Kertészet/Tünethatározó/Szilva

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 19493 bájt

Kertészet

Szilva

Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek
Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők





Szilva kártevői



A Szilva jellemző betegségei
Megnevezés Tudományos neve Megjegyzés
()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/|


Az Szilva Kártevői
Megnevezés Tudományos neve Megjegyzés
()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()
[[Kertészet/Tünethatározó/| ()



Himlőbetegség


Plum pox potyvirus (PPV)

Tafrinás betegség


Taphrina pruni, T. insititiae

Polisztigmás levélfoltosság


Polystigma rubrum / Polystigmina rubra

Rozsda


Tranzschelia pruni-spinosae, T. discolor

  1. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/A szilva agrobaktériumos gyökérgolyvája
  2. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/A szilva fómás betegsége
  3. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/A szilva lisztharmata
  4. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/A szilva monilíniás betegsége
  5. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/A szilva sztigminás betegsége
  6. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/A szilva tafrinás ágsöprűsödése
  7. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/A szilva tafrinás gyümölcstorzulása
  8. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/A szilva törpülése
  9. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/A szilva verticilliumos hervadása
  10. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/A szilva vonalas mintázottsága
  11. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/Szilvahimlő
  12. Kertészet/Tünethatározó/Szilva/Szilvarozsda

A szilva vonalas mintázottsága[szerkesztés]

Vírusos betegség Lásd: Az őszibarack vonalas mintázottsága

Szilvahimlő[szerkesztés]

Baktériumos betegség. Szilván a betegséget először 1932-ben Bulgáriában írták le, később Európa számos országában is megfigyelték. Hazánkban a betegség 1950-ben vált ismertté.

Kórokozó: prune dwarf ilarvirus (PDV).Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
Gazdanövény: Szilva, ringló, kajszi, őszibarack.
Tünetek: A levélen és a gyümölcsön láthatók a tünetek. A levélen sárgászöld 2-3 mm-es foltok és 6-10 mm-es gyűrűk láthatók. A foltok és gyűrűk fonáki részén az erek sárgászöldek. A gyümölcsön enyhén vagy mélyen besüppedő, gyűrű vagy szabálytalan alakú rajzolatok figyelhetők meg. A gyümölcs torz növekedésű lesz, belső szövetében barna elszíneződés és mézgásodás látható. A csonthéjon barna foltok jelentkezhetnek.

Nyíl.gif Lásd még: Kajszihimlő {{{2}}}

A szilva törpülése[szerkesztés]

A betegséget először 1936-ban az USA-ból közölték, Európában az 1950-es évek elején figyeltek fel rá. Magyarországon a betegség az 1970-es években már gyakori volt. Jelenleg a betegség a világon általánosan elterjedt, jelentős terméskiesést eredményez.

A betegség a Cerasus, Amygdalus, Armeniaca,Persica és Prunus fajokon fordul elő. A szilvafajták közül különösen az Olasz kék fogékony.

A növényekre a keskenylevelűség jellemző. E leveleken klorotikus gyűrűsfoltosság is észlelhető. Néhány szilvafajtán ritkán törpenövés is megfigyelhető. A gyümölcsök rosszul kötődnek, az érett gyümölcsök íztelenek.


Lásd: A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága.



A szilva agrobaktériumos gyökérgolyvája[szerkesztés]

Lásd: Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája


A szilva tafrinás gyümölcstorzulása[szerkesztés]

Gombás betegség Kórokozó. Taphrina pruni (Fuck.) Tul.Exoaszkuszos gomba. Az exoaszkuszban aszkokonídiumok is fejlődnek. A betegség szilván, ringlón, kökényen, májusfán és törpemandulán fordul elő.

A betegség már a XVI. századi leírásokban szerepel, kórokozóját azonban csak 1860-ban közölték. A betegség a hazai kertészeti szakirodalomban is régóta ismert. A korábban jelentősnek tartott betegség jelenleg inkább a csapadékban gazdagabb országrészeken, helyenként fordul elő. A betegséget a szilva táskásodásának, boszorkányszilvának, birtyókának, végső gyümölcstünete, vagyis ráncossága alapján pedig bábaszilvának nevezik.

