Kertészet/Madarak/Fenyőrigó

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 7717 bájt

Kertészet

Fenyőrigó



Fenyőrigó
a fészkén
Férgekkel táplálkoznak
Telente bogyókkal táplálkozik


Fenyőrigó
(Turdus pilaris, Syn: -)
Más neve(i): -
A fenyőrigó a madarak osztályának a verébalakúak (rendjéhez, ezen belül a rigófélék családjához tartozó faj.
Védett madár! - Eszmei értéke: 25 000,- Ft. (2012)
Észak-Európa, Ázsia nagy részén fenyvesekben él, a Kárpát-medencében ritka, de rendszeres fészkelő. A fenyőrigó költöző madár, mely a palearktikus faunatartományban él. E madárfaj Norvégia, Svédország, Finnország, Belgium, Németország, Svájc, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Lengyelország, valamint Oroszországban Szibéria területén költ, akárcsak a Bajkálontúl területén az Aldan folyó vonaláig és a Tien-san hegység vonulatáig megtalálható. Telelőterülete Nyugat-Európát és Dél-Európát foglalja magába, valamint Észak-Afrikát, ugyanakkor nem túl gyakori madárfaj Földközi-tenger térségében. Keleten élő egyedei a telet Anatóliában, Izraelben, Iránban, India északnyugati részein, esetenként Északkelet-Indiában töltik. Kóbor egyedei előfordulnak Izlandon, Grönlandon, a Spitzbergákon, a Kanári-szigeteken, a Baleár-szigetcsoport tagjain, Madeirán, Korzikán, Szardínián, Szicíliában, Máltán és Cipruson.
Nyaranta a fenyőrigó a kevert faállományú erdőségekben gyakori, főleg nyír-, éger-, fenyőerdőkben, például a tűnyalábos fenyőket és a lucfenyőkkel borított erdőségeket kedveli, főleg azokat, melyek mocsarak közelében helyezkednek el. A fenyőrigók nem kerülik az ember közelségét, gyakorta előfordulnak mezőgazdasági területeken, gyümölcsösökben, parkokban és kertekben. E madárfaj a nyílt tundrát is benépesíti, valamint a hegyoldalak erdővel már nem borított területeit is. Telente nagyobb csapatokba verődik össze, melyek főleg a nyílt térségeken, gyümölcsösökben, mezőgazdasági területeken és szellősebb erdőségekben vernek tanyát. Nomád életmódot folytató madárfaj, mely a táplálékforrások után kutatva járja be a környező vidéket bogyók, rovarok után keresgélve. Az év utolsó hónapjaiban legelőkön és felszántott területeken is felbukkan.
A fenyőrigó könnyedén beazonosítható palaszürke fejéről, tarkójáról és nyakáról, sötétbarna hátáról, feketés farktollairól, valamint erősen pettyezett mellkasáról. Repüléskor szárnyainak fehéres alsó részei és hónalji részei teszik felismerhetővé. Éles, "tsak tsak" hívása repülés közben szintén egyik jellegzetes ismertetőjegye. A hím egyedek homloka és koronája kékesszürke és minden tollban fut egy barnásfekete középső sáv. Homloka és szemkörnyéki régiói feketék és halvány színezetűek, szemük fölött halvány sávok húzódnak. Fülük fedőtollai, tarkójuk, nyakuk hátsó részei és faruk palaszürke tollazattal borított, gyakran fehér sávval elválasztva a többi más színezetű tollazattal borított részektől. lapockájuk és palástjuk sötét gesztenyebarna árnyalatú, középen futó sötét sávokkal és halvány tollhegyekkel. Tizennégy farktollának mindegyike hegyes, míg a szélső kettő farktollaik mindkét oldalon valamivel rövidebbek, mely lekerekített formát kölcsönöz farkának. Farktollai barnásfeketék, összetéveszthetetlen sötétebb sávokkal tarkítva, mely csak bizonyos szögből és megvilágítás mellett látszik jól. Hossza 25-26 centiméter, szárnyfesztávolsága 39-42 centiméter, súlya 80-120 gramm. Háta gesztenyebarna, hasa fehér, feje hamuszürke, farka fekete, melle és oldalai rozsda sárgák, hegyes, háromszög alakú sötétbarna foltokkal tarkázva. Csőre sárga, lábai sötétbarnák.[1][3]
