Kertészet/Növényvédelem/Káposztafélék

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Káposztafélék

[[Fájl:|bélyegkép|jobbra|200px|]]



A káposztafélék kártevői

A káposztafélék kártevői közel azonosak és valamennyi termesztett növényfaj védelmében meghatározó jelentőségűek.

A gyökerek károsítása révén a tavaszi káposztalégy (Phorbia brassicae) már röviddel a kiültetés után a fiatal növények egy részének pusztulását okozhatja. A kártételt túlélő növények a részleges kártétel miatt a növekedésben és a fejlődésben lemaradnak, kisebb termést hoznak, továbbá az eltérő időben fejesedő, károsított növények lehetetlenné teszik az egymenetes betakarítást.

A káposzta szárát károsító rovarok közül a repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens) kártétele gyakran a káposztalégy kártételéhez hasonló következményekkel jár.

A levélkártevők közül a szikleveles korban megjelenő keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta spp.) a palántázott és a helyre vetett káposztaféléket egyaránt károsítják. Az utóbbiaknál a fiatal növények pusztulása is gyakran bekövetkezik. A szúró-szívó szájszervű levélkártevők közül a káposzta-levéltetű (Brevicorine brassicae) a legjelentősebb faj. Kártétele a megtámadott növényeken erőteljes növekedési lemaradást okoz. A rágó szájszervű levélkártevők a káposztaállományokban gyakori és jelentős fajok. A káposztalepke (Pieris brassicae) és a káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae) a leveleket lyuggatja, karéjozza. A káposzta-bagolylepke lárvája a káposztafejet alkotó leveleket átrágva behatol a fej belsejébe is.

Az utóbbi évek fejeskáposzta-termesztésének egyik legnagyobb növény-egészségügyi gondja a dohánytripsz (Thrips tabaci) megjelenése és kártétele. A káposztafej belsejébe húzódó dohánytripsz szívogatása nyomán képződő parás szemölcsök a fejes káposzta minőségét olyan mértékben rontják, hogy az már az értékesíthetőség rovására megy. Kertészet/Rovarok/Dohánytripsz


(Phyllotreta spp., Syn:-)


Tápnövénykör: termesztett és vadon élő, keresztes virágú növények.

Károsításuk elsősorban a fiatal növényeket érinti. Gyakran már a csírázó, kelő növényeket megtámadják. Rendszerint apró, kerek lyukakat rágnak a levél fonákán.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt kártevők. A kártétel következtében a növény párologtatása megnő, szabályozhatatlanná válik, és a többnyire még hideg talajból a fejletlen gyökérzet képtelen a károsított levélzeten keresztül elpárolgó vízveszteséget pótolni, így a növény növekedésben, fejlődésben visszamarad, esetleg el is pusztul. Különösen aszályos tavaszon szenvednek a helyre vetett káposztafélék a földibolhák imágóinak kártételétől.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedékük fejlődik. Az imágók telelnek át a talajban, növénymaradványok között, majd kora tavasszal elhagyják a telelőhelyüket és megkezdik károsításukat. A párosodást követően a nőstények a növény gyökérnyaki részéhez, a talajra rakják tojásaikat. A lárvák a hajszálgyökereket fogyasztják.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, meleg, napsütéses tavaszi időjárást kedvelik.

A káposztatáblákra betelepedő imágók megjelenése a növények kelésétől növényvizsgálattal vagy a növényállományba helyezett ragadós lapok segítségével állapítható meg.

Védekezés

az imágók ellen még a kártétel létrejötte előtt szükséges a védekezés. A kontakthatású rovarölő szerek közül az alacsony hőmérsékleten is hatásosaktól várhatunk jó eredményt. Így elsősorban a piretroid hatóanyagcsoportba tartozó hatóanyagok, nevezetesen a deltametrin, a permetrin + tetrametrin, a cipermetrin, az alfametrin hatásosak. A kártevő imágóinak elhúzódó betelepedése esetén a permetezés megismétlése is szükséges lehet.


(Phorbia brassicae, Syn:-)


Tápnövénykör: termesztett káposztafélék és sok keresztes virágú gyomnövény (pl. pásztortáska, vadrepce).