A gyümölcsön mutatkoznak leggyakrabban a tünetek. Más növényrészeken ritkán figyelhetők meg. A gyümölcsön először apró, sárgászöld kiemelkedések láthatók. Ezek összeolvadva a gyümölcs nagy részére kiterjednek. Később a gyümölcs megnagyobbodik, kissé begörbül. Sárgásbarna felületén szürkésfehér exoaszkuszbevonat jelenik meg. A gyümölcs rágós és íztelen. A gyümölcsöt kettévágva a magház nagy része üres, a csonthéj hiányzik, csupán satnya mag található. A gyümölcs végül összeráncosodik vagy elrothadva lehullik.

A fertőzési források a beteg gyümölcsök, de a kórokozó a veszszők felületén is fennmaradhat. Az áttelelésben döntő szerepük az aszkokonídiumoknak, kisebb mértékben pedig az aszkospóráknak van. Az aszkokonídiumok már a nyár folyamán és az enyhe téli napokon sarjadzással folyamatosan jönnek létre. Tavasszal, a virágrügyek pattanásától a gyümölcs kötődéséig az aszkokonídiumok fertőznek. A gyümölcsben a kórokozó micéliuma gyorsan a magházba jut. A gyümölcsök hipertrófiásak lesznek. A gyümölcsök felületén képződő aszkospórák sarjadzással nagyszámú aszkokonídiumot fejlesztenek, és a korábban létrejött aszkokonídiumok is újabb aszkokonídiumokat hoznak létre. Az aszkokonídium-képzés csak a nyári meleg napokon szünetel.

Rügypattanás előtt a fákat rézszulfát vagy rézoxiklorid tartalmú szerekkel lemosásszerűen kell permetezni. Ezt követően fehérbimbós állapotban, sziromhullás után, majd 10 napos időközökkel még két alkalommal cineb, mancoceb, kaptán, folpet, dodin, benotnil vagy tiofanát-metil tartalmú szerekkel kell permetezni.


A szilva tafrinás ágsöprűsödése[szerkesztés]

A betegség a szórvány telepítésű, idős szilvafákon fordul elő. A tünetekre az ágsöprűsödés jellemző. A levelek aprók, hullámosak, csavarodottak, a fonákon pedig szürkésfehér exoaszkuszbevonat található. A betegség kórokozója a Taphrina insititiae (Sad.) Joh. exoaszkuszos gomba. Fertőzési források a vesszők, ahol a kórokozó a kéregparenhimában micéliummal telel át. Az aszkuszok áprilistól júniusig a levél fonákán jönnek létre. Védekezésként rügypattanás előtt az elsöprűsödött ágak és vesszők eltávolítása javasolható.


A szilva lisztharmata[szerkesztés]

Kórokozó. Polystigma rubrum (Pers.) Dc.Peritéciumos gomba. Gazdanövény. Szilva, ringló, mandula és kökény.

A betegség főleg hosszan tartó száraz időjárás esetén nyár közepétől jelentkezik. Elsősorban a levél színén finom, szürkésfehér bevonat (epifita micéliuma konídiumláncokkal) látható. Kleisztotécium elvétve található. Kórokozó, betegség lefolyása, védekezés: Lásd: A kajszi lisztharmata. A szilva polisztigmás levélfoltossága

A betegség Európa melegebb részein elterjedt. Hazánkban is mindenütt és rendszeresen előfordul. A betegséget népiesen vörösfoltosságnak nevezik.


A levélen apró, elmosódott szélű sárgászöld, majd sárga foltok jelentkeznek. Később a levélen 5–10 mm átmérőjű, enyhén kidomborodó vagy bemélyedő, megvastagodott, vörös endogén sztrómák láthatók. Az endogén sztrómák közepe a sűrűn elhelyezkedő piknídiumoktól szürkésbarna lesz.


A fertőzési források a lehullott levelek, amelyekben a gomba az endogén sztrómába ágyazott peritéciumkezdeményekkel telel át. Tavaszra a peritéciumok kifejlődnek, belőlük az aszkospórák kiszóródnak és sziromhullás után, lombfakadáskor légmozgással a levelekre jutnak. Az aszkospórák csíratömlői a sztómákon át hatolnak a levelekbe. Fertőzésre a 18–22 °C hőmérséklet és a levélfelület nedvessége kedvező. Az első tünetek általában a fertőzést követően 6 hét múlva, május végén jelentkeznek, majd fokozatosan kialakulnak az endogén sztrómák, és azokban a piknídiumok. A piknídiumokban fejlődő piknokonídiumok azonban sterilek, fertőzésképtelenek. Fertőzés tehát kizárólag a peritéciumból kiszabadult aszkospórákkal lehetséges.

