A budai nyúlfarkfű a perjeformák nyúlfarkfű nemzetségének egyik, a Kárpát-medence középső részén endemikus faja. Latin nevét Sadler József botanikusról kapta. Jégkorszaki reliktum növény.
Valamennyi termőhelye: (Pilis, Budai-hegység, Naszály), a Dunakanyarban van. Jelentős állományát védik a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Területen.
Magyarországon védett! Eszmei érték: 5000 Ft
20–40 cm magas növény. Tőlevelei aránylag merevek, kb 3 mm szélesek, világos középérrel és szegéllyel. :A buga 2–3 cm hosszú, eleinte fénylő sötét acélkék színű. A toklász kb 4 mm hosszú, csúcsának középső szálkája legfeljebb ennek a harmada.
Az erdélyi nyúlfarkfű, valamint a magyar nyúlfarkfűtől leginkább a toklász csúcsának rövidebb szálkája alapján különböztethető meg. A tarka nyúlfarkfűtől pedig merevebb levelei és hosszabb acélkék bugája alapján különbözik.
Mészkedvelő, jellemzően a dolomit sziklagyepek növénye. Alkalmazkodott a melegebb éghajlathoz, de így is jellemezően az északra néző mészkő-, illetve dolomitlejtőkön él. A budai nyúlfarkfüves dolomitsziklagyep (Seslerietum sadlerianae) növénytársulás társulásképző, névadó faja. Alárendelt jelentőségű a zárt dolomitsziklagyepekben (Festuco pallenti – Brometum pannonici).