Kárkép: a káposztalégy lárvái a gyökereket elfogyasztják. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, hervadnak, súlyos kártétel esetén elpusztulnak. Az idősebb növényeken a károsítás tovább folytatódik, de a már erősebb gyökérzetű növényeket a kártétel kevésbé érinti súlyosan. A mélyre ültetett karalábén nemcsak a gyökeret, hanem a talajon ülő gumó alsó részét is károsítják a lárvák.

Elterjedés és gazdasági jelentőség

Európában általánosan elterjedt faj. A káposztafélék legjelentősebb kártevője. Valamennyi káposztafélén előfordul, de a legnagyobb kártételt a karfiolon és a fejes káposztán okozza. A károsítás mértéke különösen azokon a területeken, ahol évről évre káposztaféléket termesztenek, igen súlyos. A hatásos védekezés az eredményes káposztatermesztés alapfeltétele. Ennek hiányában a káposzta tervezett tőállománya jelentősen csökken, továbbá az egymenetes betakarítás nem valósítható meg.

Fejlődésmenet

a káposztalégy nősténye a tojásokat a gyökér tövéhez rakja, a talajra. A lárvák kezdetben a fiatal gyökereket rágják, majd az idősebb gyökereken vájatokat készítenek, esetleg behatolnak a főgyökérbe. A mintegy három hét alatt kifejlődő lárvák a talajban bábozódnak. A báb stádium a tenyészidőben 15–30 napig tart. Évente három nemzedéke fejlődik. A bábok telelnek át a talajban. A legyek rajzása a kora tavaszi időszakban megkezdődik, így már a palántanevelőben károsíthatnak. Az egyes nemzedékek rajzása meglehetősen elhúzódó, így a három nemzedék akár a korai, akár a később kiültetett káposztaféléket egyaránt veszélyezteti.

Ökológia és előrejelzés: a csapadékos és egyúttal meleg időjárás kedvez az elszaporodásuknak.

A legyek rajzása fehér színű, vizes tálcsapdákkal nyomon követhető, de a csapda anyagának azonosítása bonyolult, külön szakértelmet igényel, így gyakorlati felhasználása nem lehetséges. A nőstények tojáslerakásának kezdete a növények tövére erősített, filcből készült tojáscsapdákkal sokkal könnyebben megfigyelhető.

Védekezés

a vetésforgó számottevően segíti az eredményes védelmet. A nagy hagyományú káposztatermesztő körzetekben a közeli területeken koncentrálódott nagy mennyiségű tápnövény fokozott veszélyhelyzetet jelent. Ezekben a térségekben különösen nehéz a káposztalégy elleni védelem. A kémiai védekezés elsősorban az imágók ellen hatásos. A legyek rajzásának megindulásakor, illetve a tojáslerakás kezdetén feltétlenül szükséges a kémiai védekezés. Az elhúzódó rajzás miatt a készítmények hatástartamától függően többszöri permetezésre van szükség.
Az ajánlott készítmények a szerves foszforsav-észterek (diazinon, kinalfosz) és a piretroid hatóanyagok (permetrin + tetrametrin, deltametrin, cipermetrin) köréből kerülnek ki. A védekezés kritikus időszaka a palántanevelés vége, illetve a kiültetést követő egy hónap. Minden olyan termesztéstechnikai eljárás, ami gyorsítja a növények növekedését, segíti a káposztalégy elleni hatásos védelmet. Ha az imágók elleni védelem elmaradt, a lárvák kártételének megakadályozására diazinon hatóanyagú granulátumok használatán kívül nincs engedélyezett növényvédelmi eljárás. A káposztatermesztők a tömeges növénypusztulás megakadályozása céljából a kiültetett káposzta tövének rovarölő szeres (dimetoát) öntözésével védekeznek a káposztalégy lárvái ellen.


(Ceutorhynchus quadridens, Syn:-)



Tápnövénykör: valamennyi termesztett káposztaféle.

Kárkép: hasonlít a tavaszi káposztalégy kártételére. A fiatal növényeket veszélyezteti. A károsított növények visszamaradnak a fejlődésben, hervadnak, és gyakran elpusztulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon általánosan elterjedt faj. Az okozott kár gyakran megközelíti a káposztalégy által előidézett veszteséget. A kártétel különösen a tavaszi időszakban ültetett növényeken jelentkezik. A károsítás azokon a területeken gyakori, ahol évről évre nagy területeken termesztenek repcét vagy káposztaféléket.