A lehullott lombot a talajba kell forgatni. Rügypattanás előtt a lehullott lomb DNOC-tartalmú szerrel történő permetezése a betegség mértékét csökkenti. A betegség eredményesen leküzdhető, ha sziromhulláskor, majd sziromhullást követően 10 naponként június végéig védekezünk. A védekezés ideje előrejelző készülékkel pontosítható. Eszerint a legfontosabb meghatározó tényezők, más szóval domináns faktorok (levélfelület-nedvesség időtartama, léghőmérséklet) mérésével a fertőzés létrejötte megállapítható. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán, folpet, valamint benomil és tifanát-metil tartalmú szerek hatásosak.

A szilva monilíniás betegsége[szerkesztés]

A betegséget szilván már 1796-ban észlelték, azóta rendszeresen előfordul. Egyes szilvafajták (pl. Stanley) virág- és hajtáspusztulását a Monilinia laxa (Aderh. et Ruhl.) Hohey ex Dennis okozza. A szilva gyümölcsén két Monilinia faj fordul elő. Mégpedig a Monilinia fructigena (Schroet. ex Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis és a Monilinia laxa (Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis. A gyümölcsön mindkettő külön-külön, vagy egymás mellett is megtalálható. A kórokozók sérüléseken keresztül, elsősorban a kártevő állatok, így a szilvamoly (Grapholita funebrana Treitschke), a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta Busck.) berágása helyén hatolnak a gyümölcsbe. Ezt követően a gomba a csoportban elhelyezkedő gyümölcsökbe az érintkezési felületeken seb nélkül jut tovább. A betegség leküzdésére elsősorban a fenti kártevő állatok elleni védekezés javasolható.

Szilvarozsda[szerkesztés]

Kórokozók

Tranzschelia pruni spinosae (Pers.) Diet.Köztesgazdái az Anemone ranunculoides, valamint a Thalictrum fajok. Főgazdái a szilva, a ringló, a kajszi és a kökény.
Tranzschelia discolor (Fuck.) Tranz. et Litv.

A betegség az 1900-as évek elejétől Közép- és Dél-Európában és más földrészeken is elterjedt. A betegséget két kórokozó faj, mégpedig a Tranzschelia pruni spinosae és a T.discolor idézi elő. Magyarországon az előbbi fajt már az 1930-as években jelentősnek tartották, az utóbbi viszont 1967 óta ismert. A betegség egyes évjáratokban jelentős, főleg akkor, amikor májusban és júniusban az időjárás csapadékos.

Köztes gazdanövények az Anemone és Thalictrum fajok, fő gazdanövények a szilva, továbbá a ringló, a kajszi, az őszibarack, a kökény.

Az Anemone és Thalictrum fajok, valamint a szilva levelén jelentkeznek a tünetek.

Az Anemone és Thalictrum fajok levelei megnyúltak, halványzöldek vagy pedig rövidek, megvastagodottak. Többnyire a levél fonákán elszórtan apró, barna spermogóniumok találhatók. Közöttük, ugyancsak elszórtan csésze típusú ecídiumok helyezkednek el.

A szilva levelén a két kórokozó faj uredoalakja által kiváltott tünetek azonosak. A levél színén apró, 1 mm-nél nem nagyobb sárga, szögletes foltok, jelentkeznek. A foltok később beszáradnak, szürkésbarna színűek lesznek. A levél fonákán világosbarna uredoszóruszok figyelhetők meg. A két kórokozó faj teleutoalakja által kiváltott tünetek eltérőek. A T. pruni spinosae esetében a levél színén kezdetben apró, sárgászöld, később 2–3 mm átmérőjű szürkésbarna szögletes foltok jelentkeznek. A fonákon 2–3 mm átmérőjű, vörösbarna, elporzó teleutoszóruszok figyelhetők meg. A T. discolor esetében a Ievél színén kezdetben apró,: sárgászöld, később sárga foltok jelentkeznek. A fonákon apró, pontszerű, sötétbarna,. nem elporzó teleutoszóruszok vannak. Egy levélen vagy egy fa különböző levelein mindkét kórokozó faj kórképe egyaránt megtalálható.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a lehullott levelek,. ahol a kórokozó fajok credo- és teleutospórákkal telelnek át. Fertőzési források még a köztesgazdák, ahol a gombák azok gyöktörzsében micéliummal több évig fennmaradnak. A teleutospórák tavasszal bazídiospórákat fejlesztenek, amelyek a köztesgazdákra jutva fertőznek.

Az áttelelt uredospórák, vagy ritkábban a köztesgazdákon fejlődő ecidiospórák a szilva zsenge levelét fertőzik meg, és az első tünetek már nyár elején megjelennek. A betegség rendszerint csak a nyár vége felé válik epidémikussá, mert a nyári uredonemzedékek újabb fertőzést idéznek elő. A betegség lefolyásában az uredospóráknak döntő szerepük van, mert egyrészt az áttelelésben, másrészt a folyamatos fertőzésben vesznek részt. A gombafajok köztesgazdáinak a kórfolyamatban csak alárendelt szerepük van.

Sziromhulláskor, majd sziromhullást követően 10 naponként június végéig kell védekezni. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám tartalmú szerek hatásosak.


A szilva fómás betegsége[szerkesztés]

Kórokozó. Phoma pomorum Thüm.Piknídiumos gomba. A kórokozó korábbi neve: Coniothyrium prunicolum (Sacc.) Husz.


A betegséget, amelyet korábban koniotíriumos betegségnek neveztek, Magyarországon 1938-ban írták le, akkor a levélen szórványosan fordult elő. A betegség jelenleg rendszeresen jelentkezik, s nemcsak a levélen, hanem a hajtáson és gyümölcsön is jelentős károkat idéz elő. Kártételét gyakran a sztigminás betegségnek tulajdonítják.

Gazdanövény:A szilva, a kajszi, a cseresznye, ritkán a meggy, az őszibarack és a mandula. A levélen, a hajtáson és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek.

A levélen apró, elmosódott szélű, lilásbarna foltok láthatók. Később a foltok megnagyobbodnak, 2–4 mm átmérőjűek, barna színűek lesznek. A foltok közepe fokozatosan kifakul, szélüket pedig barna szegély határolja. A levélfoltok kezdetben meddők, és csak később találhatók a foltok közepén apró, fekete piknídiumok. Végül az egészséges és beteg rész határán elválasztó pararéteg fejlődik ki, a foltok kihullanak és a levelek lyukacsosak lesznek.

A hajtáson ovális alakú, 4–5 mm hosszú, liláspiros, később pedig szürkésbarna foltok jelentkeznek. A foltokon az apró piknídiumok szintén megfigyelhetők.

A gyümölcsön lévő tünetek növényfajonként változnak. A szilva gyümölcsén a tünetek kezdetben nehezen vehetők észre. A kifejlett gyümölcsön viszont apró, kissé kiemelkedő, barna, parás foltok vannak, amelyeket világos udvar övez. A foltokon piknídiumok elvétve találhatók. A cseresznye és a meggy esetében a tünetek már az éretlen és éredő gyümölcsökön is szembetűnőek. A gyümölcsökön először 1–2 mm átmérőjű, barna foltok jelennek meg. Később a megnagyobbodott, 2–5 mm-es barna foltokat élénkpiros, a kaliforniai pajzstetű szívásnyomához hasonló udvar veszi körül. Az érett gyümölcsökön a foltok tovább növekednek és besüppednek. A foltokban koncentrikus körökben apró piknídiumok figyelhetők meg. Végül a gyümölcsök összeaszalódnak vagy elrothadnak (105. ábra).

A betegség lefolyása. A fertőzési források a gyümölcsmúmiák, a lehullott levelek és a kiesett levélfoltok, ahol a kórokozó piknídiummal telel át. Tavasszal, sziromhullás után a piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumok esőcseppekkel és légmozgással a levelekre és a gyümölcsökre kerülnek, és csíratömlőjük a sztómákon keresztül a növényekbe hatol. Az első tünetek május végén figyelhetők meg. A gomba fejlődésére a csapadékosa meleg időjárás kedvező, mivel hőmérsékleti optimuma magas, 24–30 °C között van. Ilyen körülmények között a levél- és gyümölcsfoltokon kialakuló piknokonídiumok újabb fertőzések létrehozói.

A lehullott lombot a talajba kell forgatni. A védekezést sziromhulláskor kell megkezdeni, majd a sziromhullást követően 10 naponként július végéig kell permetezni. A fenti alappermetezéseket követően csak nagymértékű megbetegedés esetén van szükség az augusztusi kiegészítő kezelésekre. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán, folpet, benomil, tiofanát-metil tartalmú szerek hatásosak.

A szilva sztigminás betegsége[szerkesztés]

Lásd: A kajszi sztigminás betegsége


A szilva verticilliumos hervadása[szerkesztés]

Lásd: A kajszi verticilliumos hervadása




Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége