Eurázsiai elterjedésű, homoki és sztyepp területekre jellemző, pillangósvirágú növényfaj. Magyarországon a homokpusztagyepeken, szikes pusztákból kiemelkedő löszalapú hátakon jellemzően megjelenő védett növényfaj.
Viszonylag magas (40–100 cm), erőteljes növény. Szára felálló, tőből elágazó, erős. Levelei szórtak, páratlanul szárnyaltak; a levélkék keskenyek, hosszúkás-elliptikusak, ép szélűek, ritkán álló, hosszú, rásimuló szőrűek.
1–2 cm nagyságú halványsárga virágai a szár végén felálló, megnyúlt füzérben állnak. A csésze világos vagy feketés szőrrel fedett. Termése hosszúkás, hengeres hüvely. Virágzása:május – június / (VII közepe –) VIII – X (– XI.)
Mészkedvelő sztyepi faj. Pusztafüves lejtők, homok puszták, homoki rétek és legelők, pusztai cserjések növénye, de előfordul homoki és lösztölgyesek szélein, tisztásain is.
A homoki rétek jellemző, névadó faja. Hozzá kissé hasonló rokonainál, a hólyagos és az édeslevelű csüdfűnél (Astragalus cicer, Astragalus glycyphyllus) a virágzat rövid, fejecskeszerű, a levélkék szélesek, a termés kerekded, ill. hosszú, sarlósan görbült hüvely.
Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek
