Növények/F/Főnixpálma

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | F
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 4221 bájt

Növények

Főnixpálma

Főnixpálma
Virágai közelről
Éretlen termései
Főnixpálma
(Phoenix canariensis, Syn: -)
Más neve(i): Kanári datolyapálma
A kanári datolyapálma az egyszikűek osztályának pálmavirágúak rendjébe sorolt pálmafélék családjának egyik közismert faja.
Kanári-szigetek alacsonyabb régióiban endemikus; onnan telepítették be Makaronézia más részeire és a Mediterráneumba. Legnagyobb természetes állományai Tenerife, La Gomera és La Palma szigetén, 200–600 méter magasan nőnek. A Madeira-szigeteken 0–400 méteres tengerszint feletti magasságok között fordul elő. Budapesten a Füvészkertben él egy kiültetett példánya, amit telente fűtött takarással védenek.
A közönséges datolyapálmához (Phoenix dactylifera) nagyon hasonló, törzse azonban erőteljesebb. A magányos, el nem ágazó törzs alapját a felszínre kerülő gyökerek akár 90 centiméter átmérőig megvastagíthatják. A kifejlett növény törzse jellemzően 10–12 méter (legfeljebb 20 méter) magas.
Gyökerei a pálmák többségénél mélyebbre hatolnak.
Levélüstöke tömöttebb a közönséges datolyapálmáénál: akár száz levele is lehet. A lehullott levelek rostokkal átszőtt levélalapjai sokáig visszamaradnak, és ezzel más, jellemzően epifitonoknak (csorbókáknak, kövirózsacserjéknek, nyúlmancsoknak, madársóskáknak stb.) teremtenek élőhelyet. A levélalapok leválása után az idősebb növények szürkés- vagy sötétbarna törzsén rombuszos mintázat marad vissza.
A hatalmas, gömbszerű koronában a szárnyasan összetett levelek felfelé törnek és kecsesen visszahajlanak. Az idős növények leveleinek gerince 3–6 méter hosszú; rajta a lándzsa (toll) alakú levélkék szabályosan, egy síkban állnak, számuk mindkét oldalon elérheti 80-100-at. A legalsó levélkepárok tövisekké módosulnak. A lombkorona színe az olajzöldtől a sötétzöldig változhat; a közönséges datolyapálmával keresztezett példányoké kékes árnyalatú.
A levelek hónaljában fejlődő, impozáns, 90–120 centiméteres, sárga vagy világos narancssárga bugavirágzatot csónakszerű buroklevél (spatha) takarja.
Teljesen beérett, narancsszínű bogyótermései ehetőek ugyan, de gyümölcshúsuk rendkívül vékony, és íze is messze elmarad a közönséges datolyapálmáétól. Ovális, 18–22 milliméteres, világosbarna magján hosszirányú barázda húzódik végig.
Dísznövénynek ültetik. Viszonylagos igénytelensége, gyors növekedése és látványos, gazdag levélüstöke okán a Washington-pálma és a királynőpálma (Syagrus romanzoffiana) mellett a három legelterjedtebb, legkeresettebb díszpálma egyike. A szárazságot jól tűri, de aszályos, forró nyarakon gyakran kell öntözni. Se a pangó vizet, se a tartós szárazságot nem kedveli.
Nemcsak szobanövényként, de parkokban is előszeretettel ültetik. Nem fagytűrő, de a fagyponthoz közeli hőmérsékletet még elviseli.
Betegségekre csak a tápanyaghiányos és a nitrogénnel túltáplált, fellazult sejtszerkezetű növények fogékonyak. A helytelen körülmények között tartott pálmák főként akkor érzékenyek a pajzstetűre, ha a levegő száraz, tehát a pajzstetű ellen párásítással védekezhetünk. Túlságosan párás, rosszul szellőző helységben a gombás fertőzésektől levele foltosodhat.
Gyümölcse emberi tápláléknak gyakorlatilag nem alkalmas, de disznók takarmányozására bevált. A törzséből csapolt nedvből készített pálmamézzel a Kanári-szigeteken süteményeket ízesítenek. Ez a szokás Madeirán nem honosodott meg.
Magyar Wikipédia: Főnixpálma
A Wikimédia Commons tartalmaz Főnixpálma témájú médiaállományokat.