A tök a tökfélék Cucurbitaceae családjának (95 nemzetség, 950–980 faj!) névadó nemzetsége.
Magyarországon általában kertekben termesztik a tökfajokat. A lopótök kivételével Amerikából származik, Európába, Ázsiába és Afrikába a spanyolok, portugálok vitték be a 16. században.
E szóban forgó sokaság hazánkban is ismert és termesztett képviselőit két, egymástól megkülönböztethető, a szedési érettséget, valamint az elkészítés módját is figyelembe vevő csoportba sorolja. Ennek alapján nyári (főző) és téli (sütő) tökökről beszélhetünk.
A tökfélék családjának névadó nemzetségébe (Cucurbita) tartozó fajok fajtáinak termesztését a Cucurbitaceae család fajait, fajtáit a legfontosabbak közé sorolhatjuk. [1]
A termesztett tökök nagy része négy tökfajhoz tartozik. Ezek közül a laskatöknek nincsenek nagyon elkülönült fajtái, a pézsmatöknek kevés, az óriás- ill. spárgatöknek viszont számtalan termesztett fajtája van.
A nemzetségbe az alábbi 18 faj és 1 hibrid tartozik:
(Az angol „Fallabda” szó a Massachusetts-i indiánok „askutasquash” szavából származik, melynek eredeti jelentése „nyersen vagy főzés nélkül fogyasztva”. A "tök” szót a görög „pepon” kifejezésből származtatják, ami „nagy dinnyét” jelent.)
Ezek hosszú tenyészidejű fajok, a termések betakarítása ősszel történik, a termések hónapokig is eltarthatóak, ezért téli tököknek nevezhetjük őket. Az első két faj képviselői élénk narancssárga hússzínnel és kiemelkedő beltartalmi értékekkel (magas karotin- és cukortartalom) jellemezhetők.
Konyhai elkészítésük alapján ezt a csoportot hívjuk más néven sütőtököknek. A Cucurbita pepo teljes érettségben szedett és étkezési célra használt fajaira a durvább, kevesebb karotint tartalmazó terméshús jellemző. Szintén ehhez a fajhoz tartoznak – és biológiai érettségben takarítjuk be – a díszítő értékkel bíró (dísztökök, töklámpás), valamint az ehető tökmag és a tökmagolaj előállítására alkalmas fajtákat. Gazdasági érettségben szedjük a Cucurbita pepo alapfaj nagyon sok fajtáját. A termések zömét tavasszal és nyáron fogyasztjuk, ezért ezeket nyári tököknek nevezzük.
Konyhai elkészítésük alapján ezt a csoportot hívják főzőtököknek. A legismertebb csoportok a "nyakas-" és "görbetök" (ezek hazánkban ma sem elterjedtek), a spárgatök, a cukkini és a sajátos termésformájú patisszon.
A Cucurbita nemzetségen kívül azonban a kobakosak családjában nagyon sok egyéb faj található, melyek termesztése és fogyasztása a világ különböző részein igen nagy jelentőségű. Hazánkban a Lagenaria nemzetség szintén már régóta ismert (legismertebb képviselői: lopótök, kolbásztök, üzemi szintű termesztésük azonban a későbbiekben sem fog elterjedni, házi-kertek növényei maradnak. Az ebbe a nemzetségbe tartozó fajokat ugyanúgy „töknek” hívjuk, és már a korábbi időkben is félreértésekre adott okot, hogy a „cucurbita” szót ugyanúgy használják rájuk. Ezért sokszor a tévesen átvett szóhasználat, valamint a megfelelő rendszertani ismeretek hiánya ugyanúgy tükröződik a tudományos leírásokon is.