A nőstények hasonló megjelenésűek, mint a hímek, ugyanakkor palástjuk némileg barnásabb és a koronájuk keskenyebb fekete központi sávokat tartalmaz. Torkuk és begyük tollazata halványabb és kevesebb, kisebb pettyeket tartalmaz. Csőrük a hímek téli csőrszínéhez hasonló. A fiatal egyedek halványabb tollazatúak és kevésbé markánsan jelenik meg csíkozásuk és pettyeik is jelentéktelenebbek. A fiataloknak első vedlésük után alakul ki felnőttkori tollazatuk.
A költési időszak májusban kezdődik el Lengyelország vidékén, míg ettől északabbra, a messzi Skandinávia hűvösebb térségein csak kora júliusban kezd el költeni. A tojó építi meg a csésze formájú fészket, melyet meg sem kísérel elrejteni. A fészek elhelyezkedése igencsak változatos lehet. Fenyőrigó fészek gyakran erdőségekben, sövényekben, kertekben, sziklák közt, farakásban, fészerekben, vagy akár a földön is elhelyezkedhet. A fenyőrigók gyakran fészkelnek közel a többi fenyőrigó fészkeihez. A felnőtt egyedek agresszíven védik fészkeiket és a csoportos fészkelés segít védekezni a ragadozók ellen. A fészek száraz fűszálakból, gyomokból, néhány gallyból és némi mohából épül fel, melyet belülről sárral tapasztanak be, végül finom, puha szénaszálakkal bélelik ki.
Általában öt-hat tojást tojik a tojó, esetenként hármat, négyet, hetet, vagy nyolc darabot. A tojások mérete 28,8 millimétertől 20,9 milliméterig változik szélességben, míg hosszuk 33,5 és 23,4 milliméter között ingadozik. Tojásaik hasonló színűek, mint a fekete rigók tojásai. Alapszínük halványkék, amelyet barna, vagy vöröses pettyek díszítenek. A tojások kiköltése már azelőtt megkezdődik, mielőtt az összeset lerakta volna a tojó és tizenhárom-tizennégy napig tart a kotlás. A tojó kotlik döntő részben a tojásokon. A fejletlen fiókákat mindkét szülő táplálja. A fészek elhagyására általában tizennégy-tizenhat nap után képesek a kicsinyek, és általában két fészekaljat nevel fel egy fenyőrigó pár egy költési időszakban, főleg a fészkelőterületeinek délebbi részein.
A fenyőrigó kiterjedt elterjedési területtel rendelkezik, melynek területét 10 millió négyzetkilométerre becsülik a szakértők, amelyen az összesített egyedszáma mintegy 44-96 millió egyedet számlál. Csak az európai populációját 42 és 72 millió egyed közé teszik. Becslések szerint Oroszországban mintegy húszezer fenyőrigó él. Populációjának létszáma stabilnak mondható, ezért e madárfaj nem fenyegetett fajnak számít a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján.[1] A fenyőrigó Magyarországon védett madárfaj, melynek eszmei értéke 25 000 Ft.
Magyarországon 1951 és 2014 közt összesen 4 418 darab fenyőrigót gyűrűztek meg a szakemberek, melyből 285 egyed fióka volt. A hazánkban meggyűrűzött legtávolabbi előkerülést Oroszországból jelentették. A fenyőrigó egy évesnél idősebb egyedeit főleg január eleje és március vége között gyűrűzték meg, míg a meggyűrűzött fiókák döntő többsége május hónap során kapott azonosítót.


Forrás: Magyar Wikipédia Fenyőrigó

Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)


A Wikimédia Commons tartalmaz Fenyőrigó témájú médiaállományokat.