Növények/A/Aszályfű

Az aszályfű az egyszikűek osztályának a perjevirágúak rendjébe, ezen belül a perjefélék családjába tartozó, Afrikában őshonos, mára az egész világon kozmopolita inváziós gyomnövény faj.

Magyarországon először 1914-ben figyelték meg Győrben, majd 1925-ben Budapesten a Regnum Marianum templom építései területén. Azóta lassan, fokozatosan terjed, Budapesten és agglomerációján kívül Szegedről, Debrecenből, Kecskemétről, Gödöllőről, Esztergomból és Vácról is jelezték.

Az aszályfű 30–60 cm magas, lágyszárú, egyéves növény. Sűrű bokrot képez, szára lapos. Bojtos, erős gyökérzete mélyre hatol. Hajtása elterülő, virágzata felemelkedő. 2-8 mm széles levele többnyire összehajló, V-alakú, fényes zöld színű, szőrös. A levélnyelvecske rövid, membránszerű, szélén rövid függelékekkel.

Virágzata 3–4 ágú szélmalomszerű füzéres ernyő, amelynek ágai 4–10 cm hosszúak. A füzérkék 3–8 virágúak, 6–12 mm hosszúak, 2 sorban állnak. A pelyvák egyenlőtlenek, hegyesek, az alsó 1 erű, a felső 5–7 erű. Egy növény kb. 40 ezer magot érlel.

A trópusi-szubtrópusi régiókban mezőgazdasági gyomnövény, parlagokon is gyakori. A mérsékelt övi országokban inkább járdák, utak mentén, repedésekben fordul elő, ahol jól bírja a taposást.

Melegkedvelő és fényigényes. Nedvességre is szüksége van, a száraz időszakokban növekedése jelentősen lassul. Magyarországon április végén, május elején csírázik; mind a csíranövény, mind a kifejlett egyed fagyérzékeny. Gyorsan, intenzíven növekszik, majd június–júliusban virágzik.

Magjai a nyár közepétől egészen a fagyok beálltáig érnek. A magok a talaj felszínén 2–5 évig tartják meg csírázóképességüket. A termések emberek ruhájára, cipőjére, autókra, állatokra tapadva, illetve széllel is terjednek.

Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Aszályfű

A Wikimédia Commons tartalmaz Aszályfű témájú médiaállományokat.