Fejlődésmenet

a repceszár-ormányos áttelelt imágója tavasszal a fiatal növények levélnyelébe rakja tojásait. A kikelő lárvák a levélnyélen keresztül berágják magukat a növény szárába, és ott lefelé haladó járatokat készítenek. A szárban fejlődő kukacok rendszerint a növény pusztulását okozzák. A talajban bábozódnak, és a június második felében megjelenő fiatal imágók telelőre vonulásukig a káposztafélék leveleit lyuggatják. Ez a kártételük általában jelentéktelen.

Ökológia és előrejelzés: részletesen lásd A repce kártevőinél.

Az imágók rajzásának megfigyelésére a Moericke-féle sárga tál alkalmas.

Védekezés

rendszerint a tavaszi káposztalégy elleni védekezés időpontjával esik egybe, és ugyanazok a hatóanyagok eredményesen használhatók. A védekezés a táblára telepedő imágók ellen, a tojások lerakásának megakadályozására irányul. Az imágók elhúzódó betelepedése esetén a permetezés megismétlésére lehet szükség.



(Brevicorine brassicae, Syn:-)



Tápnövénykör: vadon élő keresztes virágú növények és termesztett káposztafélék.

Kárkép: mindig a növények fiatal, növekvő levelein jelentkezik. Szívogatásuk hatására a levelek deformálódnak, a növekedés üteme csökken, és a fejképződés csak nagy késéssel indul meg. A károsított növények felületét a viaszos, szürke levéltetvek népes kolóniái lepik el. A fejet képező káposztaféléken a kártétel a fejet alkotó, felső leveleken is jelentkezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt faj. A fejes káposzta, a kelkáposzta és a bimbós kel különösen veszélyeztetett.

Fejlődésmenet: növénymaradványokon, tojás alakban telel át. Tavasszal a tojásokból kikelő ősanyák szűznemzéssel és elevenszüléssel gyakran keresztes virágú gyomnövényeken szaporodnak. A szárnyas alakok kifejlődésével a kiültetett káposztaféléket egyre gyakrabban veszélyeztetik. Soknemzedékű kártevő. Az ősz folyamán kifejlődő ivaros nőstények a megtermékenyítés után a levelek fonákára vagy a növények szárára (torzsára) rakják le a tojásaikat.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, meleg nyári időszak különösen kedvez az elszaporodásuknak. A nitrogén-túltrágyázás folytán kialakuló erős növekedés fokozza a levéltetvek kártételét. A levéltetű-kolóniákban gyakran megtalálhatók természetes ellenségeik (pl. zengőlegyek lárvái, levéltetű fürkészek). Ezek általában sajnos nem tudják megakadályozni a káposzta-levéltetű elszaporodását és kártételét.

Bár a levéltetvek betelepedése sárga, vizes tálcsapdák segítségével jól nyomon követhető, a gyakorlatban a védekezés szükségességének eldöntése növényvizsgálattal, a növényállományba betelepedett szárnyas egyedek utódainak megfigyelésével történik.

Védekezés: a helyes tápanyag-gazdálkodáson kívül a levéltetvek szárnyas egyedeinek vagy azok utódainak megjelenésekor végzett rovarölő szeres permetezés. A számításba jövő hatóanyagok közül a pirimikarb, mint a levéltetvek természetes ellenségeit kímélő hatóanyag, továbbá a dimetoát, a metomil, az acefát, a foszfamidon, a heptenofosz, valamint a káposztalégy ellen használt szerves foszforvegyületek és a piretroidok hatásos védelmet adnak. A permetezést, a levéltetű-kolóniák kialakulásának kezdetén kell elkezdeni és figyelembe véve a betelepedés ütemét, továbbá a többi kártevő elleni inszekticides kezelés szükségességét, indokolt megismételni.




[[Kertészet/Rovarok/]Káposztapoloska|Káposztapoloska]]
(Eurydema ventrale, Syn:-)



Tápnövénykör: termesztett és vadon élő keresztes virágú növények.

