Magyarországi jelenlétét 2003-ban tapasztalták Budapesten.
Tavasszal, a rügyfakadással együtt jelennek meg az imágók, majd a fakadó hajtáson szívogatnak. A hajtás érintésére a 2-3 mm-es imágók pattanva menekülnek. Szívogatásuk hatására a hajtások torzulnak, el is száradhatnak.
A leveleken, különösen a levéléren szívogató lárvák, nimfák a felvett tápanyagot nem tudják felhasználni, azt ragadós mézharmatként ürítik. A levelek a mézharmattól fényesen csillognak, majd megtelepszik rajt a korompenész, ami csökkenti az asszimilációs felületet. A hajtásnövekedés idő előtt leáll, a fák télálló képessége csökken.
Az áttelelt imágók május elején rakják tojásaikat a júdásfa leveleire. A kikelő lárvák zöldessárgák, a nimfák kékeszöldek, az imágók világoszöldek.
Több nemzedékes, a nemzedékek egybe folyhatnak. A lárvák és a nimfák mindaddig tojást raknak a júdásfa levelén, amíg a hajtások, hüvelyek növekedése tart. Az imágók júniusban valamely fenyőfára repülnek.
