfogú szú, nagy fenyőháncsszú. A hatfogú szú rossz termőhelyen élő fákon károsít. Nagymértékű károsításánál a faanyag kékülése felgyorsul.
A nagy fenyőháncsszú alacsony egyedszám mellett is károkat okozhat. A kéreg alatt rág, majd a friss hajtásokon, melynek következtében az ágak lekonyulnak, letörnek, télen pedig telelő rágást is folytat a gyökfőben.
A vékonyabb ágrészekben elsősorban a rézmetsző szú károsítása a gyakoribb. Lucfenyveseink leggyakoribb és legveszélyesebb kártevői az betűzőszú, rézmetsző szú, firkáló fenyőszú. A betűzőszú a vastag ágakon, törzseken rág, a másik két faj a vékonyabb ágakon és a koronában fordul elő.

A kártétel ideje áprilistól többnyire szeptemberig tart.


Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége


  • Szirmai J.: Kajszi vírusbetegsége. In Magyar Bor és Gyümölcs. 1948. 7–8. o.  
  • Husz B. – Klement Z.: A csonthéjas gyümölcsök vírusos mozaik betegsége. In Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Évkönyve. 1950. 83–94. o.  
  • Szirmai J.: Kajszi vírus a faiskolában. In Kert és Szőlő. 1950. 10. o.  
  • Szirmai J.: Almafa-mozaik és cseresznye vírus előfordulása a gyümölcsfákon és a faiskolai csemetéken. In Agrártudomány. 1951. 458–460. o.  
  • Richter G. – Szatala Ö. – Nagy B. – Milinkó I.: Növényvédelmi Zárszolgálati Kézikönyv. Budapest: Mezőgazdasági. 1952.  
  • Szirmai J.: Vírusbetegségek térhódítása a fás növények körében. In MTA Agrártudomány. 1955. 121–123. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfák vírusbetegségei elleni védekezés lehetőségei. In Mezőgazdasági Világirodalom. 1960. 85–96. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfa vírusbetegségek hazai terjedése. In Kertészet és Szőlészet. 1960.  
  • V. Németh Mária: A gyümölcsfák vírusbetegségei. Budapest: Mezőgazdasági. 1961.  
  • Dobray Ené – Eperjesi I. – Galambosi B. – Seléndy Sz. – Timon B. – Tóthné R.E. – Válas Gyné – Zatykó L. – Zatykóné D.E. – Zolai J.: Házikerti kézikönyv. [Budapest]: Mezőgazdasági. 1985. ISBN 963-231-656-8  
  • Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. ISBN 963-232-264-9