Állatok/Madarak/Fekete rigó
(Turdus merula szócikkből átirányítva)
.jpg)
Fekete rigó
- (Turdus merula, Syn: -)
- Más neve(i): Feketerigó
- Védett madár! - Eszmei értéke:25 000,- Ft. (2012)
- A fekete rigó a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a rigófélék családjába tartozó faj.
- Európa és Ázsia nagy részén megtalálható. Eurázsián kívül Makaronézia szigetein és Északnyugat-Afrikában is fészkel.
- Betelepítették Ausztráliába, Tasmániába és Új-Zélandra. Sikertelenül próbálták meghonosítani az Egyesült Államokban, a Fidzsi-szigeteken, a Dél-afrikai Köztársaságban és Szent Ilona szigetén.
- Sík-, domb- és hegyvidékeken egyaránt gyakori faj. Nagyobb városokban is megtelepszik.
- A közönséges fekete rigó Eurázsiában, Észak-Amerikában, a Kanári-szigeteken és Dél-Ázsiában fészkel. Ausztráliába és Új-Zélandra az ember közreműködésével jutott el. A madárpopulációk a déli és a nyugati területeken letelepedtek, míg az északabbi, valamint a magasabb hegyvidéki területeken élő populációk költöző madarak. Vándorló egyedei a teleket Észak-Afrikában és Ázsia trópusi vidékein töltik. A városokban élő példányok többnyire a városokban töltik a telet a hidegebb éghajlati övben, mindeközben a vidéki fajtársaiknál több táplálékmennyiséghez jutnak és ezen kedvező körülmények miatt korábban jelölik ki területeiket és korábban is kezdenek párosodni. Elterjedési területein belül főleg a sűrű aljnövényzettel bíró erdőségekben fészkel. Ugyanakkor a kertek alkotják a legideálisabb fészkelőhelyet e madárfaj számára, ahol hektáronként akár 7,3 pár egyed is lehet, miközben az erdőségekben ez a sűrűségi arány ennek csak mintegy tizede. Beépített, vagy nyílt térségekben ennél jóval kevesebb az egyedszám.
- Bogarakat és azok lárváit, pattanóbogarakat, cserebogarakat, lószúnyogokat és gilisztákat zsákmányolnak, de nagyon szeretik a gyümölcsöket is. Egy részük állandó, más részük a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban tölti a telet.
- A hím fekete rigó védelmezi a fészkelőhelyet, elkergetve a többi hímet a környékről a meghajlás és futás fenyegetés mutatásának alkalmazásával. Ez egy rövidebb futást takar, ahol a fej fel van emelve, majd a farkával tompítja meghajlását. Ha párharcra kerül sor a hímek között, akkor az általában csak rövid ideig tart és többnyire a támadó gyors elkergetésével jár. Tavasszal a tojók is igen agresszív viselkedésűek, amikor a többi tojóval az értékesebb fészkelőhelyekért folyik a verseny. A tojók közt is előfordul párharc, amely kevésbé gyakori, ám annál hevesebb.[21]
- A csőr külleme fontos a fekete rigók közti párbeszédek során. A területét védelmező hím egyed jóval agresszívebb viselkedést mutat élénk narancssárga csőrével, míg egy első éves hím csőre sárgás, amely a fiatalok egyik jellemzője. A tojó nem mutat különbséget csőr tekintetében a hímtől, ám fényesebb csőre van, Ameddig megfelelő mennyiségű téli eledelhez van hozzáférése a madaraknak, addig mind a hím, mind pedig a tojó a területükön maradnak akár egész évben is, ahelyett, hogy más területeket vennének birtokba. A költöző egyedek társaságkedvelők és kisebb csapatokban vonulnak és kisebb, laza csoportokban vándorolnak a telelőterületeken. Vándorlás közben a költöző egyedek előbb gyors szárnycsapásokkal haladnak előre, majd vitorlázva csökkentik a repülési magasságot, ami eltér e faj gyors repülési módjától, és a többi nagyobb testű rigóféléétől.
- A csésze formájú fészek fűszálakból, levelekből, vagy egyéb növényi részekből áll, melyet sárral tapasztanak össze. A fészek építésében kizárólag a nőstény vesz részt. A tojó 3-5, (általában négy) kékeszöld, barnáspiros pettyekkel díszített tojást tojást rak, amely a tojásdad alakjának kiszélesedő részén nehezebb. A tojás 7,2 gramm súlyú, melynek mintegy 6 százalékát teszi ki a héj.
- A tojó 12-14 napig kotlik, mielőtt a fiókák vakon és csupaszan kikelnek. A fiókák kirepüléséhez további 10-19 napnak kell eltelnie (átlagosan 13,6 nap), miközben mindkét szülő táplálja a kicsinyeket és eltávolítják az ürüléket a fészekből. A fészkek gyakran rosszul rejtettek más madárfajokhoz viszonyítva, ezért számos alkalommal (89 százalékban) a fészekrakás eredményét a ragadozók teszik tönkre. A fiatalokat a szülők még további három hétig etetik, miután elhagyták a fészket és elkezdik a fiókák a szülőket követni az élelem után való kutatásban. Ha a tojó új fészekaljat hoz létre, akkor a hím folytatja a kirepült fiókák etetését és a táplálékszerzésre való tanítását.
- A másodszori költés elég gyakori és gyakran a korábban már használt fészekben költi ki új fészekalját. A harmadszori költés gyakorisága annál nagyobb, minél délebbi területen vizsgáljuk a fekete rigók életterét.
- Egy átlagos feketerigó mintegy 2,4 év várható élettartammal bír,[29] valamint a madarak gyűrűzéséből tudjuk, hogy a legidősebb eddig élt példány 21 évet és 10 hónapot élt meg.
- Ágvillába, bokorra, tüskés cserjére építi gallyakból, fűszálakból álló, sárral összetapasztott, mély, csésze alakú fészkét. A hímek februárban foglalják el territóriumukat. A hím énekével csalogatja a tojókat, az idegen hímeket elüldözi. A 4–5 tojáson, amelyek halványzöldesek, halvány rozsdás és ibolyás színű pöttyökkel, 14 napig kotlik a tojó. Két hét után a fiókák kiugrálnak a fészekből, a pár még két hétig eteti őket, majd új fészekaljba kezdenek.
- A hím fekete rigó fejét le-fel hajtva futkározva jelzi a tojónak párosodási szándékát, nyitott csőrrel és fojtott énekkel. A tojó mindaddig mozdulatlan marad, amíg fel nem szegi fejét és meg nem emeli farktollait, jelezvén, hogy készen áll a párosodásra. Ezen madárfaj monogám típus, ezért párjuk mellett általában életük végéig kitartanak. A párok különválási aránya húsz százalék fölötti, mely a gyenge megtermékenyítés után szokott bekövetkezni. Jóllehet monogám párkapcsolatban él a legtöbb fekete rigó, ugyanakkor kutatások bebizonyították, hogy 17 százalékra tehető az extra apaság, azaz a hím egyedek mintegy 17 százalékban sikerrel párosodnak más nőstényekkel is a párjukon kívül.
- A fekete rigó márciusban kezd el szaporodni, ám a keletebbi és az indiai szubkontinensen élő fajtársai ennél akár egy, vagy több hónappal is később kezdenek el párosodni. Új-Zélandon a fekete rigók augusztusban kezdenek el költeni. A fekete rigó pár a megfelelő fészekrakóhelyet bokrok, kúszónövények szövevényében találja meg, előnyben részesítve a tüskés, vagy örökzöld bokrokat, mint például a borostyán, a magyal, a lonc és a galagonya. A rigók időnként fészerekben, csűrökben, vagy egyéb ember által épített melléképületekben fészkelnek.
- Az elsőéves hím fekete rigó, amelyik már ivarérett és ezért részt vesz a párosodás jogáért folytatott versenyben, kedvező időjárás esetén már január végén elkezdi éneklését, hogy ezáltal is kijelölhesse felségterületét, melyeket március végén az idősebb hímek éneklése követ. A hímek dala változatos és dallamos, kissé hajlított trillázás, melyeket fák tetején, tetők ormain, vagy magasabban fekvő pontokon állva ad elő, elsősorban a márciustól júniusig tartó időszakban, néha július elejéig. Számos egyéb hívójel is ismert a fekete rigóknál, ide értve a "szííí" és a "púk-púk-púk" figyelmeztetést, amelyet a területre belépő földön járó ragadozók (például macskák) megpillantásakor hallat, valamint a különféle "csink" és "csúk-csúk" hangelemek. A területét védelmező hím változatlan formában adja a "szink-szink" hangjeleit esténként (általában sikertelenül), hogy elzavarja a többi hímet és megakadályozza ezáltal, hogy az ő területén kezdjenek el énekelni. Akárcsak más énekesmadarak, a fekete rigó is magas "szííí" hangot hallat, ha ragadozómadarak bukkannak fel és a hangot gyorsan változtatja, ezzel is megnehezítve annak forrásának megtalálását a növényzetben.
- Az ember közeli környezetben a fekete rigók legnagyobb természetes ellenségei a házi macskák, amelyek leginkább a frissen kikelt fiókákat veszélyeztetik. A rókák (Vulpini), valamint a ragadozó madarak, mint például a karvalyok (Accipiter nisus), valamint az Accipiter nemzetségbe tartozó többi ragadozó madár szintén elejtik a rigókat, amikor alkalmuk nyílik rá. Habár csak nagyon kevés bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a fekete rigók létszámát csökkentenék, vagy tojásaikat elfogyasztanák, ám a varjúfélék (Corvidae), mint például a szarkák és a szajkók (Garrulus glandarius) hatással vannak a fekete rigók egyedszámára.
- E madárfaj esetenként az élősködő kakukkfélék (Cuculidae) áldozatává válik, és a kakukk (Cuculus canorus) felnevelteti vele fiókáit, ám ez csak elenyésző esetekben fordul elő, mivel a rigók felismerik a kakukkok felnőtt egyedeit, és képesek felismerni a nem odaillő tojásokat. Az Egyesült Királyságban 59 770 rigófészket vizsgáltak meg, és mindösszesen háromban volt kakukktojás, amely mindössze 0,005 százaléka a vizsgált fészkeknek.
- A többi énekesmadárnál is általánosan előfordulnak élősködők, így a fekete rigó állományát is érintik. A fekete rigók 88 százalékánál található valamilyen élősködő, elsősorban a testükben. A rigók több mint 80 százaléka fertőzött valamilyen vérben előforduló parazitával, mint amilyen például a Leucocytozoon, a Plasmodium, a Haemoproteus és a Trypanosoma fajok.
- A fekete rigók életük jelentős részét a földön töltik élelem után kutatva, ahol kullancsokkal fertőződhetnek, melyek külső élősködők, és főleg a rigók fejéhez tapadnak hozzá. Franciaországban a vidéken élő fekete rigók 74 százaléka volt megfertőzve a kullancsok Ixodes fajával, miközben a városi populációnak csak mintegy 2 százalékát érintette ugyanez a probléma. A fekete rigó az egyik olyan ismert állatfaj, amely képes félig éberen aludni. Ilyenkor az agyuk egyik féltekéje gyakorlatilag pihen, miközben elektroenkefalográfiai eszközökkel kimutatható, hogy a másik agyfél éber marad. Ennek az a haszna a rigók számára, hogy olyan helyeken is képes nyugodtan és biztonságban aludni, miközben éberen figyel környezetére.
- Napjainkban nem ismertek egyedszámát drasztikusan csökkentő tényezők. A fekete rigónak viszonylag nagy kiterjedésű élőhelye van, amely mintegy 10 millió négyzetkilométert foglal magába. Egyedeinek számát csak az európai kontinensen mintegy 79 és 160 millió példány közé teszik a szakemberek. Ennélfogva a kevésbé veszélyeztetett fajok közt szerepel az úgy nevezett Vörös listán, amely a veszélyeztetett állatfajokat sorolja fel. Néhány kisebb helyi populációjától eltekintve a fekete rigó állománya folyamatosan növekszik.
Forrás: Magyar Wikipédia Fekete rigó
Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)
