Állatok/Kétéltűek
_crop.jpg)
- (Amphibia, Syn: -)
A kétéltűek a gerincesek egy osztálya, a Kárpát-medencében békák, varangyok, gőték és szalamandrák tartoznak ide. A legkezdetlegesebb szárazföldi gerinces állatok, utódai a kb. 370 millió évvel ezelőtt a szárazföldre vetődött, igen hasonló élőlényeknek. Ma élő minden harmadik fajukat a kihalás fenyegeti.
Mivel embrionális fejlődésük során nem alakul ki magzatburok, magzatburok nélkülieknek (Anamnia) nevezik őket. A „kétéltűek” elnevezés arra utal, hogy bár ezek az állatok felnőtt életük legnagyobb részét a szárazföldön töltik, szaporodni – néhány kivételtől eltekintve – kizárólag vízben képesek. Kikelés után kopoltyúval lélegeznek, ezt fejlődésük során később tüdő váltja fel.
A kétéltűek még ekkor is lélegeznek a bőrükön át is; ez a magyarázata annak, miért kell állandóan nedvesnek lenniük, és miért vékonyabb és simább a bőrük mint a hüllőké. A hüllőktől eltérően a kétéltűek petéket raknak. Legtöbb fajukra a külső megtermékenyítés jellemző, vagyis mind a hím, mind a nőstény a környezetbe (vízbe) juttatja az ivartermékeit, és itt történik a petesejtek megtermékenyítése.
Változó testhőmérsékletű állatok, ami azt jelenti, hogy nem képesek egy szűk határon túl szabályozni testhőmérsékletüket. Ezért hidegben lassabban mozognak, az átteleléshez pedig általában a talajba ássák magukat, és „hibernálódnak”, azaz nagyon lehűlnek, életfolyamataik lelassulnak, és ebben az állapotban maradnak a tavasz kezdetéig.
Egyes kétéltűek másodlagosan visszatértek a vízi életmódra. Ez azt jelenti, hogy a felnőtt állatok is a vízben élnek a lárvákhoz hasonlóan. Ezeknél a fajoknál kifejlett korban is megmaradhat a kopoltyú. Tengeri kétéltűek nem ismeretesek, azonban néhány faj előfordul félsós vízben.
A kétéltűek első globális felmérését 2004-ben befejezték, arra az eredményre jutottak a felmérést végző tudósok, hogy a világ 6000 fajának majdnem egyharmadát a kihalás fenyegeti.
A kétéltűekkel és a hüllőkkel a zoológia tudományán belül a herpetológia foglalkozik.
Kárpát-medencei fajok:
- Szalamandrafélék (Salamandridae)
- Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)
- Pettyes gőte (Lissotriton vulgaris)
- Tarajos gőte (Triturus cristatus)
- Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)
- Alpesi gőte (Ichthyosaura alpestris)
- Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex)
- Barlangi vakgőte (Proteus anguinus) Magyarországon nem honos
- Talpas gőte (Lissotriton helveticus) Magyarországon nem honos
- Unkafélék (Bombinatoridae)
- Vöröshasú unka (vagy alföldi) unka (Bombina bombina)
- Sárgahasú unka (vagy hegyi) unka (Bombina variegata)
- Ásóbékafélék (Pelobatidae)
- Varangyfélék (Bufonidae)
- Valódi békafélék (Ranidae)
- Zöld békák (Elkülönítésük morfológiai bélyegek alapján nem könnyű. Terepen hangjuk segítségével lehet őket legjobban megkülönböztetni.)
- Kecskebéka (Pelophylax esculentus)
- Tavi béka (vagy kacagó) béka (Pelophylax ridibundus)
- Kis tavibéka (Pelophylax lessonae)
- Levelibéka-félék (Hylidae)
Megjegyzés: a valódi békák között, azon belül is főleg a zöld békák esetében előfordul a hibridizáció, ezért gyakran nem egyértelmű a besorolásuk.
Forrás: Magyar Wikipédia Kétéltűek
Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Györffy György & Hornung Erzsébet: Állatrendszertani gyakorlatok. JATE Press Szeged (1987).