Kertészet/Madarak/Kenderike

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 4437 bájt

Kenderike



Kenderike
2017.07.06.-42-Wendisch Rietz--Bluthaenfling-Weibchen.jpg
Kenderike


Kenderike
(Linaria cannabina, Syn:Carduelis cannabina)
Más neve(i): -

A kenderike a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó faj.

Védett madár! - Eszmei értéke:25 000,- Ft. (2012)
Skandinávia északi felének és Izland kivételével egész Európában fészkel. Költ Kis-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában is. Magyarországon általánosan elterjedt, gyakori madár. Kedvelt élőhelyei a lankás dombvidékek.De megtalálhatjuk az alföldön, erdőszéleken, vasúti töltések melletti bokrosokban, szőlőhegyeken, öreg temetőkben.
Testhossza 12,5–14 centiméter. Karcsú és hosszú farkú, rövid, szürke csőrű madár. A háta és dolmánya valamennyi tollazatban barna, torka krémfehér, közepén jellegtelen sötét pettyezettel. A fejoldal a szem fölött és alatt világos mintájú, piszkos szürke pofája közepén világos folt van. Kézevezői fehéren szegettek. A hím homloka és melle vörös, ősszel barnásvörös és részben elfedik a világos tollszegélyek. Tarkója egyöntetűen szürke. A nőstény tollazatában nincs vörös szín, tarkója barnásszürke, a mellén és a fejtetőn finoman sávozott.
Sűrű bokros területeken, kertekben, továbbá tövises, rekettyés tengerparti hangásokban, helyenként gyümölcsösökben fészkel. Mozgékony és aktív, gyakran rövid, szakaszos felrepülésekkel változtatja helyét. A párok egymás társaságában maradnak egész nyáron. Röptében száraz, de kissé orrhangú életerős „tigg-itt” vagy „tett-ett-ett” hangot ad, különösen intenzív, amikor szárnyra kap. Éneke rövid, kerepelő hangok egyvelege, dallamos füttyökkel ékesített hívóhangként jellemezhető. Néha elnyújtott, gyors tempójú strófákat ad elő, de többnyire „takarékon” énekel. Énekének gyakori elemei a hívóhangon kívül a „piú”, „trrrüh” és a „tu-ki-jű” motívumok. Magevő madár, fiókáit is elsősorban apró gyommagvakkal táplálja. Különösen kedveli a félig érett magvakat, nyáron például a gyermekláncfű termését. Télen a kenderikék csapatokba verődve járják a határt és főként a gazos tarlókon, mezsgyék közelében táplálkoznak.
Fészkét vadrózsa- vagy galagonyabokorban, borókában, fiatal lucfenyő ágai között, szőlőtőke alkalmas hajlatában, mindig alacsonyan, néha alig arasznyira építi a talajtól. A párok kora tavasszal alakulnak ki, és csakhamar megjelennek a kiszemelt költőhelyen. A hím egy kiemelkedő ponton gyakran és hosszan énekel. Amikor párja már a fészek helyét keresi, énekelve biztosítja a revírjét. A fészek száraz növényi szálakból, háncsdarabkákból, finom gyökerekből, néha mohából épül, a csészét finom gyökérszálakkal, szőrszálakkal béleli. A fészekalja 5-6 tojásból áll. A tojó egyedül kotlik. A hím többnyire a közelben tartózkodik, és ha párja elhagyja a fészket, nyomban mellé szegődik. A fiókák 10-12 nap alatt kelnek ki. A tojó az első napokban melengeti őket, később már mindkét szülő etet. A fiókák 11-13 napos korukban hagyják el a fészket. Szüleik még legalább tíz napig etetik és gondozzák őket.
Magyarországon elég gyakori fészkelő, részben állandó és telelő madárcsapatok vannak, a fészkelő állomány nagyságát 60 000-100 000 párra becsülik. Az ország egész területén megtalálható, de leggyakrabban a Dunántúli-dombságon és a Dunántúli-középhegységben és Északi-középhegységben tűnik fel.
Állomány Európában stabil. Itthon sem fenyegeti veszély, de élőhelyeinek megszüntetése a helyi populáció csökkenését okozhatja. Védett madár


Forrás: Magyar Wikipédia Kenderike

Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kenderike témájú médiaállományokat.