Növények/H/Hamvas éger

Cserje, vagy kisebb fa, magassága átlagosan 3-15 méter, csak néha magasabb, legfeljebb 20 méteresre nő meg. Koronája szélesen kúp alakú vagy oszlopos, de nem magasra ívelő, hanem kissé hegyes.

Ágai igen lazán helyezkednek el, kissé szabálytalanul. A kérge sima, sötétszürke-zöldes, felfelé kissé mindig világosabb, sok függőlegesen elhelyezkedő paraszemölccsel. A hajtások alsó oldalukon ezüstösen molyhosak (szőrösek), felül vörösesbarnák, később kopaszok és fényesek. A rügyek nyelesek, hegyesebbek, kissé félrehajlanak, bíborszínűek, nem ragadnak.

A levelek szórt állásúak, egymástól kissé távol ülnek, és nem fedik egymást, csúcsuk igen hegyes, ovális vagy kerek formájúak, kb. 7–10 cm hosszúak, erősen fogazottak. A levéllemezen 7-12 pár levélér húzódik, vagy pontosan egymással szemben vagy kissé eltolódva. A levél felül halványzöld, fonákja szürkészöld, először mindenhol finom szőrzet borítja, később már csak a levél fonákján találjuk a szőrzetet a levélerek mentén. Késő ősszel a lomb nem színeződik el, hanem zölden hullik le.

Március-áprilisban virágzik. A porzós barkák 3-4-es csoportokban találhatók, virágzáskor 5–8 cm hosszúak. A termős barkák 2-8-as csoportokban helyezkednek el, és éréskor tobozszerűen elfásodnak, és kb. 1 cm hosszúak.

Termése kupaccsal körülvett makk. Rövid nyélen elhelyezkedő álltoboz, amely nagyon hasonlít a mézgás éger termésére. Magja viszont fordított tojásdad és nagyobb, mint a mézgás éger magja. A magot keskeny, bőrnemű szegély övezi.

Élőhelye

A hamvas éger a kavicsos-homokos laza talajokat szereti, még a sziklatörmeléken is állományalkotó, ha időnként víz árasztja el hűvös, alhavasi termőhelyén.

Elterjedése

Európa középső alpesi és északi részén igen elterjedt, gyakori a hegyvidéki árnyas ligeterdőkben, patakok vagy kis folyók mellett, de nedves, ingoványos területeken is. Hazánkban szórványosan, csak természetvédelmi területeken, lápokon vagy erdei fenyvesekben.