Növények/O/Óriás tuja
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyógygombák • Gyógynövény • Terápiák • Betegségek • Növények gyógyhatása • Gyógyteák • Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Óriás tuja
- (Thuja plicata, Syn: -)
- Más neve(i): vörös cédrus
- Az óriás tuja a tűlevelűek osztályába a fenyőalakúak rendjébe, sorolt ciprusfélék családjában a tuja nemzetség) egyik faja. Rendszertanilag helytelenül, de gyakran vörös cédrusnak is nevezik.
- Az Észak-Amerikában honos két tujafaj egyike — a másik a kontinens keleti részén honos nyugati tuja (Thuja occidentalis). Az angolban a 'tuja' jelentésű latin „Arborvitae” szó jelentése 'életfa'. Érdekes módon az északnyugati őshonos népek is ehhez hasonlóan nevezték, „hosszú életet adó”-nak mondták.
- Tudományos neve, a „plicata” görög eredetű. Jelentése „lemezekbe hajtott”, mivel kis pikkelyleveleinek mintázata hajtásokra emlékeztet.
- A magyar 'óriás tuja' nevet mérete miatt kapta. Virágporának vizsgálata és a radiokarbonos kormeghatározás szerint mintegy 6600 éve jelent meg a Fraser-folyó völgyében. Ott jó élőhelyre talált, és 500 éve már a környező hegységek növényzetének majdnem a fele óriás tuja volt. Ma a kontinens északnyugati részének legelterjedtebb fája, amely fontosabb elterjedési területein a növényzet össztömegének mintegy 20 %-át adja. Fő elterjedési területe az USA északnyugati és Kanada délnyugati része. Emellett jelentős állományai nőnek Alaszka déli részén, Brit Columbiában, Észak-Kaliforniában és Nyugat-Montanában.
- Magassága 12-45 méter, átmérője akár 7 méter is lehet. Koronája szabályos kúp alakú. Szétterülő ágai kissé lehajlanak — olyannyira, hogy ha magányosan nő, a földre fekhetnek. Vezérhajtása felszálló rakétához hasonlatosan mereven fölfelé tör. Zárt erdőkben felkopaszodik, mert ilyen helyeken csak a felső ágaknak jut fény.[2] Az elterjedt „vörös cédrus” nevet sötét vörösbarna kérgéről kapta. Ez a kéreg puha és rostosan bordás; ültetvényekben többnyire szürkésebb és keményebb. Ágrendszere sűrű.
- Széles és lapos, elágazó, fényes pikkelylevelei a törpehajtások két oldalán 90 fokos szögben követik egymást. A levelek színe sötét olajzöld (télen bronzos árnyalattal), fonáka fénytelen, rajta fehér pontocskák sora jelöli a gázcserenyílásokat. A levél erezete felül és alul is zöld. Nemcsak a megdörzsölt levelek illata kellemes, de maguktól is illatoznak: melegebb napokon a növény környékét ananászra, illetve jezsámenre emlékeztető illat lengi be.
- Fölálló, karcsú, tojásdad tobozok hossza 15-20 mm szélessége 4-5 milliméter. A fiatalon sárgászöld, éretten barna tobozt 8-12 vékony, egymásra hajló pikkely borítja.
- A legnagyobb óriás tuja a Csendes-óceántól 34 kilométerre, a Washington államban , az Aberdeen melletti Quinault-tó északnyugati partján álló Quinault Lake Red Cedar. Ebben a fában 500 köbméter faanyag van (összehasonlításképp: a legnagyobb ismert fa egy óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) — Sherman tábornok fája — 1480 köbméter faanyaggal). Ez 55 méter magas; átmérője és 6,04 méter (Van Pelt, 2002). A Brit Columbia-i Vancouver-szigeten, a MacMillan Provincial Parkban 1972-ig élt egy 800 éves és 74 méter magas példány is, de a vandálok felgyújtották és leégett.
- A felnőtt fákban termelődő thujaplicin gombaölő anyag, ami megakadályozza a fa elkorhadását. A fiatal fák viszont gyorsan korhadnak — annyira gyorsan, hogy egyes fákban ez a folyamat még életükben elkezdődik — emiatt üres törzsű példányokat is lehet találni.
- Örökzöld. Gyakran társul a duglászfenyővel (Pseudotsuga) és a hemlokfenyővel (Tsuga).
- Párás, csapadékos és meleg helyen érzi jól magát — a Nagymedve esőerdőben 1370 méterig.[1] Egyaránt kedveli a sűrű erdőket, a hegyoldalakat, a folyómedencéket és a mocsarakat.[4] Az árnyékos helyeken is képes szaporodni. A hűvösebb és nedves helyeken fagyérzékeny. A dugványról szaporított példányok érzékenyebbek a fagyra, mint a magoncok.
- A hegyoldalakon növő példányok csúcsát a nagy szelek rendszeresen letörik, de állandóan megújulva ezer évig vagy akár is tovább is élhetnek. A Queen Charlotte-szigeteken több 900 éves fa nő. A száraz, illetve szennyezett levegőt rosszul tűri, ezért nagyvárosokban viszonylag ritka. Óceáni éghajlaton a gyűjteményekből gyakran kivadul.
- Az idős növények földre hajló ágai gyakran legyökeresednek, és ezek a fák lassan ligetekké fejlődnek.
Felhasználása
- A fája egyenes és sima, kevés boggal. A puha, vörösesbarna fát nemcsak különleges megjelenése és illata miatt kedvelik, de azért is, mert nem korhad. Utóbbi tulajdonsága miatt a kültéri építkezéseknél igen kedvelt; készülnek belőle villanyoszlopok, hajópadlók és tetőzsindelyek.
- Mivel olajai elűzik a molyféléket és az egyéb kártevőket, előszeretettel készítenek belőle ruhásszekrényeket és ládákat; egy jobb láda több mint 100 évig megtartja olajos illatát. Mivel könnyű, rugalmas és erős, gitárok tetőanyagának is jó.
- Dísznövényként sövénnyé is nyírható. A mérsékelt öv számos tájára betelepítették, egyebek közt:
Európába, Ausztráliába (ott csak Sydney-től délre él meg), Új-Zélandra, az USA keleti részére és Hawaii hegyvidékeire. Nyugat-Európában erdészeti hasznosításával is próbálkoznak.
- Magyar Wikipédia: Óriás tuja
