Kertészet/Tünethatározó/Vörösfenyő

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Tünethatározó - Vörösfenyő


Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége


A vörösfenyő károsítói

Kártevők[szerkesztés]

Fenyő-gubacstetvek[szerkesztés]

Lucfenyő-gubacstetű

Kórokozó: (Adelges abietis)

Zöld fenyő-gubacstetű

Kórokozó: (Adelges viridis)

Kis lucfenyő-gubacstetű

Kórokozó: (Adelges laricis)

Tápnövény: lucfenyő, vörösfenyő.

Tünetek: a fiatal lucfenyőn az 1-2 cm-es gubacsok gyakoriak. A kedvezőtlen (száraz) környezetbe ültetett lucfenyőkön nagyobb eséllyel telepednek meg a gubacstetvek. A lucfenyőn mindhárom faj okozhat gubacsot.
A vörösfenyőn a levelek szívogatásával a mészharmaton megtelepedő korompenész megjelenésével a zöld fenyő-gubacstetű és a kis lucfenyő-gubacstetű okozhat károkat, a károsított tűlevelek meggörbülnek. A jelenlétük a testüket borító hófehér viaszváladék alapján könnyen felismerhető.
A kis lucfenyő-gubacstetű a lucfenyő hajtásának végén hozza létre gubacsát, így a hajtás nem képes túlnőni azon. Ezzel szemben a zöld fenyő-gubacstetű és a lucfenyő-gubacstetű fajok gubacsát a hajtás túlnövi. A két utóbbi faj gubacsát nem lehet egymástól elkülöníteni.
Fejlődés: a lerakott tojásokból kikelő lárvák a fiatal tűlevelekre vándorolnak, ahol azok tövén gubacsot hoznak létre. A gubacsban kifejlődő szárnyas egyedek a vörösfenyőre vándorolnak. Gazdacserés fajok ősszel repülnek vissza a lucfenyőre.

Fenyő-takácsatka

Kórokozó: (Oligonychus ununguis)
Tápnövény: ciprus, hamisciprus, vörösfenyő, boróka, fekete- és erdeifenyő, lucfenyő, puszpáng, japánciprus, cédrus
Tünetek: száraz környezetbe ültetett örökzöldek egyik leggyakoribb és legjelentősebb kártevője. A szívogatás hatására a tűleveleken sárga apró pontok jelennek meg, majd a tűlevelek lehullanak. Szövedék borítja a károsított leveleket.
Fejlődés: soknemzedékes. A fás részeken telel. A lárvák kelése április elejétől várható.


Szúfélék[szerkesztés]

Hatfogú szú

Kórokozó: (Ips sexdentatus)

Nagy fenyőháncsszú

Kórokozó: (Myelophilus piniperda)

Betűzőszú

Kórokozó: (Ips typographus)

Rézmetsző szú

Kórokozó: (Pityogenes chalcographus)

Firkáló fenyőszú

Kórokozó: (Polygraphus polygraphus)
Tápnövény: erdei-, fekete-, luc- és vörösfenyő fajok.
Tünetek: a törzs vastag kérgű részében károsítanak. Gyakori és veszélyes kártevők, a legveszélyesebbek a hatfogú szú, nagy fenyőháncsszú. A hatfogú szú rossz termőhelyen élő fákon károsít. ::Nagymértékű károsításánál a faanyag kékülése felgyorsul.
A nagy fenyőháncsszú alacsony egyedszám mellett is károkat okozhat. A kéreg alatt rág, majd a friss hajtásokon, melynek következtében az ágak lekonyulnak, letörnek, télen pedig telelő rágást is folytat a gyökfőben.
A vékonyabb ágrészekben elsősorban a rézmetsző szú károsítása a gyakoribb.
Lucfenyveseink leggyakoribb és legveszélyesebb kártevői az betűzőszú, rézmetsző szú, firkáló fenyőszú. A betűzőszú a vastag ágakon, törzseken rág, a másik két faj a vékonyabb ágakon és a koronában fordul elő.
A kártétel ideje áprilistól többnyire szeptemberig tart.

Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége


  • Szirmai J.: Kajszi vírusbetegsége. In Magyar Bor és Gyümölcs. 1948. 7–8. o.  
  • Husz B. – Klement Z.: A csonthéjas gyümölcsök vírusos mozaik betegsége. In Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Évkönyve. 1950. 83–94. o.  
  • Szirmai J.: Kajszi vírus a faiskolában. In Kert és Szőlő. 1950. 10. o.  
  • Szirmai J.: Almafa-mozaik és cseresznye vírus előfordulása a gyümölcsfákon és a faiskolai csemetéken. In Agrártudomány. 1951. 458–460. o.  
  • Richter G. – Szatala Ö. – Nagy B. – Milinkó I.: Növényvédelmi Zárszolgálati Kézikönyv. Budapest: Mezőgazdasági. 1952.  
  • Szirmai J.: Vírusbetegségek térhódítása a fás növények körében. In MTA Agrártudomány. 1955. 121–123. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfák vírusbetegségei elleni védekezés lehetőségei. In Mezőgazdasági Világirodalom. 1960. 85–96. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfa vírusbetegségek hazai terjedése. In Kertészet és Szőlészet. 1960.  
  • V. Németh Mária: A gyümölcsfák vírusbetegségei. Budapest: Mezőgazdasági. 1961.  
  • Dobray Ené – Eperjesi I. – Galambosi B. – Seléndy Sz. – Timon B. – Tóthné R.E. – Válas Gyné – Zatykó L. – Zatykóné D.E. – Zolai J.: Házikerti kézikönyv. [Budapest]: Mezőgazdasági. 1985. ISBN 963-231-656-8  
  • Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. ISBN 963-232-264-9