Kárkép: a növények levelén csillag alakú, kivilágosodó szívásnyomok láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a káposztafélék gyakori, de kevésbé jelentős kártevője. A levelek szívogatásával a fiatal növények növekedését, fejlődését zavarja. Tömeges megjelenése esetén hátráltatja a fejesedés folyamatát.

Fejlődésmenet: évente három nemzedéke van, az imágók növénymaradványok között telelnek át. Tojásaikat csoportokban a levelekre rakják. A lárvák az imágókkal együtt szívogatnak. Posztembrionális fejlődésük epimorfózis.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásuk főleg a tartósan aszályos esztendőkben jelentkezik.

Védekezés: a káposztapoloska ellen külön védekezésre általában nincsen szükség, mivel a jelentősebb kártevők elleni inszekticides permetezések a káposztapoloska ellen is hatásosak.



(Mamestra brassicae, Syn:-)


()

Tápnövénykör: polifág kártevő. A káposztaféléken kívül számos lágy szárú növényen károsít.

Kárkép: a fiatal növényeken a levelek lyuggatása, megrágása. Az idősebb lárvák fénykerülővé válnak, és amennyiben a káposztaféle fejet képez, akkor behúzódnak a fej belsejébe. A lárvák által megrágott fej gyakran rothadásnak indul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt kártevő. A fejet képező káposztaféléken a levélzet megrágásán túl a fejbe behatoló lárvák a termést értékesíthetetlenné teszik.

Fejlődésmenet: évente két nemzedéke veszélyezteti a káposztaféléket. Az első nemzedék imágói május második felében, illetve június elején, majd a második nemzedék imágói július végén, augusztusban rajzanak. A levélre rakott tojásokból kikelt lárvák kezdetben a külső leveleken károsítanak, majd miután fénykerülővé váltak, a fejbe vagy nappal a talajrögök közé húzódnak. A kifejlődött lárvák a talajban bábozódnak.

Ökológia és előrejelzés: meleg, párás időjárás kedvező a faj elszaporodásához.

Az imágók rajzása fénycsapdákkal figyelhető meg.

Védekezés: a kémiai védekezés a tojásból kikelt, fiatal lárvák ellen kontakt vagy mély hatású rovarölő szerekkel hatásos.

A káposzta kártevő hernyói ellen engedélyezett rovarölő szerek


(Pieris brassicae, Syn:-)



Tápnövénykör: keresztes virágú növények.

Kárkép: a fiatal és az idősebb lárvák egyaránt a leveleket károsítják. Gyakran nagy kiterjedésű lyukakat rágnak a levélen és nem ritka, hogy csak a vastagabb levélerek maradnak meg. Mivel a káposztalepke hernyói idősebb korban sem fénykerülők, így észlelésük és a védekezés könnyebb, mint a káposzta-bagolylepke esetében.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarország területén általánosan előforduló belső vándor. Főleg a káposztalepke második nemzedéke a gyakori, jelentős lombkártevő.

Fejlődésmenet: a káposztalepke kétnemzedékes kártevő. A növénymaradványokon telelő bábokból már áprilistól megfigyelhetjük az imágók rajzását. Az első nemzedék lárvái gyakran gyomnövényeken fejlődnek ki, bár a korai kiültetésű káposztaféléken is károsíthatnak. A csoportosan a levél fonákára rakott tojásból a lárvák 8–10 nap alatt kelnek ki, és a harmadik lárvastádium végéig együtt maradnak. A mintegy 3-4 hétig tartó lárvastádium után a kifejlett lárvák a növény szárán, gyomokon, növénymaradványokon bábozódnak. A báb stádium 2-3 hétig tart. A második nemzedék rajzása augusztusban tömeges.

Ökológia és előrejelzés: a párás, meleg időjárást kedveli. Fejlődéséhez optimális a 23 °C körüli hőmérséklet és a 85% relatív páratartalom.

Mivel a káposztalepke vándorlásra hajlamos, így az imágók egyedsűrűségéből a várható kártétel mértékére nem tudunk következtetni. Amennyiben a fiatal lárvák száma 100 növény átlagában meghaladja a növényenkénti 2-3-at, a védekezés elvégzése indokolt.

Védekezés: a fiatal lárvák ellen a káposzta-bagolylepkénél ajánlott készítmények eredményesen használhatók.