Növények/B/Bérci ribiszke
(Ribes petraeum szócikkből átirányítva)
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Bérci ribiszke
- (Ribes petraeum, Syn: )
- Más neve(i): -
- Védett növény! - Eszmei értéke:10 000,- Ft. (2016)
- A bérci ribiszke a ribiszkefélék családjához tartozó, Közép-Európában és a Pireneusokban elterjedt alpesi növény. Magyarországon az 50-es években észlelték a Bükk-vidéken, de azóta eltűnt.
- A bérci ribiszke 1-3 méter magas, sűrűn elágazó, felálló szárú bokor. Fiatal hajtásai kissé szőrösek, később teljesen kopaszok. Hosszú nyelű levelei szórt állásúak, három- vagy ötkaréjúak, a karéjok hegyesek, szélük szabálytalanul, erősen fogazott. Körülbelül 7–10 cm hosszúak és ugyanilyen szélesek. A levélfonák szőrös. Ősszel sárgászöldre színeződik.
- Május-júniusban virágzik. Virágzata a levélhónaljból eredő, szőrös tengelyű, bókoló, sokvirágú fürt. A virág csészéje harang formájú, öt sziromból áll. Szirmai aprók, pirosas zöld, ritkábban sárgászöld színűek. Virágai porzót és bibét is tartalmaznak, rovarok porozzák be őket.
- Termése borsó nagyságú álbogyó, amely kezdetben zöld, majd élénkpirosra vagy feketés vörösre érik. Íze éretten is savanyú, fanyar. A termésben találhatóak 1,5-2,5 mm-es fekete magjai.
- Hasonló faj a fekete ribiszke (Ribes nigrum), melynek termései fekete színűek, levelei pedig átható szagúak, mirigyesen pontozottak. A vörös ribiszke (Ribes rubrum) levelei kisebbek, karéjaik zömökebbek, csúcsuk tompa; virága zöld.
- Nyugat-Európától Szibériáig előforduló közép- és magashegységi faj. Európában a Pireneusokban, az Alpokban, az Appenninek északi részén, a Kárpátokban és a magasabb középhegységekben fordul elő. Ezenkívül megtalálható az észak-afrikai Atlaszban, a Kaukázusban és Nyugat-Ázsiában egészen az Amur-vidékig. Magyarországon 1956-ban találtak egy példányt a Bükk hegységben, egy Jávorkút melletti ültetett lucfenyvesben, amely később eltűnt és azóta az ország területéről biztosan azonosítva nem ismert (2001-ben szintén Jávorkút közelében találtak két, bizonytalanul identifikált példányt).
- Lucfenyvesekben, alhavasi cserjésekben, magaskórósokban él 800-2500 méteres magasságban. Ritkábban, de megtalálható fenyővel elegyes bükkösökben, sziklaerdőkben is. A humuszban gazdag, savanyú, nedves talajt kedveli. A hűvös klímát igényli, a fagyokat jól viseli. Árnyéktűrő, de az erdőszéleken, tisztásokon jobban érzi magát.
- Május-júniusban virágzik, rovarok porozzák be, de gyakori az önmegporzás is. Termése Július-augusztusra érik be. Magvait madarak terjesztik. Bogyója savanyúsága miatt nyersen nem ajánlott fogyasztásra, de lekvár vagy befőtt formájában ehető. Hátránya, hogy a bogyók nagy részét a magok teszik ki.
Lásd még: Magyar Wikipédia: Bérci ribiszke
