Kertészet/Madarak/Csuszka

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 13051 bájt

Csuszka



Csuszka
Csuszka
Apparently food does lie on the ground.jpg
Eingang zur Bruthöhle des Kleibers.jpg
Csuszka - Diósgyőri vár előtt, 2015.02.07 (1).JPG


Csuszka
(Sitta europaea, Syn:-)
Más neve(i): -

A csuszka a verébalakúak rendjébe tartozó kis termetű madárfaj, mely megtalálható Ázsia és Európa mérsékelt éghajlatú területein.

Védett madár! - Eszmei értéke:25 000,- Ft. (2012)
A csuszka is rövid farkú madár, hosszú csőrrel, testének felső részét szürkéskék tollazat borítja és fekete csík húzódik csőrétől a szeme körül elhaladva az állat szárnyáig. Énekesmadár, amely jellegzetes hangos és többször ismételt dvip hanggal rendelkezik. Három főcsoportjában összesen mintegy 20 alfaja létezik, melyek közül a nyugatabbra eső területeken élő madaraknak narancsos színezetű testük alsó része, fehér torokkal, míg az Oroszországban élő egyedek testén az alsó tollazat fehéres színű, viszont a Távol-Keleten élők tollazata szintén inkább az európai társaik narancsos tollazatához hasonló, ám hiányzik róluk a nyaki tollazat fehér színe.
Előnyben részesítik a lombhullató növények alkotta erdőségeket, terebélyes, idős fákkal, elsősorban a tölgyeseket. A párok állandó területeken élnek és fák odvaiban, általában fakopáncsok elhagyott fészkében fészkelnek, néha azonban természetes üregekben. Amikor az odú bejárata túl nagynak bizonyul a nőstények betapasztják sárral, hogy csökkentsék méretét és gyakran bevonják sárral az üregek belső falait is. Az általában 6-9 vörös pettyekkel pettyezett fehér színű tojásaik fenyőtűkön, vagy fakéregdarabokon fekszenek.
A csuszkák elsősorban rovarokat fogyasztanak, főleg hernyókat és bogarakat. Táplálékukat ősszel és telente bükkmakkal és más magvakkal egészítik ki. A fiókákat főleg rovarokkal táplálják szüleik, de magvakkal is kiegészítik, melyeket a fák kérgein és az ágakon találnak.
A csuszkák képesek fejjel lefelé is táplálkozni, ahogy haladnak lefelé a fatörzseken, ugyanúgy, mint, amikor épp felfelé kúsznak a törzsön. Gyakori vendégei a kihelyezett madáretetőknek is, ahol könnyedén zsíros falatokhoz és magvakhoz juthatnak. Megrögzötten rejti el élelmiszer tartalékait az erdőben.
Élőhelyéül leginkább különféle természetes és telepített lomberdők, arborétumok, parkok szolgálnak. Az ember közelségéhez is meglehetősen jól alkalmazkodott.
A Kárpát-medencében elterjedt, gyakori és rendszeres fészkelő. Magyarországon a becsült állománya 140 000 – 235 000 költőpár között mozog. A legtöbb csuszka az Északi-középhegységben és a Dunántúli-dombság területén él, a legritkábbak pedig a Dél-Alföldön.
A csuszka könnyen felismerhető, jellegzetes madár. Feje teteje, háta és szárnyai szürkéskékek, az arcrész mindig fehér, a hegyes csőr és a szemsáv pedig fekete. Hasának színezete alfajtól függően a fehértől a vörösesbarnáig változhat, a közép-európai Sitta europaea caesia hasa mélybarna. A fiatal egyedek színei elmosódottabbak.
A nőstények hasonló megjelenésűek a hímekhez, viszont jóval kevésbé élénk színezetűek, halványabb testük felső részén a kékesszürke tollazat és inkább fakó árnyalatokban a begyük.
Párzást követően a felnőtt példányok mintegy 80 nap alatt levedlik tollazatukat, amely időszak május végétől szeptember végéig tart, kivéve Szibériában, ahol júniustól szeptember közepéig tart a vedlés. Nyolc hetes koruk környékén a fiókák levedlik szárnytollaik egy részét.
