Állatok/Madarak/Hóbagoly
Hóbagoly
- (Bubo scandiacus, Syn: Nyctea scandiaca)
- Más neve(i): -
- A hóbagoly a madarak osztályának bagolyalakúak rendjébe és a bagolyfélék családjába tartozó faj.
- Védett madár! - Eszmei értéke:100 000,- Ft. (2012) Magyarországon fokozottan védett!
- 2002-ig a Nyctea nemhez tartozott, melynek egyetlen képviselője volt. Taxonómiailag eléggé izolált fajnak tartották, bár az uhufajokkal való közeli rokonságát már régóta tudták a rendszerezők.
- A 2002-ben lefolytatott molekulabiológiai vizsgálatok kiderítették, hogy valójában a (Bubo) nemhez tartozik. A nemen belül legközelebbi rokon fajai az amerikai uhu (Bubo virginianus) és a Magellán-uhu (Bubo magellanicus). (Néhány régebbi rendszer még a régi (Nyctea scandiaca) alakot használja.)
- Külső megjelenésében az uhufajoktól főleg a fehér tollazatával és a tollakkal borított csüdjével és lábujjaival különbözik. Ezek a bélyegek a sarkvidéki klímához és élőhelyhez való alkalmazkodás folyamán alakultak ki a fajnál.
- A bagolyfélék családjából a hóbagoly él a legészakabbra és az egyetlen faj a családból, amelyik a tajgaövnél északabbra költ.
- Az északi-sarkkör területén költ cirkumpolárisan, Izlandtól és Skandináviától keletre Kelet-Szibériáig, valamint Alaszkában, Kanadában és Grönlandon is. Költőterületének legdélebbi pontja Norvégia magashegységi területein van. 1967 és 1975 között a Shetland-szigeteken is költött.
- Elterjedési területén belül olykor jelentős mértékben vándorol, ott költ, ahol kellő mennyiségű táplálékot talál. Elsősorban fő táplálékállatainak, a lemmingek mennyiségének függvényében fordul elő egy adott területen.
- Állandó jelleggel nem vonul, de különösen hideg, hóban gazdag teleken, vagy ha lemmingek populációja a gradáció után összeomlik délebbre vándorolhat. Elsősorban a fiatal, még párba nem állt madarak elég kóborló természetűek. Időnként előfordulhatnak kóborló egyedei Oroszország középső részén, Közép-Ázsiában, Mandzsúriában vagy az Amerikai Egyesült Államok északi tagállamaiban is. Néha egy-egy egyed Közép-Európában is feltűnik, de sosem maradnak tartósan ennyire délre a költőterületektől.
- Gyér növényzetű, nyílt területeken, tundrán, füves, lápos területeken fordul elő, az erdős élőhelyeket többnyire elkerüli.
- Magyarországon rendkívül ritka kóborló.
- Méretben majdnem eléri az uhu (Bubo bubo) nagyságát. A kifejlett egyedek testhossza 52-70 centiméter, szárnyfesztávolsága 126-145 centiméter. A tojó egy ötödével nagyobb, mint a hím. A hím egyedek 52-64 centiméter hosszúak, míg a tojók 60-70 centiméteresek is lehetnek. A testtömeg alakulása is hasonló a két ivarnál. A kifejlett hóbaglyok tömege 0,7-3 kilogramm közötti. A kisebb testű hímek tömege 0,7-2,5 kilogramm, míg a testesebb tojók 0,8-3 kilogramm tömegűek.
- A hím tollazata majdnem teljesen fehér. A tojó tollazata fehér, sötéten mintázva, ami jó álca költéskor. A fiókák tollazata szürke színű.
- Feje - mint minden bagolyfajé - kerek. Fekete csőrének tövét sűrűn beborítják az apró pehelytollak. Szemei sárga színűek.
- Lábait egészen a lábujjakig sűrű, fehér tollazat borítja. Ezzel a tollazattal mintegy hócipőszerűen védi lábait a hideg ellen, miközben a havon ül.
- Éjszakai ragadozómadárként elsősorban szürkületkor, de ritkábban nappal is vadászik. Többnyire magányosan él. A szaporodási időben erőteljesen territoriálisak, a területüket a hímek hangjelzéssel és fenyegető testtartással védelmezik vetélytársaikkal szemben. A territórium nagysága a területen fellelhető táplálékmennyiségtől függ. A hóbagoly elterjedési területének nagy részén költözőmadár, télen a hideg északi területekről délebbre vándorol. Természetes ellenségei a rókák, szürke farkasok és a nagy termetű ragadozómadarak.
- A hóbagoly ragadozó, táplálékát elsősorban kis termetű rágcsálók (például lemmingek, egerek, patkányok, mókusok és egyebek) alkotják, de elkapja a nagyobb termetű nyulakat is. A nála kisebb termetű madarak sincsenek biztonságban tőle, hiszen a fácánokat, alpesi hófajdokat, récéket, ludakat, sirályokat és énekesmadarakat is elfogyasztja. Alkalmanként halat is zsákmányol, de nem veti meg a dögöt sem. Vadászat során egy nyílt terület legmagasabb pontján várakozik a közelben felbukkanó prédára. Lényegében teljes vadászterületét belátja egy helyben ülve, hiszen fejét 270°-ban képes körbefordítani. A nem emészthető csontokat, szőrt, tollazatot nagyméretű, hengeres köpet formájában öklendezi vissza.
- Egész életre szóló párkapcsolatot alkot. Kétévesen lesz ivarérett, a költési időszak májustól szeptember közepéig tart, a pontos idejét a táplálék bősége határozza meg.
- A hím az udvarlás során előbb egy "légi bemutatót" tart, gyakran zsákmánnyal a csőrében vagy a karmai között. Majd a földre leszállva folytatja a násztáncot, melynek végén zsákmányát a nőstény elé helyezi. Ritkán előfordul az is, hogy a zsákmányt repülés közben adja át a tojónak. A hím által foglalt territóriumban a nőstény választja ki a fészek helyét, mely valamilyen kisebb magaslat, dombocska. A nőstény ennek a kis magaslatnak a felszínén kis mélyedést kapar, és ebbe rakja tojásait anélkül, hogy bármivel kibélelné.
- A tojó 3-11 sima, csillogóan fehér tojást rak, melyen 32-34 napot ül. A tojó az első tojás lerakása után már ül a tojásokon. A kikelt fiókákról mindkét szülő gondoskodik. Azokban az években, amikor kevés a zsákmányállat, a hóbagoly lemond a költésről, és nem nevel utódokat.
- A fiókák körülbelül 25 nap után kezdenek repülni, és 5-7 hetes korukban kezdenek el saját maguk vadászni. Fiókáit agresszívan védi, még az emberre is képes rátámadni a saját revírjén belül.
- Szabadon 15 évet él, de fogságban elérte a 28 évet is.
- A hóbagoly populációja stabilnak tűnik, a becslések szerint a vadon élő állománya mintegy 290 000 egyedre tehető. Az ember vadászik rá húsáért, valamint trófeájáért is. A hóbaglyokat gyakran éri baleset az emberi tevékenységekből adódóan: elütik őket, illetve magasfeszültségű vezetékeknek repülnek.
- Korábban Kanadában a telelőterületen nagyszámú egyedet lőttek le, elsősorban trófea céljából. Ma ott hivatalosan védett faj, de illegális kilövések kis számban, de olykor ma is előfordulnak. Alaszkában és Kanadában a sűrűbben lakott részeken elég gyakori a tehergépjárművekkel való ütközés. Ez azonban lényeges nem befolyásolja a faj adott régióban élő állományát. Skandináviában egy enyhén fogyatkozó trend figyelhető meg a hóbagoly állományában, ami részben a klímaváltozásra vezethető vissza, részben pedig az élőhelyeken a fokozódó emberi zavarással lehet összefüggésben.
- A fajt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „nem veszélyeztetett” kategóriába sorolja. : A fenti veszélyforrások ellenére elterjedési területe óriási, és még nagyon sok, az ember által alig háborgatott részei vannak, ahol a faj biztonságban élhet.
Forrás: Magyar Wikipédia Hóbagoly
Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)
