Állatok/Madarak/Füsti fecske
(Hirundo rustica szócikkből átirányítva)
Füsti fecske
- (Hirundo rustica, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A füsti fecske a verébalakúak rendjébe és a fecskefélék családjába tartozó, apró testű, villámgyors röptű, a villásfecskék nemének legelterjedtebb faja.
- Védett madár! - Eszmei értéke:50 000,- Ft. (2012)
- Jellegzetes külsejű énekesmadár, testének felső részén kékesfekete tollazattal, villás farktollakkal és ívelt, hegyes szárnyakkal. Megtalálható Európában, Ázsiában, Afrikában és az amerikai kontinensen.
- Ausztrália és az Antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedt vándormadár, csak a hideg éghajlati övet és a sivatagos területeket kerüli. A füsti fecskét széles elterjedési terület jellemzi, fészkelő állományai Eurázsia, Észak-Afrika és Észak-Amerika nagy részén megtalálhatóak. Vonuló és telelő állományai Afrikában a Szaharától délre eső területeken, Ázsiában Pakisztántól egészen Új-Guineáig terjedő területeken, Ausztrália északi részein, valamint Közép- és Dél-Amerikában találhatóak.
- A Kárpát-medencében az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban figyelhető meg. Rendkívül gyakori fészkelő.
- A füsti fecskéknek hat alfaja van, melyek szerte az északi féltekén költenek. Négy alfajuk vándorol délebbre telelni. Telelési területük a sarkvidéket leszámítva kiterjed Argentína középső és távolabbi déli vidékeire, Dél-Afrikára és az ausztrál kontinens északi vidékeire is. Nagy kiterjedésű élőhelye egyben azt is jelenti, hogy a füsti fecske nem veszélyeztetett madárfaj, ám helyi populációit megtizedelhetik bizonyos, az adott helyen bekövetkező kedvezőtlen folyamatok.
- A füsti fecske a nyílt vidék madara, mely főleg ember alkotta szerkezetekre építi fészkét, és szinte mindenütt elterjedt, ahol emberek élnek. Csésze formájú fészkét sárgolyókból építi istállókban vagy azokhoz hasonló helyeken. Repülés közben rovarokkal táplálkozik. E madárfaj jelentős mértékben kötődik az emberekhez, és rovarevő mivolta miatt az ember elviseli jelenlétét, mely kapcsolatot megerősítették az idők során e madarakkal és fészkeikkel kapcsolatban kialakult babonák is. Számos irodalmi és vallási mű hivatkozik a füsti fecskékre.
- Ausztria és Észtország hivatalos madara.
- Magyarországi becsült állománya az ezredfordulón 220-320 000 párra volt tehető, és stabilnak volt mondható (2001 és 2006 között drasztikusan csökkent az állomány), ami miatt 2010 után már csupán 89-102 000 pár fészkel hazánkban. Legnagyobb sűrűségben az Alföldön és a Kisalföldön fordul elő, de egész Magyarországon találkozhatunk a fajjal. A legritkább a városi területeken.
- A füsti fecskét először Carl von Linné írta le 1758-as kiadású Systema Naturae című művében Hirundo rustica néven. A Hirundo latin jelentése fecske, míg a rustica utótag azt jelenti: vidéki.[6] E madárfaj csak az egyike mindazon fecskeféléknek, melyeknek élettere magában foglalja az amerikai kontinenst is, ugyanakkor a fecskék Afrikában őshonosak. Az Oxford English Dictionary 1851-re teszi a barn swallow, az állat angol köznapi nevének megjelenését, ugyanakkor Gilbert White 1789-es kiadású, The Natural History of Selborne című művében így ír róla: „A fecske, annak ellenére, hogy elnevezése kémény fecske, mégis semmiféle köze nincs a kéményekhez, ugyanakkor gyakran csűrökben, melléképületekben épít fészket a szarufák ellenében..." Svédországban csűrökben költ, ezért ladusvala, azaz csűr-fecskének nevezik.
- Élőhelye a nyíltabb lakott területek, tanyák környéke; rétek, tavak, folyók felett. Nyitott fészkét szalmával kevert sárból tornácok, istállók gerendái, ereszek stb. alá építi. Néha nyitott ablakú konyhába, lakószobába is befészkel. Magyarországon gyakori fészkelő, főleg épületeken. Hortobágyon az itató kutak oldalába fészkel. Vonuló.
- Repülő rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik. Az ősz közeledtével mind kevesebb rovar repked a levegőben, ílyenkor a vízpartok környékén keresgél.
Forrás: Magyar Wikipédia Füsti fecske
Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)
