A búbos cinege a verébalakúak rendjébe, ezen belül a cinegefélék családjába tartozó apró termetű madárfaj, az európai kontinens egyetlen bóbitás cinegefaja.
Védett madár! - Eszmei értéke: 25 000,- Ft.(2012)
Besorolása vitatott, egyes rendszerbesorolások a Parus nembe sorolják Parus cristatus néven.
A búbos cinege alapvetően európai madárfaj. A Földközi-tenger keleti medencéjén, illetve a Brit-szigeteken (kivéve a Skót-felföldet) kívül a kontinens egész területén találkozhatunk vele, elsősorban a hegyvidékeken és fenyőerdőkben. A túlzottan hideg vidékeket (Skandinávia északi része) is elkerüli. A különösen hideg övezeteket kerüli, a kék- és széncinegéhez képest kevéssé alkalmazkodott az emberek közelségéhez.
Háta barna, hasa némileg világosabb, a begy felé egészen kifehéredik. A fekete szem-, torok- és nyakszalagok ennél a fajnál is jelen vannak, bár a szem feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V-t formázó sáv nem olvad a nyakszalagba. Az arcrész fehéres halványbarna, míg a fej tetejét díszítő bóbita feketébe hajló sötétbarna, de világos peremű kis tollakból áll.
A nemek egyformák. A búbos cinege méreteit tekintve a kékcinkéhez hasonlít leginkább: átlagos testtömege 10-13 gramm, hossza 11-12 centiméteres, szárnyfesztávolsága 17-20 centiméter.
Az elsősorban fenyvesekben élő faj hasznos rovarpusztító.Szívesen fogyaszt lárvákat, hernyókat. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt. Olykor felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.
Énekhangja lágy, de pergő trilla, de a cinegék jellemző „tszí-tszí-tszí” hívását is hallatja.Énekhangja
Búbos cinege öreg fenyvesekben és fenyőkkel elegyes lomberdőkben költ. Fészkéül különféle, sokszor maga vájta odvak szolgálnak, amiket mohával tölt fel és tollakkal bélel ki. Fészke környékét védi a betolakodókkal szemben. Évente kétszer költ, egy alkalommal 5-6 tojást rak. A gyámoltalan, fészeklakó fiókák két hét után kelnek ki, majd 18-22 napos folyamatos szülői táplálás után kirepülnek.
Magyarországon rendszeres fészkelőnek mondható az Alpokalján és kisebb mértékben az Északi-középhegységben is. Becslések szerint Magyarországon 3500-5000 fészkelő pár élhet.
A viszonylag gyakori faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése 4-es (jó kilátású, zömmel európai faj). Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez!