Kertészet/Madarak/Fenyvescinege

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 3417 bájt

Fenyvescinege



Fenyvescinege
Periparus ater
Periparus ater


Fenyvescinege
(Periparus ater, Syn:Parus ater)
Más neve(i): -

A fenyvescinege a verébalakúak rendjébe, ezen belül a cinegefélék családjába tartozó erdei madárfaj, Európa legkisebb cinegéje.

Védett madár! - Eszmei értéke:25 000,- Ft. (2012)
Besorolása vitatott, egyes rendszerezők a Parus nembe sorolják Parus ater néven
A fenyvescinege eurázsiai madár. Európa nagy részén megtalálható Skandinávia északi részét kivéve, illetve a Kárpát-medencében is ritka. Mint neve is mutatja, elsősorban fenyőerdőkhöz, főleg lucosokhoz kötődik.
A fenyvescinege alfajai meglehetősen változatosan néznek ki, van köztük sárgás és fehér alapszínű, barna, olajzöld és szürke hátú. Az Európában legelterjedtebb Parus ater ater szürke és fehér, a fiókák még sárgásak. Mindig jellemző azonban az arcfolttal megegyező színű tarkófolt, amit a fekete sapka keretez, illetve a széles, fekete toroksáv.
A faj testtömege 8-10 gramm, átlagos testhossza 11-12 centiméteres, szárnyfesztávolsága pedig 17-21 centiméter körül mozog.
Rokonaihoz hasonlóan elsősorban ízeltlábúakat fogyaszt, étrendjében különösen aknázómolyok és araszolók hernyói, levél- és szövődarazsak szerepelnek. A mérsékeltebb éghajlatú vidékeken állandó madár lévén a téli időszakban magvakkal, bogyókkal egészíti ki étrendjét és nagy szükség esetén kóborolhat. A tajga fenyvescinegéi telente délebbre vándorolnak.
Hangadása a széncinegééhez hasonló, ám magasabb annál. Legjellemzőbb hangjai a „ficsa-ficsa” hívás, illetve a csízre emlékeztető lágy „tlüi”.
A fenyvescinege elsősorban fenyvesekben vagy kevert erdőkben fészkel a fák odvaiban, illetve a cinegékre nem jellemző módon olykor sziklarepedésekben vagy az avar mélyedéseiben. A csésze alakú fészek állati szőrből készül, a szülők növényi részekkel teszik kényelmesebbé.
Évente két költésre kerül sor. Egy fészekalj 8-10 tojást tartalmaz, amelyek 12-15 nap szakadatlan költést követően kelnek ki. A mindkét szülő által táplált, eleinte csupasz és vak, fészeklakó fiókák 17-21 napon belül repülnek ki.
Magyarországon nem különösebben gyakori, de rendszeres fészkelő.
Magyarországi állománya az Alpokalján, a Zalai-dombságban és az Északi-középhegységben a legsűrűbb, a legkevésbé pedig az Alföldön és a Kisalföldön jellemző. Becslések szerint Magyarországon 4000 – 20 000 fészkelő pár él és az egyedszám növekvő trendet mutat.
A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez


Forrás: Magyar Wikipédia Fenyvescinege

Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fenyvescinege témájú médiaállományokat.