Növények/I/Illatos császárfa

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | I
(Növények/C/Császárfa szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 5554 bájt

Növények

Illatos császárfa

Illatos császárfa
Illatos császárfa
Illatos császárfa
(Paulownia tomentosa, Syn: )
Más neve(i): császárfa


Az illatos császárfa a Paulowniaceae családba tartozó lombhullató növényfaj. Régebben a tátogatófélék családjába sorolták. Közép- és Nyugat-Kínából származik, Európa melegebb, kevésbé fagyos területein kedvelt díszfa. A Paulownia nevet Philipp Franz von Siebold adta Anna Pavlovna Romanova (1795–1865) tiszteletére, aki I. Pál orosz cár lánya és II. Vilmos holland király felesége volt. A latin tomentosa jelentése ‘molyhos’, mely a levelek finom szőrözöttségére utal.
A császárfa általában 10-15 m magasra növő, közepes termetű fa, de elérheti akár a 25 m-es magasságot is. Nagy koronája szétterülő, laza, gyakran emeletes. Gyakran a korona alsó és középső ágai oldalirányban fejlődnek, s csak a felső ágakra jellemző a fölfelé törés. Törzse vaskos, és vagy egyenes, vagy már alacsonyan elágazó. Kérge szürke, barnásszürke színű, idős korban is sima marad, de nagy paraszemölcsök figyelhetők meg rajta. Levelei csak a virágzást követően fejlődnek ki, nagy méretűek, 15-40 cm hosszúak és szélesek, szíves vállúak, hegyes csúcsúak, többnyire szív alakúak, de lehetnek enyhén karéjosak is (három- illetve ötkaréjúak); keresztben átellenesen állnak a hajtáson. A fiatal fákon hármas örvökben is állhatnak, és jóval nagyobbak, mint a kifejlett példányokon. Levelei a szívlevelű szivarfa leveleire emlékeztetnek, de nagyobbak annál.
Virágai 30-40 cm hosszú, hajtásvégi bugákban állnak, Dél-Európában már március-április folyamán, Magyarországon áprilisban-májusban, Angliában júniusban nyílnak. A bugák oldalágai 5-15 cm hosszúak, a virágnyelek a csészéhez hasonlóan nemezesen szőrösek. A virágok nagyon illatosak, egyenként 4-6 cm hosszúak; csészéjük halványbarna színű, szőrös; pártájuk lila, liláskék vagy világoskék színű, trombita alakú pártacső, melynek karimája ötkaréjú, torkában pedig két sárga csík húzódik a cső hossza mentén; négy porzót tartalmaznak. A lehajló fürtökben csoportosuló, tojás alakú, de hegyes csúcsú, 3-4 cm hosszú toktermések eleinte zöld színűek, kissé ragadósak, őszre megérve barnára színeződnek és két kopáccsal nyílnak fel. A toktermés rengeteg apró, lapos, több hártyával körben szárnyas magot tartalmaz, melyek szél és víz segítségével terjednek. A vörösesbarna, nemezesen szőrös, zárt csészék takarják a mintegy 1 cm-es új virágrügyeket, melyek már ősszel – a terméséréssel egy időben – rövid, leveles hajtásokon kifejlődnek és áttelelnek, a hideg teleken azonban fagykárt szenvedhetnek. Ugyancsak könnyen elfagynak a fiatal példányok gyorsan növekvő, erőteljes hajtásai, mivel még az őszt követően is növekednek.
A gyökere 3 év alatt hatol kb. 2 méter mélyre, ami után a növény a felszíni hatásoktól nagymértékben függetleníti magát – szárazság-, fagy- és erdőtűz-tűrő lesz. Károsodás esetén gyökérsarjról gyorsan újra fejlődik. Jól tűri a szennyezett levegőt és talajban sem válogat, pionír növény. Ha a talaj tápanyagban és vízben dús, akkor növekedése erőteljes, a talajt képes gyorsan kimeríteni. Fény- és melegigényes, a fagykárok elkerülése érdekében érdemes szélvédett, melegebb fekvésű helyekre, zárt udvarba ültetni.
Nagy, virágzó fa csak a mérsékelt öv melegebb területein válik belőle. A hűvösebb, hidegebb éghajlatú területeken vagy alacsony termetű fa, vagy a rendszeres visszafagyások miatt minden évben új tőhajtásokat fejlesztő bokor, s ez utóbbi esetben virágok ugyan nem jelennek meg rajta, levelei azonban akár félméteresek is lehetnek.
Levelei felhasználhatók takarmánynak, és gyökerei megakadályozzák a talajeróziót.
Díszfaként széles körben ültetik Európában parkokba, utcákba szép virágaiért és leveleiért. Európában először a 19. század végén egy franciaországi parkban volt látható. Magyarországon a 20. század elején gyakran ültetették, ezek közül a ma is élő példányok termetes fák. A hajtások visszavágásakor gyorsan növekedésnek indul és hatalmas levelei fejlődnek. Sarjról vagy gyökérdugványról, üvegházban magvetéssel szaporítják.
Kínában régi szokás, hogy lánygyermek születésekor ültetnek egy császárfát, és amikor a gyermek felnő és férjhez megy, kivágják a fát és abból készítik el az új pár bútorait. A császárfa-faragás egy művészeti ág Japánban és Kínában.
A könnyű, szárnyas magokat a polisztirol megjelenése előtt gyakran alkalmazták a 19. században a kínai porcelán szállításakor csomagolóanyagként.
Az Amerikai Egyesült Államokban inváziós faj.


Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Illatos császárfa


A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos császárfa témájú médiaállományokat.