Kertészet/Madarak/Bölömbika

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 5539 bájt

Bölömbika



Bölömbika
Bölömbika
Eurasian Bittern (Botaurus stellaris) (33014375422).jpg


Bölömbika
(Botaurus stellaris, Syn:-)
Más neve(i): dobos gém, vízi bika, nádi bika, ökörbika, bikagém, muszkagém.

A bölömbika a madarak osztályának gödényalakúak rendjébe, ezen belül a gémfélék családjába és a bölömbikaformák alcsaládjába tartozó gázlómadár.

Védett madár! - Eszmei értéke:100 000,- Ft. (2012)
Két alfajra osztható a bölömbikák faja. Az Európa és Ázsia északi részén, valamint az afrikai kontinens északi partvidékén honos alfaj a (B. s. stellaris), míg a déli alfaj Afrika déli partvidékei mentén él, nádasokkal borított nyíltabb térségekben is felbukkan. A bölömbikák jelenléte különösen tavasszal feltűnő, amikor a hímek jellegzetes párzási hívójelei hallhatóak. A bölömbika halakkal, kisebb emlősökkel, fiókákkal, kétéltűekkel, rákokkal, valamint rovarokkal táplálkozik. Fészkét általában nádszálak közé építi, közel a vízfelszínhez. A tojó kotlik a fészekaljon és táplálja a fiókákat, amelyek körülbelül kéthetes korukban hagyják el a fészket. További hat hétig tart, mire teljes tollazatuk kifejlődik a kicsinyeknek, mialatt a tojó vigyáz rájuk.
Speciális élőhelyi igényei miatt és élőhelyének beszűkülése miatt e madárfaj globális egyedszámának csökkenése várható. Mivel a csökkenés üteme lassú, ezért a Természetvédelmi Világszövetség a nem fenyegetett fajok közé sorolja. Ennek ellenére a déli féltekén elterjedt alfajának néhány helyi populációját veszély fenyegeti és ezek jóval drámaibb csökkenésnek vannak kitéve. Az Egyesült Királyságban ez a leginkább veszélyeztetett madárfaj.
A bölömbika alapvetően világosbarna rejtőszínű, tollazata sötétebb barna és fekete csíkokkal mintázott. A feje teteje fekete, a szájzuga kékeszöld. Hossza mintegy 70-80 centiméter, szárnyfesztávolsága a 125-135 centimétert is eléri – a valóságban azonban jóval kisebbnek látszik, mivel rendszerint gubbasztó testtartásban látható. Tömegét tekintve a hím a nagyobb (1-2 kilogramm között), míg a tojó mintegy 0,5-1 kilogramm közötti testtömegű.
A nagyobb termetű gázlómadarak közé tartozik, és a többi gémfélétől eltérően kizárólag költőhelyén, a sűrű vízi növényzet között keresi táplálékát. Békákat, halakat, gőtéket, gyíkokat, madárfiókákat, ízeltlábúakat, ősszel és télen kis rágcsálókat is fogyaszt. Vonuló madár, általában március elején érkezik és október közepén távozik. Meleg vizű kifolyók, egyéb, be nem fagyó vizek mellett egyes példányai – gyakran kisebb csoportokban – áttelelnek. Vonulás előtt nem gyülekezik csapatokba. Telelőterülete a Földközi-tenger partvidéke, főként az észak-afrikai partok.
Színezete kiváló rejtőzködési lehetőséget biztosít számára a nádasokban. Ha veszélyt észlel, nyakát kinyújtja és csőrét felfelé tartja („cövekel”). Mivel hosszú ideig képes mozdulatlanul maradni, gyakorlatilag észrevehetetlen. Ha hirtelen meglepik, szárnyát kitárja, és nyitott csőrrel csapkod.
Költéskor hallatott hangja, melyről nevét is kapta, jellegzetes mély, búgó, kéttagú bömbölés, mint a távoli ködkürt. Néha kilométernyi távolságra is elhallatszik. Repüléskor a gémfélékre jellemző érdes kiáltásokat hallat.
A gémfélék többségével ellentétben nem alkot költőtelepeket, hanem magányos fészkelő. Ovális, nádból, sásból és gyékényből álló fészkét a sűrű növényzet közé építi, közvetlenül a vízszint fölé. Fészkelőhelyként elsősorban a nagyobb kiterjedésű nádasokat kedveli. Költését április közepén kezdi és június végén, július elején fejezi be. Tojásainak száma 4-6. Csak a tojó kotlik, a hím a fiókák etetésében sem vesz részt. A kotlási idő 25-26 nap. A kikelt fiókák eleinte kisebb vízirovarok lárváit és más lágy táplálékot kapnak, később viszont nagyobb állatokat is visz a tojó a számukra. Két-három hétig maradnak a fészekben, utána szétmásznak a környező növényzet közé. További öt-hat hét múlva válnak röpképessé.
Magyarországon a bölömbikák állománya stabil, 700-1000 költő pár közé tehető. Elsősorban a Tisza-tó, a Fertő, a Balaton, a Kis-Balaton és a Tisza, valamint a többi alföldi víz mentén fordul elő, Észak-Magyarországon és a Dunántúlon kisebb az állománysűrűség.
Bár az állománya stabil, a bölömbika Magyarországon fokozott védettséget élvez, eszmei értéke 100 000 forint. Európai léptékben azonban sebezhető a faj, SPEC értékelése 3-as (az európai állomány kedvezőtlen státusban van, de a teljes állomány zöme nem Európában fordul elő).


Forrás: Magyar Wikipédia Bölömbika

Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)


A Wikimédia Commons tartalmaz Bölömbika témájú médiaállományokat.