A csuszka fákon él, nevét is onnan kapta, hogy akár fejjel lefele is haladva mintegy „csúszkál” a fatörzseken (akárcsak a fakúszfélék (Certhiidae)). Repülni is általában csak egyik fáról a másikig szokott. Táplálékát nyáron a fakérgen, ill. a kéregrepedések közt megbújó ízeltlábúak, lárváik és petéik képezik (elsősorban pókok, lepkepeték, mezei poloska-lárvák, bársonylegyek, iszapszúnyogok, fátyolkák), téli étrendjét viszont magvakkal kénytelen kibővíteni. Sokszor keresi fel a madáretetőket, gyakran különféle cinegefélékkel (Paridae) egy csapatba verődve.
Számos hangja ismert.
A csuszkák elsősorban rovarokat fogyasztanak, főnként hernyókat és bogarakat. A téli időszakban és ősszel táplálékukat kiegészítik magvakkal, mogyoróval és a bükkfák terméseivel. A fiókákat főleg olyan rovarokkal etetik a szülők, amelyeket a szülők is kedvelnek, valamint magvakkal táplálják kicsinyeiket. A táplálék jelentős részét fák kérgéről, nagyobb ágakról szedik össze, ugyanakkor átnézik a kisebb ágakat is. Időnként a földről is felcsipegetik a táplálékot, különösen akkor, amikor nincs költési időszak. A csuszkák képesek fejjel lefelé táplálkozni. Néha a prédát röptében ejtik el és a csuszkák gyakran eltávolítják a fakérget és a korhadt részeket is, hogy hozzáférhessenek a rovarokhoz, bár nem képesek olyan mélyre fúrni az egészséges farészeken, mint a harkályok. A csuszkák telente gyakran igénybe veszik az emberek által kihelyezett madáretetőket, ahol leginkább faggyút, sajtot, vajat és kenyeret fogyasztanak. Feljegyezték, hogy előfordult már olyan eset, amikor vágóhídon kutattak belsőségek után. A méretesebb szilárd táplálékokat mint, például a diókat és egyes nagyobb rovarokat beékelik a fák hasadékaiba vagy a fakéregbe, és ott zúzzák szét erős csőrükkel.
A növényi táplálékot egész évben raktározzák, de főként ősszel halmoznak fel nagyobb készletet. Az elraktározott táplálékot fák kérgébe, a talajra, vagy különböző repedésekbe rejtik. Az élelmet gyakran zuzmókkal, kéregdarabokkal, mohával álcázzák. Az elraktározott élelmet télen a hideg beköszöntével fogyasztják el. A bükkfák terméseiből igen nagy mennyiséget halmoznak fel. Azon madarak, amelyek tápláléka főleg a bükkfák terméseire épül, azoknak jóval kevésbé számít a túlélési esélyeikben, hogy az adott év mennyire bővelkedett táplálékban. Ugyanakkor a fiatal egyedek jelentős része elhull, amikor már ősszel is éheznek, vagy vándorolniuk kell táplálék után. Azokon a vidékeken ahol a mogyoró az uralkodó növényfaj ott mind a felnőtt egyedek, mind pedig a fiatalok túlélési esélye nagyobb még gyengébb termésű években is.
A csuszkák élőhelyükön, az erdők fáinak odvaiban rendezik be fészküket, melyet levelekkel és fakéreggel bélelnek ki. Gyakran elfoglalják a mesterséges fészekodúkat is. A berendezett fészek környékét a szülők védik a betolakodókkal szemben, az ajtónyílást pedig sártapasztással szűkítik körülbelül 30 milliméteres átmérőjűre.
A csuszkák monogám típusúak és a párok fészkelési és táplálkozási területet foglalnak el, ahol rendszerint telente is maradnak. Territóriumuk mérete kettőtől tíz hektárig terjed Európában. A hímek mind a területük védelmét, mind pedig a párzási, udvarlási szándékukat különböző hangjelekkel jelzik. Mindkét nem rendelkezik párzási rituáléval, amely során van, hogy egy helyben lebegnek a levegőben, vagy hullámvonalszerűen repülnek, a hím köröz a nőstény körül, széttárt faroktollakkal és megemelt fejjel. Az udvarlás során a hím táplálékot visz a nősténynek. Annak ellenére, hogy a csuszkák ragaszkodnak párjukhoz, mégis genetikai kutatásoknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy a Németországban költő populáció fiókái közt mintegy 10 százaléknyi nem a nőstény állandó párjától, hanem valamely szomszédos terület hímjétől származik.
A fészek többnyire fák odvaiban, üregeiben helyezkedik el, legtöbbször harkályok elhagyatott odúiban, időnként pedig egyéb természetes üregekben található. Szükség esetén a nőstény megnagyobbítja a már létező lyukat a bejáratnál, ám ha túl nagy lenne, akkor betapasztja sárral. A kis méretű bejárat és a mély üreg együttesen azt szolgálják, hogy a ragadozók számára megnehezítsék a fiókák elejtését. A kis bejárati rész egyben azt is meggátolja, hogy seregélyek foglalják el a fészket.[2] A fészkek általában kettő és húsz méteres magasságban találhatóak a földfelszíntől és többnyire mély odúk. Az üregek belsejét fenyőkéreggel és fakéreg darabokkal bélelik. A csuszkák gyakran évről évre ugyanabban a fészekben költenek. Általában 6-9 darab fehér alapon vörös pettyekkel tarkított tojást tojik a nőstény.
Időjárástól és táplálékkínálattól függően évente egyszer vagy kétszer kerül sor költésre. A 6-9 fióka csupaszon és vakon kel ki 14-18 napos kotlást követően, majd 20-22 napnyi folyamatos etetést követően kirepülnek. A család még jó ideig együtt marad a fészek közelében. A párok egy életre együtt maradnak.
A felnőttek éves túlélési aránya a csuszkák legtöbb életterén 51% körül mozog, míg egy kisebb belga tanulmány kiderítette, hogy a fiatal egyedek túlélési aránya csupán 25 százalék. A csuszkák átlagos várható élettartama kettő év és a legidősebb ismert példány 12 év 10 hónapot élt az Egyesült Királyságban. Egy másik viszonylag hosszú életet megélt madár Svájcban 10 és fél éves korában pusztult el.
Európai elterjedési területén legnagyobb természetes ellensége a karvaly (Accipiter nisus), a héja (Accipiter gentilis), a kabasólyom (Falco subbuteo), az európai törpekuvik (Glaucidium passerinum) és a [Kertészet/Madarak/Menyét|menyét]] (Mustela nivalis). Egy svéd tanulmány kimutatta, hogy a tanulmányozott területen lévő csuszkák fészkeinek 6,2 százalékát érte ragadozók általi támadás.
A seregélyek (Sturnus vulgaris) szívesen foglalják el a csuszkák korábbi fészkeit, amellyel csökkentik a csuszkák költésének sikerét. Ez leginkább akkor szokott előfordulni, amikor a fészek magasan van a föld felett és ahol igen sűrűn helyezkednek el a csuszkák költőterületei. Az örvös sándorpapagájok (Psittacula krameri) szintén versenytársat jelentenek a csuszkák számára a fészkelés terén. Az örvös sándorpapagájok inkább a szigetszerű városi erdőfoltokban vannak jelen, míg a csuszkák a nagy kiterjedésű tölgyerdőket kedvelik, amely csökkenti az egyedek közti versengést.
A Ptilonyssus nemzetségbe tartozó atkák, mint például a P. sittae megtalálhatóak a csuszkák orrüregében. A fonálférgek közül két faj, a Tridentocapillaria parusi és a Pterothominx longifilla is megtalálhatóak a csuszkák bélrendszerében.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) értékelése szerint a csuszkát nem fenyegeti különösebb veszély, és mivel ez az európai populációkra is igaz, SPEC értékelése sincsen. Magyarországon mindemellett védett!
A csuszkák európai populációját mintegy 22,5 és 57 millió egyed közé teszik, míg világszerte mintegy 45,9- 228 millió egyed is élhet. Kínában, Tajvanon, Japánban, a Koreai-félszigeten és Oroszországban is mintegy 10 000 és 100 000 pár élhet. Az ismert költőterület nagysága elérheti a 23,3 millió négyzetkilométert, amelynek jelentős része megfelelő életteret biztosít e madarak számára és a populáció stabilnak mondható létszámmal bír. Nagy kiterjedésű élőhelye és viszonylagosan nagy egyedszáma miatt a faj a nem fenyegetett státuszt kapta az IUCN listáján. Mivel az idős fák jelenléte élőhelyén alapvető a csuszkák fészkeléséhez, ezért az idősebb faállományok kivágása és ritkulása jelentősen lecsökkentheti a csuszkák helyi populációját.


Forrás: Magyar Wikipédia Csuszka

Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)


A Wikimédia Commons tartalmaz Csuszka témájú médiaállományokat.